72 Schöffer Jenő: Ír volt a mexikói lány

Két amerikai asszony számára 2004 kezdete kegyetlenül szép újrakezdést jelentett... „Az egyetlen fehérbőrű gyerek voltam sötét bőrszínű, alacsony, mexikói szüleim és testvéreim között. Ha a tükörbe néztem, partra vetett halnak éreztem magamat." Debra Munoz számára 45 évig - tetszik, nem tetszik - ez volt a természetes állapot az USA hegyes-völgyes Wyoming államának egyik falujában.

Tőle 150 kilométerre, a Bighorn hegység másik oldalán, Gillette városkában, a sötét bőrű, éjfekete hajú Shirleynek a családja is a szemére vetette kínzóan idegen alkatát. A Morganok - papa, mama, nyolc gyerek - gondosan őrizték ír kötöttségeiket - szokásban, testi és lelki állapotban egyaránt. „Azért fogadtak el, mert azt mondták, hogy a francia-kanadai nagymamához hasonlítok." De az igazi érvnek, inkább vádnak azt szánták, hogy „a te apád egy ír matróz volt, ám ő nem akarta elvenni a mamát".

Több mint négy évtized múlt el 2003 végig, amikor a sors tisztázta a két asszony életútját: megtudhatták, hogy nem azonosak az így vagy úgy számon tartott lényükkel. S ehhez az indítóokot a felesége tisztességében egész életen át kételkedő öregúr szolgáltatta. A 80 esztendős Jim Morgan hiába faggatta hithű katolikus asszonyát, ugyan, vallja már be, gyónja meg egykori régi hűtlenségét. Hogy Shirleynek nem ő az apja. „Ráhagytuk. Csak szajkózza a hülye gyanúsítgatásait" - mondta akkor a lánya, Kathie.

Két éve azonban szívroham döntötte le az öregurat, kórházba vitték és már nem is hagyta el a betegágyat. De a bajánál is gyötrőbb volt a kíváncsisága az egyszer volt asszonyi hűtlenkedésről és annak beismeréséről. Az orvosok szerint már az utolsó útra készült. S hogy kibékítsék a földi léttel, a család az egyetlen biztos módot választotta, a genetikai vizsgálatot. Morganéktól tehát DNS - az öröklésben döntő szerepet játszó alapanyag - mintát vettek, a papától és a mamától is. Az eredményt, Kathie szavaival, megkövülten vették tudomásul. Shirleynek csakugyan semmi köze a papához! De a mamához sem...

Lidérc költözött a Morgan famíliához, a szabadulást csak az jelenthette, ha megtalálják az igazi Morgan-gyereket. Aki már nevet is kapott: Hope. Remény. Kutatni kell, mielőtt a papa meghalna. Kétségbeesett versenyfutás az idővel. A kórházban előszedették a porosodó dokumentumokat. Kathie és segítő testvére egyszer csak felfedezték, hogy a „testvérük" születésének napján, 1958. április 8-án reggel egy másik kislány is a világra jött. Húsz perc a különbség közöttük. A másik azonban nem kívánt gyerek lehetett, mert az édesanya nevét vastag, fekete tollal olvashatatlanná tették. Abban az időben bűn volt a házasságon kívüli gyerek. Mit lehet tenni? Valaki kémiai szakleírást ajánlott, a recept bevált: desztillált vízbe mártották a titkos sort, majd kifehérítették, de csak ezt olvashatták: Polly. A mama vezetékneve hiányzott. Ezután régi iskolai naplók következtek és találtak is egy Pollyt, aki 17 éves volt 1958-ban. Már csak néhány óra kellett és kinyomozták, hogy a keresett lány Debra Delay, elvált, ám megtartotta asszonynevét. Egy wyomingi faluban él.

„A legnehezebb feladat következett - mondja a pszichológus, akit segítségül kértek -, telefonon kellett közölni a felhívott hölggyel, hogy nem azonos azzal, akinek vélik. Hogy a kórházban elcserélték. Végtelennek tűnő csend követte a bejelentést."

Aztán Debra megölelhette övéit. A kórházban, az első látogatás virágai közepette Morgan papa órákig sírt...

A másik cseregyerek, Shirley már tudja, hogy igazi árva. Az édesapja meghalt, a mama pedig, nos, egészen más típus, mint ő.

„Ami velünk történt, mindkettőnk számára gyötrelmes, hiszen mi már sohasem élhetünk boldog családban." S hogy sorstársa életkezdését könnyítse, e-mailen ad leckéket Debrának: „Ha utólag is, de próbáld meg elsajátítani, hogy miképpen gondolkodnak, mit esznek és hogyan viselkednek a Morganok." (MTI-Press)

K a l a n d o z ó