158 Fa Nándor utazásai

Tíz éve, 1993. március 31-én Fa Nándor székesfehérvári vitorlázó 128 nap és 20 óra után, ötödikként ért révbe a Vendée Globe elnevezésű nonstop földkerülő versenyen. Ő lett az első magyar, aki vitorlásával egyedül megkerülte a Földet.

Nem ez volt az első föld körüli útja: 1985-87- ben Szent Jupát nevű hajóján Gál Józseffel együtt az Adriai-tengeri Opatijából indulva 717 napi út után, Gibraltár, Ceuta, Las Palmas, a Zöldfoki-szigetek, Fokváros, Sydney, Auckland, a Falkland-szigetek, Buenos Aires, Montevideó és Rio de Janeiro érintése után érkeztek vissza a jugoszláv kikötővárosba. Az Indiai-, majd az Atlanti- óceánon is felborult velük a vitorlás, de túlélték, s folytatták útjukat. 1987. szeptember 12-e, megérkezésük napja sporttörténeti dátum: immár magyaroknak is sikerült vitorlással a földkerülés.

Az 1953-ban Székesfehérváron született Fa Nándor korán kapcsolatba került a sporttal: 11 éves korától 17 éves koráig birkózott, majd sérülés miatt a kajak-kenura váltott. 27 évesen lett vitorlázó. Saját építésű finn-dingi hajójával vált kerettaggá. Szintén kalandvágyó barátjával, Gál Józseffel 1980 és 1985 között megépítették a 31 láb hosszú Szt. Jupát nevű túrahajót, amivel a következő két évben megkerülték a földgolyót. Fa Nándor már ezen az úton elhatározta, hogy részt vesz egy egyszemélyes földkerülő versenyen. Hazaérkezésük után megtervezte és megépítette az első magyar óceáni versenyvitorlást, a 60 láb hosszú Alba Regiát. Az 1990-91-es BOC Challenge elnevezésű versenyen azonban nem volt szerencséje, kormánytörést szenvedett, de így is 11-ikként ért célba, s szakmai különdíjat kapott.

A tapasztalatokat átgondolva elhatározta, hogy indul a következő évi nonstop földkerülő versenyen, a Vendeé Globe-on. Átépítette az Alba Regiát, s 1992. november 22-én ő is ott volt a világ legnehezebbnek tartott vitorlásversenyének startjánál. A nyugat- franciaországi Les Sables D'Olonne-ból indulva a Kanári- szigetek, a Jóreménység-fok, Új-Zéland és a Horn-fok megkerülésével, mintegy 36 ezer kilométer megtétele után érkezett vissza a francia kisváros kikötőjébe. Első külföldiként sikerült a franciák után teljesítenie a versenyt, ötödik helyezettként ért célba. Harmincezer ember és a Himnusz hangjai várták. Kikötés és külső segítség igénybe vétele nélkül kellett megtenni a távot, valamennyi versenyző – azonos feltételek mellett – csak a rendszeres rádiómeteorológiára támaszkodhatott. Az út során több kijelölt áthaladási pont volt, ezeket feltétlenül érinteniük kellett, ezen túlmenően azonban szabadon választhatták meg az útvonalukat. Fa Nándor életveszélyes borulás, vitorlaszakadás és más nehézségek után a Vendée Globe egyetlen nem tengermelléki országból származó versenyzőjeként teljesítette az erőpróbát, amelynek sajnos két halálos áldozata is volt.

Hazatérése után Göncz Árpád köztársasági elnök Antall József miniszterelnök előterjesztésére a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének polgári fokozatával tüntette ki a kiváló sportembert, szülővárosa pedig díszpolgári címmel jutalmazta.

Fa Nándor meghívottként az 1996-97-es Vendeé Globe-on is elindult, de számtalan technikai probléma miatt fel kellett adnia a versenyt. 1997-ben a Transat kétszemélyes Atlanti- óceáni versenyen a 4. helyen ért célba. Ezt követően visszavonult. Megalapította a Balaton- kerülő vitorlásversenyt, elnöke a Megszállottak Klubjának, vállalkozásaival foglalkozik, s a családjának él. Ám nem tartja kizártnak, hogy benevez a 2008. évi Vendeé Globe-ra, ha kap kellő támogatást. Úgy érzi, van még „dolga" a tengerrel. (MTI-Sajtóadatbank)

Egy 2001-es rádióbeszélgetés a Megszállottak Klubjának elnökével

(részletek)

A Megszállottak Klubjának elnöke, az első magyar földkörüli vitorlázó pontosan olyan, amilyennek a halandók elképzelik: szikár, kemény kézfogású, határozott, kiegyensúlyozott.

– Számtalan versenyen részt vett, a '92-es Vendée Globe-on, ahol az indulók közül csupán hatan tudták teljesíteni a távot, a negyedik helyen végzett. Tavaly két hajója is indult ugyanezen a versenyen. Mikor indul a következő világhódító útra?

– A világhódítással már réges-rég felhagytam, olyan 13 éves koromban. De hogy a tengerrel még legyen valami dolgunk egymással, az természetesen nincs eltemetve. Egyelőre nem tervezek semmit, de kizárva sincs semmi.

– Ha nem a világhódítás, akkor mi motiválja önt?

– ...Egyrészt egyfajta szakmai önmegvalósítás – adott esetben ez volt nálam a hajóépítés, majd később a tervezés és építés, és ennek komplexitása. Hogy a legnehezebb teljesítményekre vállalkozzam. Ez nem csupán embert próbáló kihívás, hanem egy személyben embert próbáló, tehát az derül ki, hogy önmagában mennyit ér valaki. Van benne nagyon nagy adag természet- és tengerszeretet, ez vonz, akármilyen kemény.

Normális esetben elenyésző a hódítási szándék. Akiben ilyen van, az politikusnak menjen. Nagyon kevés, azt gondolom – bár utólagosan jólesik, de elég kevés az elismerés iránti vágy. Az, hogy sztár legyek ettől, vagy adott esetben gazdag, az meg még kevésbé. Aki pénzért vagy tapsikolásért csinálja, az könnyebb, látványosabb, sokkal inkább sikerorientáltabb pályát választ magának. A szólóvitorlásokat szerintem leginkább az önmegvalósítás motiválja.

(A Vendée Globe a világ legnehezebbnek tartott vitorlásversenye. A nyugat-franciaországi Les Sables D'Olonne- ból indulva a Kanári-szigetek, a Jóreménység fok, Új-Zéland és a Horn-fok megkerülésével térnek vissza Franciaországba a hajók – már aki célba ér. Az egyszemélyes non-stop földkerülő vitorlásverseny rekordját Michel Desjoyeaux tartja.)

– Milyen érzés teljesíteni egy ilyen embert próbáló versenyt?

– A verseny egyrészt minden pillanatában köthető valami negatív vagy pozitív katartikus élményhez. Másrészt egyáltalán nem köthető élményekhez, mert folyamatról van szó, túl hosszú ahhoz, hogy eseménynek tekintsem. Ez életforma. Rendkívül nehéz viszont visszaadni, könyveket írnak hasonlóakról, az sem mond el mindent. Ha valaki meg akarja ismerni, miről szól ez a történet, azt mondanám, menjen és próbálja ki. Közhelyeket lehet róla mondani. Egyszavas, egymondatos megfogalmazásokban próbál az ember okoskodni, de nem lehet visszaadni. Egy olyan eseménysorozat, ami hónapokig tart és minden pillanata tartalmaz valami fontosat – ez veszély, élmény, rutinszerű vagy váratlan tennivaló – nem lehet visszaadni.

– Mennyi ideig tart felkészülni egy versenyre?

– Esetemben ez versenytől versenyig tartó időszak volt anno: három és fél év. A verseny után fél év megnyugvás, ezután kezd a versenyző felkészülni a következőre. Én nem voltam abban a szerencsés helyzetben, anyagilag sem, lehetőségeimet tekintve sem, hogy sokkal több versenyen érjek célba. Egy-egy versenyre tudtam készülni: volt, amikor két év volt a két megmérettetés között, máskor négy év.

– A család hogyan tolerálta mindezt?

– Eleinte semmit nem szóltak, mert nem volt feleségem és gyermekem. Az anyai intő szó pedig csak egyfajta zavaró körülmény a megszállottaknak. Ez tehát nem volt szempont. Ez nem minősítés, mert az anyáknak mindig igazuk van, itt ez természetes tény.

Jóval később, amikor a saját családom, a feleségem, a gyermekek megjelentek a képben, az ő véleményük már számított a felelősség miatt. Ők együtt éltek – bármennyire aggódva, magukba fojtva az érzelmeket – az életformámmal, mindaddig, amíg átmenetileg ezt abba nem hagytam.

– Mit jelent az, hogy átmenetileg?

– Én sem tudom. Nagyjából úgy érzem, hogy még van előttem feladat és megmászható csúcs, de legalábbbis önkifejezés feltétlenül, de nem vagyok benne biztos, hogy mikor, hogy és mint. Abban sem vagyok biztos, hogy meg fog valósulni, de nem is zárom ki.

– Mi a bizonytalanság oka? Anyagiak?

– Alapvetően anyagiak.

– Mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy kijuthasson egy versenyre?

– Az csak egy repülőjegy ára. Ellenben ha profi módon akarok visszatérni versenyezni, az csakis és kizárólag a Vendée Globe lehet, a szóló non- stop verseny. Az is csak olyan feltételekkel, ha az ember nyerő esélyt tud teremteni magának. Azt, hogy részt vegyek benne, és nézzem, hogy dörgetnek elöl a profi felszereléssel rendelkező versenyzők – mert a versenyzők közül szinte mindenki profi – , nem egy élvezetes dolog. Ez már volt, ezt nem akarnám csinálni.

De az, hogy nyerő esélyt biztosítsak magamnak, ebben a pillanatban minimum hatszázmillió forint, de inkább efölött. A nyugati világban hét- nyolcszázmillió, egymilliárd forint körüli költségvetésből teljesít egy hajón egy ember egy versenyt. Drága technikai sport lett. Amikor én csináltam ezt a versenyt, a verseny is induló szakaszban volt még. Én a második versenyen vettem részt '92-ben, akkor még nem ennyire a pénz dominált, sokkal szerényebb körülmények között zajlott a verseny. Azóta azonban nagyon profivá vált, megjelent a pénz, a nagy szponzorok, a média – és ennek megfelelően hihetetlen módon elszállt minden. A legdrágább anyagok, a legdrágább technika, műholdas kommunikációs rendszer – itt a nyerő esélyt nem adják olcsón. Abban nem hiszek, hogy a magyar cégek olyan erősek lennének, hogy ezt tudják finanszírozni.

Egyetlen módon létezhet csak, az ember egyrészt maga megteremti a feltételeket, és miután piacgazdaságban élünk, ez elvileg nem is kizárható – másrészt, ha jól teszi a dolgát, előbb- utóbb a nemzetközi piacon talál magának támogatót. Nem is támogatót, nálunk a szponzor támogatót jelent az emberek tudatában – a szponzoráció egyszerű üzleti szerződés, kínálok valamit, kapok érte ellenszolgáltatást.

Egyszerű, pénzről szóló üzleti szerződés. Ha ilyen szerződést tudnék kötni – egyébként nagyon jó nemzetközi kapcsolataim vannak –, és meg tudom ezt nagyrészt támogatni a magam által megtermelt anyagi lehetőséggel, akkor van esély.

Az időm jelentős részét Franciaországban töltöm. Minden üzleti szál és a legtöbb baráti kapcsolat odaköt. Nagyon sok barátom volt és van itthon, de a felnőttkori és szakmai módon kötődő barátaim oda kötnek, ennek megfelelően ott érzem jól magam.

Itthon élek, itt csináltam vállalkozást, itthon, magyarnak nevelem a gyermekeimet, mégis egy kicsit kozmopolita módon élek.

...Egyébként nem vagyok magányos farkas típus, emberek között, társadalomban élésre vagyok berendezkedve. Az más kérdés, hogy ha az embernek a saját maga megméréséről van szó, nem csapatmunkában, csak az egyéni teljesítményben derül ki. Én mindig az egyszemélyi megmérettetést tartottam fontosnak, engem ez épít, ez éltet, ezt szeretem.

– Hol indul legközelebb?

– Reális esély nincs erre. Elméleti esély 2008, a Vendée Globe. Se nem előbb, se nem később. Ha az tud realitás lenni, 2005-től megfogalmazódik. Ha nem, akkor többé egyáltalán nem. Meglátjuk, messze van még mindenféle szempontból.

RMSZ-Kalandozó, 2003 május