A névelő használata az eszperantóban
Kiel uzi la artikolon en Esperanto
Ĉu Esperanto fakte estas facila lingvo?
Hungarlingva artikolo, tradukota
A névelő használatának szabályai
1. A névelő „LA” alakja számtól és személytől függetlenül változatlan (nem ragozható).
2. Magánhangzóra végződő szó, leginkább elöljáró után főleg versben lerövidülhet L’ formában (aposztróffal).
3. Kötelező kitenni a köznév elé, ha arról a személyről vagy dologról már volt szó.
4. Kötelező kitenni a köznév elé, ha a körülmények nem hagynak kétséget afelől, hogy melyik személyről vagy dologról van szó.
Megjegyzés: Ez már nagyon homályos szabály, mert honnan a fenéből lehet tudni, hogy valaki más számára hagynak-e kétséget a körülmények vagy nem? (És tegyük hozzá, hogy kivéve amikor egy másik szabály tiltja a névelő használatát.)
5. Névelőt használhatunk birtokos melléknév (mia, via stb.) helyett valaki a testrészének vagy viselt ruhadarabjának megjelölésére. (Pl. Li levis la ĉapelon.)
6. Névelővel jelezzük, ha egy egyes számú köznevet, mint kategóriájának képviselőjét használunk. (Mellesleg Zamenhof éppen, hogy nem így használta.)
7. Anyagnevek előtt nem kötelező, de nem is tilos kitenni, ám kötelező, ha az anyagnévnek melléknévi vagy elöljárós bővítménye van.
8. Kötelező kitenni a köznév elé, ha abból a személyből vagy dologból csak egyetlen van a világon.
9. Nem tesszük ki a cselekvést jelentő főnevek elé.
10. Kivétel az előző alól: Mégis ki kell tenni a cselekvést jelentő főnevek elé, ha DE elöljárós, vagy vonatkozó alárendelt mondatban kifejtett bővítménye van.
11. Nem szabad névelőt kitenni a DA elöljáró előtti, és utáni főnév elé.
12. Nem szabad névelőt kitenni az –U végződésű tabellaszó által determinált főnév elé.
13. Nem szabad névelőt kitenni az „ambaŭ” számnévvel megjelölt főnév elé.
14. Nem szabad névelőt kitenni az –ES végződésű tabellaszó által determinált főnév elé.
15. Kitesszük a névelőt a TUTA és CETERA előtt.
16. A tulajdonnevek előtt tilos kitenni a névelőt.
16. Kivétel az előző alól: Ha azonban a tulajdonnév melléknévi jelzőt tartalmaz, vagy alkalmilag melléknévi jelzőt kap, kötelező a névelő.
17. Ha a tulajdonnév hátravetett (értelmező) jelzőt kap, a névelőt a jelző elé kell kitenni, nem a tulajdonnév elé.
18. Ha a köznévnek tulajdonnévi értelmező jelzője van (nomináció) ki kell tenni a névelőt.
19. Kivétel az előző alól: ha a tulajdonnévi jelzővel ellátott köznév megszólítást vagy rangot fejez ki, akkor mégsem szabad kitenni a névelőt.
20. Kivétel a kivétel alól: Ha a tulajdonnévi értelmező jelzővel bővített köznév megszólítást vagy rangot jelent ugyan, de melléknévi jelzője is van, mégis ki kell tenni a névelőt.
21. A betűnevek, kezdőbetűs rövidítések (pl. UEA) elé nem szabad névelőt tenni.
22. Testületek szervezetek teljesen kimondott neve elé ki kell tenni a névelőt.
23. Nem szabad kitenni a névelőt az ünnepek neve előtt.
24. Kivétel az előző alól: Ha az ünnep neve körülírás jellegű, (pl. la Tri Reĝoj) mégis kötelező a névelő.
25. Ki kell tenni a névelőt, ha tulajdonnevet köznévként használunk.
26. Ki kell tenni a névelőt, ha köznevet tulajdonnévként használunk.
27. Ki kell tenni a névelőt a PLEJ elé, ha nem abszolút hanem relatív felsőfokról van szó. (Vagyis, ha abszolút felsőfokot jelez, akkor nem tesszük ki.)
28. Ki kell tenni a névelőt a PLI elé, ha relatív felsőfokot fejez ki. (El la du fratoj Petro estis la pli alta.)
29. Nem szabad kitenni a névelőt a birtokos melléknevek előtt. (Pl. mia libro)
30. Mégis ki szabad tenni a névelőt a birtokos névmás előtt. (Tiu libro estas la mia.)
A szabályok a Rendszeres Eszperantó Nyelvtanból és a Plena Analiza Gramatiko-ból valók.
Mindazonáltal ezekből a szabályokból sem derül ki néhány eset, hogy mást ne mondjak, hogyan használhatjuk a névelőt az UNU LA ALIAN esetén. Ha ugyanis egynél több személyről van szó, akkor az a bizonyos ALIA nem tekinthető határozottnak. Ha viszont valaki úgy fogja fel hogy az egyik mindenki mást, akkor az UNU LA ALIAJN lenne logikus.
Tessék mondani: Nem volna egyszerűbb, ha ezekről a szabályokról HIVATALOSAN kimondaná az Akadémia, hogy stilisztikai tanácsok? Nyelvtani szabálynak meg maradna a zamenhofi intelem: „A névelőt úgy kell használni, mint más nyelvekben.” valamint: „A névelő célszerű, de nem szükséges.”
Komolyan senki sem állíthatja, hogy a legcsekélyebb félreértést okozná a LA MIA LIBRO típusú stílushiba. Azon kívül, hogy nekünk, régi eszperantistáknak nem tetszik, és nyilván nem is fogjuk utánozni, nyelvtanilag semmi baj vele. Aki pleonazmust kiált, annak a számára elárulom, hogy a pleonazmus jellegzetesen stílusbeli kérdés és nem nyelvtani.
Ugyanez a helyzet a határozatlan névelőként használt UNU-val. A Fundamento-ban több mint háromszázszor szerepel ebben az értelemben, és ez senkit nem zavart, mert megszavazták a fundamento érinthetetlenségét.
A Fundamento a szöveggyűjteményben szereplő példákkal EGYÜTT érvényes. Álláspontom szerint más példákra a Fundamento-val SZEMBEN nem lehet hivatkozni.
A Fundameto-ból tehát az a szabály vezethető le, hogy külön határozatlan névelő nincs, de ha valaki az UNU-t használja ebben az értelemben az se baj.
A tudálékoskodáson kívül mi okunk van arra, hogy nyelvtani hibának tekintsük az UNU határozatlan névelőként való használatát?