Az utolsó csók (La lasta kiso)
El Esperanto en la hungaran
Propra traduko
Edmond Privat:
Mondd, merre szállsz, te tarka pille
Reszketve őszi tájon át?
Hervadva szunnyad már a rózsa,
Csontvázként állnak már a fák.
Szivárvány szárnyad lampionként
A homályon átdereng,
Hát mit kutatsz még nyár leánya
Itt, hol már télnek árnya leng?
Mondd, merre szállsz e bús világon
Néma sírkertek felett,
Hol könny szitál a szürke tájon
És cseppje fű hegyén remeg?
Már nincs madárdal, méh se röppen,
Rég nem szállnak illatok
A szirmok mézízű szerelme,
Mint csalfa kedves - elhagyott.
Borongós, nyirkos őszi tájon
Egy szál krizantém mégis él
Utolsó csókban összeforrtok
S halálba fú az őszi szél.