45 Fábri Ferenc: 6 gyermekből 2 tengerész lett

Kétszázhetvenöt éve született James Cook

Kétszázhetvenöt éve, 1728. október 27-én született a yorkshire-i Marton-in-Clevelandben James Cook, minden idők legeredményesebb felfedezője.

Tehetsége korán feltűnt, iskoláit apja munkaadója fizette 12 éves koráig. 18 évesen egy hajóra szerződött, 21 évesen hivatásos tengerész lett egy szénszállító hajón, közben matematikát tanult, s elsajátította a tengeri tájékozódást.

1752-ben kormányos lett, majd egy bark típusú hajót bízták rá. Később akirályi haditengerészetnél tiszthelyettes és fedélzetmester, 29 évesen a Pembroke kapitánya lett. Részt vett a hétéves háborúban, a Viscayai öbölben és Québecnél. A francia ágyúk fenyegetése miatt éjszaka derítette fel a Szent Lőrinc-folyó nehezen hajózható szakaszait, az ő térképei segítették Wolfe tábornok partraszállását. A háború szüneteiben könyvekből geometriát és csillagászatot tanult.

A háború után a Grenville kétárbocos parancsnokaként bejárta és feltérképezte Új-Foundland és Labrador partjait, egy ideig Jamaica és Honduras hajózási útmutatóin dolgozott. 1766-ban megfigyelt egy napfogyatkozást, amelyről beszámolt a Royal Society-nak. A testület ennek nyomán bízta meg az első csendes-óceáni tudományos expedíció vezetésével. Kinevezték hadnaggyá, s a 368 tonnás, Endeavour nevű, széles, erős és lassú egykori szeneshajót adták neki. Tahitiba kellett vinnie a társaság tudósait, Joseph Banks botanikust és Charles Green csillagászt, a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelésére, emellett a déli földrész kutatásában meg kellett előznie a franciákat és spanyolokat. Cook személye körül vita volt "alacsony" származása miatt, de a tervek végrehajtásához tapasztalt tengerészre volt szükség, s ő ennek mindenben megfelelt.

1768-ban 84 fővel indultak el, Tahitira a Horn-fok megkerülésével jutottak, a Tűzföldön három hónapot töltöttek. A napfogyatkozás 1769. június 3-án volt, ezután a feltételezett Terra Australis keresésére indultak. Ennek létére Erasztotenész gondolt még az ókorban, szerinte az északi félteke nagy szárazföldjeit hasonlóknak kell kiegyensúlyozniok délen.

Tahitit elhagyva, Cook dél felé indult, otthoni utasítása alapján a 40-ik szélességi fokig. Miután ott nem talált szárazföldet, nyugat felé fordult, s Tasman nyomán újra felfedezte Új-Zélandot, melyet körbehajózott, kimutatva, hogy az két sziget. Itt hat hónapig térképezett, majd a Tasman-tengeren át, 1770. április 19-én elérte Ausztráliát. A bennszülöttekről ezt jegyezte fel: "a valóságban sokkal boldogabbak, mint mi, európaiak. Nyugalomban élnek, melyet nem zavar meg az egyenlőtlenség állapota." Gyűjtöttek néprajzi anyagot is, s rajzokat készítettek a helyiekről.

A partok mentén északra haladt, átkelt a Korallzátonyon, ahol hajója megsérült, s hetekig javították. A Korall-tengeren és a Torres-szoroson át indultak haza - Torres felfedezéseit a spanyolok titokban tartották, ezért ez az útvonal is ismeretlen volt számukra. Anglia felé megálltak a mai Jakartában, ott lázban és vérhasban 30 embere meghalt. Skorbutot viszont senki nem kapott, mert Cook zöldséget és gyümölcskivonatot is adott matrózainak.

1771-ben ért haza, otthon parancsnokká nevezték ki s bemutatták III. Györgynek. Következő útjára ismét tudósokkal indult, a Resolution és az Adventure hajókkal, s 1772-75 között behatolt a Déli Sarkvidékre. Elsőként szelte át a Déli Sarkkört, de a 70-edik szélességi körön belül sem találta a Terra Australist, noha körülhajózta és 200 km-re közelítette meg az Antarktiszt. A két hajó elszakadt egymástól, csak Angliában találkoztak. Az Adventure legénysége összecsapott Új-Zélandon a maorikkal és tízen elestek közülük. A Resolutionnal Cook feltérképezte Tongát és a Húsvét-szigetet, a Csendes-óceánon újra rábukkant a Marquises-szigetekre, s felfedezte Új-Kaledóniát, az Atlantin pedig Déli Georgiát és a Déli Sandwich-szigeteket. Elsőként hajózta körül a Földet keleti irányban, s az úton ezúttal is mindenki egészséges maradt. Hazatérve kapitány lett, a Royal Society tagja, majd a skorbut elleni védekezésről írt tanulmányáért arany Copley-érmet kapott.

Következő feladata az északnyugati átjáró keresése volt az Atlanti- és Csendes-óceán között. 1776-ban indult el a Resolutionnal és a Charles Clark vezette Discoveryvel kelet felé, érintette a Kerguelen-szigetet, majd Tongát, és felfedezte Hawaiit, melyet Sandwich-szigeteknek nevezett el. Ezután feltárta

Észak-Amerika partjait Kaliforniától a Bering-szorosig. Ázsiában és az Aleut-szigeteken is kikötött, de az átjárót nem találta meg, a jég megállította. Hawaiiba visszatérve, Cook először igen jó kapcsolatot épített ki a bennszülöttekkel, akik istenként tisztelték. 1779. február 14-én azonban egy ellopott csónak miatt csetepaté tört ki, s a Kealakekua öbölben több társával életét vesztette, 30 hawaii is meghalt. Hajói Clarke vezetésével indultak haza, de ő Kamcsatkánál tüdőbajban halt meg. A hajók végül John Gore parancsnoksága alatt Szibéria, Japán és Hátsó-India partjai mentén 1780-ban tértek haza Angliába.

Cook 1762-ben nősült, hat gyermeke született, közülük három nőtt fel, kettő tengerész lett. Cook tevékenysége nyomán alaposabban kutatták a távoli vidékeket, magasabb szintre jutott a navigáció, a térképészet, kultúráltabb lett a legénységgel való bánásmód és a kapcsolat a bennszülöttekkel. Megmutatta, hogyan lehet a tengeren a tudományokat alkalmazni, s - elsősorban a Csendes-óceán titkainak feltárásával - többet tett a világ megismeréséért, mint bárki más a történelemben. (MTI-Sajtóadatbank)

K a l a n d o z ó