Hungarlingva artikolo
A nyelvtanulók és idegen nyelvet értők/beszélők többségének a szótárak struktúrája miatt az az érzése, hogy anyanyelve egyes szóalakjaihoz egy-egy (esetleg több) konkrét jelentés társítható, a konkrét jelentésekhez többé-kevésbé mechanikusan társítható egy-egy idegen szó. A fordítás lényege pedig, hogy az egyik nyelv szavainak konkrét jelentéséhez társítsuk a másik nyelv megfelelő szavait.
A szinonimákkal kapcsolatban a többség úgy érzi, hogy ezek teljesen azonos jelentésű szavak. Talán csak a rokon értelmű szavakkal kapcsolatos felfogás áll közel a valósághoz.
Nézzünk egy példát a szinonimákra
Gyakran használt szófordulat: "egyik kutya, másik eb". Ez a kifejezés szintén azt sugallja, hogy a "kutya" és az "eb" szónak is van egy-egy konkrét jelentése, ami pontosan azonos. Mindkettő főnév, a négylábú emlősállatok jól körülírható fajának egy példányát jelenti.
A fenti definíció nagyon nyilvánvalónak és helyesnek tűnik, azonban nem így van. A "kutya" szó egyebek közt melléknévként is használatos: "megvetendő, ellenséges, rossz" értelemben. (Magyar értelmező kéziszótár: "1. gyalázatos, cudar, veszedelmes" 2. gondot, bajt okozó, nehéz)
"Kutya hideg van odakünn." "Kutya egy természete van." "Ennél kutyább munkát még nem kaptam."
Tehát ezekben az esetekben a "kutya" jelentése nem csereszabatos az "eb" szó jelentésével, nem cserélhető fel azzal. Nem mondhatjuk, hogy "Eb hideg van odakünn." "Eb egy természete van."
A jelentések kérdése még ennél is több meglepetést tartogat, mert szóösszetételekben sem mindig cserélhető fel egymással a két szó: "kutyaeledel" de "ebrendelet". Nem mondjuk, hogy "ebeledel" sem azt, hogy "kutyarendelet".
A fentiekből következik, hogy a szótári megfeleltetés egyszerűen nem igaz ebben a formában:
kutya - hundo
eb - hundo
és így sem egészen:
hundo - kutya, eb
A szótárak - elsősorban a hagyományos papírszótárak - a nyomdai költségek miatt a lehető legkisebb terjedelembe próbálják besűríteni az információt. A kisebb (zseb-) szótárak ennél többet nem is nagyon tartalmaznak, a nagyobbak pedig általában ízelítő (de sohasem kimerítő) példákat sorolnak fel az egyes jelentésekben eshetőlegesen javasolt kifejezésekre, amivel az átlagos nyelvhasználó, de bizony néha a gyakorlott fordító sem tud mit kezdeni, ha éppen az a kifejezés hiányzik a példák közül, amit le szeretne fordítani.
Pechan szótár:
kutya - hundo; egy kutya! estas la sama aĵo; kutyának való aĉa, mizera
Összesen két kifejezés, és nem is megfelelő eszperantó kifejezéseket hanem csak körülírásokat ad meg.
Ennél persze sokkal jobb a Szerdahelyi szótár, de ez a mű tanulóknak és átlagos nyelvhasználóknak nem áll rendelkezésére:
kutya - (főnév) hundo; láncos kutya ĉenita hundo; kivert kutya forpelita hundo; kutyástul-macskástul kun havo kaj avo; egy kutya! unu pasero alian valoras; nagy kutya grava birdo, ĉefkapulo, korifeo; kutyából nem lesz szalonna ne naskas porko leonidon, nek korniko aglidon v lupo ŝanĝas la harojn sed ne la farojn; úgy élnek mint kutya meg a macska vivi kun iu kiel hundo kun kato; kutya hideg van estas hunda malvarmo; kutya baja sincs eĉ hareto ne mankas al li; kutya kötelessége estas lia natura/strikta devo, estas lia nepra devo
Szóval ez már használhatóbbnak tűnik, de azért a "kutya hideg van" fordítása kétséget ébreszt. Vajon bizonyos, hogy a szótár készítői forráskutatást végeztek, és megállapították, hogy más anyanyelvűek is használják ilyen értelemben (cudar) a "hundo" szót? Vagy evidenciának tekintették, hogy a szóban forgó négylábút jelentő szó más nyelvekben is magában foglalja a "cudar" melléknév jelentését? Sajnos igen nagy a valószínűsége az ilyesminek, és a kétnyelvű szótárakban a leggondosabb munka mellett is lehetnek ilyen típusú tévedések.
A PIV-ben egyedül a "hunda vivo mizera vivo" példa szerepel a "hunda" melléknév átvitt értelmű használatára, amiből a "cudar" jelentés bizony nem következik, ezért a szótár javaslata ellenére nem tartanám szerencsésnek ezt a fordítást.
Mindezen túl, a fordítási munkáim között szereplő "kutya török" kifejezés fordítására még a nagyobb szótár sem ad eligazítást.)
Megállapíthatjuk tehát, hogy a szinonimák sem azonos jelentésűek, de az "azonos jelentésnek" szinte nincs is értelme, hiszen egyetlen szó sincs az eddigi párosítások között, amelyet a "kutya" minden esetben helyettesíthetne (amellyel csereszabatos lenne).
Hozzá kell tehát szoknunk, hogy a szavaknak nem jelentésük, még csak nem is jelentéseik, hanem jelentéstartományaik vannak, amely jelentéstartományok határa gyakran nem is éles, hanem bizonytalan, elmosódott. Hogy érthetőbb legyen, az ábrákon mégis inkább éles kontúrokkal jelölöm a jelentéstartományokat. A kutya és eb jelentési viszonyai nagyjából a következőféleképpen néznek ki.
Amikor szöveget fordítunk, a másik nyelv szavai, kifejezései közül kell választanunk, amelyek szintén jelentéstartománnyal, esetleg jelentéstartományokkal rendelkeznek. Természetesen olyan szót kell választanunk, amelynek a jelentéstartománya magában foglalja azt a jelentéstartományt, amelyet a forrásnyelv szövegösszefüggése határol be.
A PIV a "hundo" szót mint az állatfaj nevét definiálja, de a példákból (és az eszperantó nyelv szelleméből is) következik, hogy a faj egy példányát is jelenti. Ezen kívül, mint két csillagkép közös neve, és melléknévi végződéssel "nyomorult" jelentésben van feltüntetve. Ennek alapján a három szó jelentéstartományai (a csillagképet mellőzve) a következő módon viszonyulnak egymáshoz:
Láthatjuk tehát, hogy a "kutya = eb = hundo" csak abban az egy esetben igaz, ha a faj egy példányáról van szó. Minden más esetben megfontolást igényel a fordítás, és a Szerdahelyi szótárból látható, hogy igen gyakran teljesen más szó, kifejezés vagy körülírás a helyes út.
A rokonértelmű szavak egész láncolatot, sőt hálózatot alkothatnak a legváltozatosabb közös és nem közös jelentéstartományokkal. Nézzünk egy példát. Mondjuk azt szeretném kifejezni, hogy "az eddig elmondottak kiegészítése végett mondom azt, ami következik":
sőt, még ...is, ráadásul, és, ezenkívül/azonkívül, továbbá, mellesleg, egyébként
Érdekes sorozat, minden tagja kielégíti a felvezető definíciót, de további modális (a beszélő személyes viszonyát kifejező) árnyalatuk is van, mégpedig az, hogy mennyire tartjuk fontosnak a kiegészítést. A szomszédos kifejezések csaknem szinonimák, de a sorozat első és utolsó tagját már szinte ellentétesnek érezzük. Nézzük a hatásukat párbeszédben:
Van nálad öngyújtó?
- Van, sőt gyufát is hoztam.
- Van, még gyufát is hoztam.
- Van, ráadásul gyufát is hoztam.
- Van, és gyufát is hoztam.
- Van, ezenkívül gyufát is hoztam.
- Van, továbbá gyufát is hoztam.
- Van, mellesleg gyufát is hoztam.
- Van, egyébként gyufát is hoztam.
A sorozat első mondata szerint nagyon fontosnak tartjuk a kiegészítést, az utolsó mondatban pedig nagyon jelentéktelennek.
Más különbség is van. Ezek közül a szavak/kifejezések közül némelyik inkább tagmondat bevezetésére alkalmas, mások puszta szó elé is kerülhetnek, bár ha az "is" kötőszóval együtt használjuk, gyakorlatilag mindegyik (persze különböző jelentésárnyalattal) alkalmazható az utóbbi módon.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, sőt gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, még gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, ráadásul gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, és gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, ezenkívül gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, továbbá gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, mellesleg gyufa is.
Az asztalon volt cigaretta, hamutálca, öngyújtó, egyébként gyufa is.
Mindegyik kifejezésnek van közös jelentéstartománya még a harmadik szomszédjával is, de az első és az utolsó semmiképpen nem cserélhető fel egymással. Ha a fenti mondatok valamelyikét le szeretnénk fordítani, át kell gondolnunk (és legjobb, ha ellenőrizzük is tudásunkat a PIV segítségével) hogy a szóba jöhető eszperantó szavaknak/kifejezéseknek körülbelül mi a jelentéstartománya, és ezek a jelentéstartományok hol, mennyire közösek a fordítandó szó/kifejezés jelentéstartományával.
A következő eredményre juthatunk: A "sőt" és "még ... is" fordítására leginkább az "eĉ" tűnik helyesnek. A "ráadásul" szótári megfelelője az "aldone" lenne, ám ha észrevesszük, hogy ez főleg a "ráad" szó továbbképzése okán lett szótári megfeleltetés, legalább is megfontolandó, hogy talán szintén "eĉ" lenne jobb fordítás.
A semleges kifejezés az "és", amely általában egyenlő mértékben fontos elemeket kapcsol össze, fordításán ritkán töprengünk, leginkább "kaj".
A sorozat további része egyre inkább érdektelenséget fejez ki, ám ahogy az első elemek közötti árnyalati különbségek is közeledtek egymáshoz eszperantóra fordítva, azt találjuk, hogy a szótárak által javasolt megoldások között nincs olyan árnyalati különbség, mint a fordítandó magyar szavak között. A PIV szerint (más alkalmas segítség nemigen akad, a kétnyelvű szótárak nem definiálnak) krome = krom tio és cetere = krom tio, tehát a három kézenfekvő fordítás között nincs modális különbség, másrészt a példákból megállapíthatjuk, hogy az "is" kötőszó viszont nem fordítandó (mint ahogy az "eĉ" esetében sem volt rá szükség). Ezek után a hangzás, ill. érzés alapján választhatunk, hogy végül a fentiek közül melyik fordítás mellett döntünk.
A kétnyelvű szótárban lévő szómegfeleltetések valamilyen mértékben szükségképpen "meghamisítják" a jelentéstartományok valódi viszonyát. Ez nem a szótárkészítők hibája, hanem a műfajból következő elkerülhetetlen jelenség. Értelmező szótárak használatával ellensúlyozhatjuk, ezért fordítási munka során legyen kezünk ügyében a Magyar értelmező kéziszótár és a PIV, hasonlítsuk össze a definíciókat és a példákat is.