123 Baczonyi László: Madarak tudora

Kilencven éve, 1914. december 27-én halt meg Budapesten Herman Ottó természettudós, néprajzkutató, az utolsó magyar polihisztorok egyike. Szepességi szász családban született 1835. június 26-án Breznóbányán. Csak hétéves korában kezdett el magyarul tanulni, eredeti neve Carl Otto Hermann volt. Amikor orvos apját 1847-ben a Felvidékről áthelyezték a Miskolc melletti Alsóhámorba, s a család is átköltözött, Ottó tanulmányait Miskolcon, az evangélikus főgimnáziumban folytatta. 18 évesen beiratkozott a bécsi politechnikumba, de apja korai halála miatt nem végezhette el, géplakatosnak állt, hogy magát eltartsa. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a Természettudományi Múzeumba. 1857-61-ig a császári hadsereg katonája volt, de 1862-ben, a lengyel felkelésben már mint önkéntes harcolt. 1863-tól Kőszegen fényképészként dolgozott; megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg első írásai. Ekkor főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott.

1874-ben költözött Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegéde lett, s 1877-ben elindította a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája című könyv, amelyben 314 pókfajtát (36 új fajt) írt le. Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére, ismertette a külföldi védekezési módokat, s mivel felismerte, hogy a homokon nem pusztít a filoxéra, propagálta a homoki szőlőtermesztést. Nagy része volt az Állatvédő Egyesület megalapításában (1883). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és 48-as Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Torinóban többször is felkeresett, s akinek javaslatára 1879-ben Szeged országgyűlési képviselőjévé választották. Később Miskolc, illetve Törökszentmiklós, majd ismét Miskolc parlamenti képviselője volt.

Herman Ottó a tudományos madártan, az ornitológia megalapítója Magyarországon. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt 1893-ban létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot (később Madártani Intézet lett a neve), amelynek haláláig igazgatója volt. Az általa megindított Aquila című folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma volt. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából megírta hatalmas sikerű könyvét (A madarak káráról és hasznáról, 1901). A millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének rendezője volt, gyűjtötte a magyar ősfoglalkozások (halászat, pásztorkodás) népi szokásait és tárgyi emlékeit. A Természettudományi Társulat megbízásából megírta A magyar halászat könyve című kétkötetes monográfiáját. Elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát. A miskolci ún. Bársony-házi leletekben az ősember eszközeit fedezte fel; ezzel a magyarországi ősrégészeti kutatások elindítója, a Bükk hegység ősrégészeti feltárásainak kezdeményezője volt. Munkásságát a magyar tudományos kutatásban először jelentkező harcos materialista világnézet, eredeti szempontú, gazdag ismeretanyag, lenyűgöző előadásmód jellemezte.

Élete végén gyakran időzött gyermekkora színhelyén, Alsóhámorban lévő üdülőjében, amely ma emlékháza. Támogatta Miskolc és Borsod Vármegye Múzeumának megalapítását, amely 1953-tól a nevét viseli. A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd 1892-től elnöke volt. 1900-ban megkapta a francia Becsületrend lovagkeresztjét. Sírja Miskolcon a Hámori temetőben található. (Panoráma)