Tio, tiu, ĝi (leciono hungarlingve)

Nagyon sok tanuló számára gondot jelent eldönteni, mikor, melyiket használják a "tiu", "tio", "ĝi" névmások közül.

ĜI

A legegyszerűbb a "ĝi" szerpének tisztázása. A "ĝi" személyes névmás, ez teszi lehetővé, hogy egy már kimondott vagy leírt nem személyt jelentő főnevet ne kelljen megismételni, ha a következő mondatokban illetve tagmondatokban ismét szóba kerül. Ha tehát semmilyen további jelentésárnyalatot nem kell kifejeznünk, csak egy főnév ismétlésének elkerülése végett van szükségünk helyettesítő szóra, a "ĝi" a helyes választás. Leggyakrabban alanyként és tárgyként szerepel, de bármely elöljáróval is előfordulhat. Nézzük a példákat.

Egy összetett mondat későbbi tagmondatában szerepel:

Mi havas hundon, kaj mi tre amas ĝin.

Van egy kutyám, és nagyon szeretem (azt).

Mi ŝatas la parkon, kaj mi ofte promenas en ĝi.

Kedvelem a parkot, és gyakran sétálok benne (abban = "azban").

Egy következő mondatban szerepel:

Mi vidas domon. Ĝi estas tre granda.

Látok egy házat. (az) Nagyon nagy.

Az azonos értelmű magyar mondatokban alanyi és tárgyi pozícióban ilyenkor általában semmilyen szó sem szerepel a "ĝi" helyett, mert a magyar igeragozás kifejezi a személyes névmással megnevezhető alanyt és tárgyat is. Az eszperantóban viszont ezek (elsősorban az alany) megnevezése külön szóval nagyon fontos. Az alany nélküli ige illetve állítmány nagyon kevés kivétellel teljesen értelmetlen.

(Kivételek: a második személyű felszólítás és időjárási jelenségek)

A tárgy hiánya ugyan általában nem eredményez értelmetlen mondatot, de megváltozik a mondat értelme:

Mi vidas. - Látok

Mi vidas ĝin. - Látom (azt).

KIO - TIO

A tabellaszók esetében a kérdő alakból érdemes kiindulni, mert minden sorozat további tagjai a kérdő alak kérdésére válaszolnak. (A "kio" esetében itt nem tárgyaljuk a foglalkozásra vonatkozó kérdezést, mivel az nem befolyásolja a "tio" használatát.)

A "kio" úgynevezett "semleges általános" kérdés. Ez úgy értendő, hogy amikor elhangzik ez a kérdőszó, alig szűkíti a lehetséges válaszok körét. Egyaránt válaszolhat rá főnév, ige, és teljes mondat vagy tagmondat:

Kio estas? Pluvo. - Mi van? Eső.

Kio estas? Pluvas. - Mi van? Esik az eső.

Kio estas? Ekstere pluvas. - Mi van? Odakünn esik az eső.

Mivel a második és harmadik eszperantó válaszban egyáltalán nem is fordul elő főnév, remélem sikerül eloszlatnom azt a közkeletű tévedést, hogy "a kio tárgyra, dologra, fogalomra kérdez". Nem. A "kio" semleges általános kérdés, az a lényege, hogy nem korlátozza a választ tárgyra, dologra, fogalomra, bár adható rá ilyen válasz is.

A fentiekből egyenesen következik, hogy sem a "kio", sem a többi "-o" végződésű tabellaszó nem szerepelhet már kimondott vagy leírt főnév helyett. Erre nincs is szükség, hiszen erre való elsősorban a "ĝi".

Képzeljük el, hogy Péter és Mária belépnek a szobába. Az asztalon egy könyv hever, amelyről még nem volt szó közöttük. Péter megkérdezi:

Kio estas tio? - Mi az?

A "kio" és "tio" szavakat használja, mert még meg nem nevezett dologról van szó. A "ĝi" nem igazán lenne alkalmas, hiszen az elsősorban kimondott vagy leírt főnév ismétlése helyett szerepelhetne, mint már tisztáztuk.*

Mária válaszol:

Tio estas libro. - (az) Könyv.

Még mindig a "tio" mutató névmást használja, aminek a mibenlétét éppen most tisztázza. Tehát a "tio"-ról kiderül, hogy ebben az esetben könyv.

Nos, ettől a pillanattól fogva erre a könyvre nem használhatunk "-o" végű tabellaszót, mert közelebbi azonosítása megtörtént. A továbbiakban ezzel a könyvvel kapcsolatban csak a "ĝi" és a "tiu" fordulhat elő.

KIU - TIU

A "kiu" mint kérdés sajnos "kétértelmű", vagyis két különböző értelemben kérdezünk vele. A tanulók gyakran csak a személyre vonatkozó értelmét jegyzik meg, így természetesen nem képesek minden helyzetben helyesen használni az "-u" végű tabellaszó-sorozatot.

A "kiu" tehát jelenti azt is, hogy "ki" mint kérdés személyre, de azt is, hogy "melyik".

Ne felejtkezzünk el arról, hogy minden kérdő szó egyúttal vonatkozó értelmű is, tehát a "kiu" egyúttal jelenti azt is, hogy "aki" valamint "amelyik, amely, mely".

A saját gyakorlatomban ezt a két jelentéssorozatot 1 és 2 jelzéssel szoktam tárgyalni, tehát az 1 a személyre, a 2 a kiválasztásra vonatkozó sorozatot jelenti. A valóságban természetesen a mondat értelméből kell következtetni, hogy milyen jelentésben szerepel az adott "-u" végződésű tabellaszó.

A kérdőszó értelméből tehát egyenesen következik a tabellaszó-sorozat többi tagjának jelentése, amelyek mind a kérdőszóra válaszolnak.

Kiu1 estas bela? - Ki szép?

Tiu1 estas bela, kiu1 havas belajn okulojn. - Az szép, akinek kék szeme van. (aki birtokol kék szemeket)

A "tiu" tehát "az" (értelemszerűen személyre mutatunk).

Ezzel egyúttal el szeretném oszlatni azt a műveletlen nyelvművelők által terjesztett tévedést is, hogy a magyar nyelvben az "az" nem használható személyre. Bizony teljesen alapvető a használata, ha a szomszédos tagmondatban szereplő "aki" névmásra utalunk, és nem is lehet más szóval helyettesíteni.

"Ő a szép, akinek a szeme kék." ? Ugyan már! Ne vicceljünk.

Tehát amennyiben az "az" a magyar mondatban személyre mutat, fordítása "tiu".

Meg kell vizsgálnunk a "kiu2" sorozatot is, amely kiválasztásra vonatkozik.

Kiu2 domo estas bela? - Melyik ház szép?

Tiu2 domo estas bela. - Az a ház szép.

Kiu2 strato estas longa? - Melyik utca hosszú?

Tiu2 strato estas longa. - Az az utca hosszú.

Megállapíthatjuk, hogy akkor is a "tiu" használata helyes, ha a "melyik" kérdésre válaszolunk. Ilyenkor gyakran főnév követi, magyarul pedig "az a" illetve "az az" szerepel a helyén.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kérdés a lényeg, amelyre válaszol, ezért ha a "melyik" kérdésre válaszol, akkor is a "tiu" használata helyes, ha nem következik utána főnév, és magyarul csak "az" fejezi ki. Főnév ilyenkor ugyan nem áll utána, de odaérthető:

Kiun libron vi petas? - Melyik könyvet kéred?

Mi petas tiun. - Azt kérem. (Értsd: Azt a könyvet kérem.)

HA AZ EDDIGIEKET MEGÉRTETTÜK:

Már említettük, hogy a "kio" kérdésre nem csak egy szó, hanem teljes mondat is felelhet. Érthető, hogy ezért a "tio" teljes mondatra vagy tagmondatra is mutathat.

Mi promenas en la parko, ĉar tio estas bona. - Sétálok a parkban, mert az jó.

A "tio" teljes egészében képviseli a "Sétálok a parkban" tagmondatot, tehát az egész mondat által kifejezett dolog jó. Nem külön a park, vagy külön a sétálás jó, hanem az, hogy a parkban sétálok.

Mi aĉetis ĉokoladon, kaj tio estas bona. - Csokoládét vásároltam, és az jó.

Ebben a mondatban is "tio" val mutatunk, tehát a másik tagmondatra értendő, hogy "jó", vagyis az jó, hogy "Csokoládét vásároltam." Nem a csokoládé jó és nem a vásárlás, hanem az, hogy csokoládét vásároltam.

Ezzel szemben:

Mi aĉetis ĉokoladon, kaj ĝi estas bona. - Csokoládét vásároltam és az (csokoládé) jó.

A "ĝi" tudniillik az előzőleg már szerepelő főnevet, esetünkben a "csokoládét" helyettesíti.

Végül:

Mi aĉetis ĉokoladon, kaj tiu estis bona. - Csokoládét vásároltam, és az (az a csokoládé) jó volt.

Tehát az a csokoládé volt jó, amelyiket megvásároltam (nem egy másik), mivel az "-u" végű tabbellaszó, ha nem a "ki" kérdésre, akkor a "melyik" kérdésre válaszol.

A fentiek első elolvasásra bonyolultnak tűnhetnek, de a gyakorlatban 3 órányi gyakoroltatás után 90% fölött szokott lenni a "találati arány". Ez pedig bőven elég a sikeres vizsgához.