Embedded Files
...felfedezésének és feltárásának története
A révi sziklaszoros a maga groteszk szépségével szinte páratlanul áll. A természetbarát bizonyos ihlettséggel lép a sziklaszorosba, ahol szemét a sziklaalakulatok, fülét pedig a Körös andalító zenéje kötik le.
Az 1870-ben megnyílt Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal óta 33 éven át robogott végig a vonat e helyen. Az utasok megbámulták az itteni természeti szépségeket, elragadtatással szemlélték a Körösbe alázuhanó vízesést, de senki sem gondolt arra, hogy e táj szépségeit közelebbrő1 szemügyre vegye s közvetlenül szemlélje a sziklaszoros egyes elragadó pontjait. Élt azonban hála Istennek Réven egy ember, akinek nagy részben a barlang felfedezését és feltárását is köszönhetjük: Handl Károly, aki lényének egyszerűségében, a természet szeretete által indíttatva kikutatta a sziklaszoros minden zegét-zugát. Ő mentette meg az itteni vízesést, amennyiben az államvasutak figyelmét arra felhívta s rendbehozatta. Dr. Veress István révi református lelkésszel, akivel Handl együtt turistáskodott, megbeszélték, s 1903 januárjában írtak az EKE főtitkárának, Radnóti Dezsőnek, hogy az egyesület terjessze ki figyelmét, illetve működését Rév vidékére is. Ennek eredményeként a nagynevű turista, Czárán Gyula elkészítette a SebesKörös balpartján a sziklaszoros bejáratától Sonkolyosig azt a turista utat, amelyet napjainkban is Czárán útnak nevezünk. Az út az EKE költségén készült s feltárta a révi szoros szépségeit.
Ugyancsak Handl Károly és Veress István javaslatára gróf Zichy Ödön a Tündérvár mellett lévő barlang szájához kényelmes lépcsőt s az ott lévő nagy üregbe lócákat és asztalt készíttetett, s elhelyezték a „Tündérvár” feliratot.
A turista út felavatására 1903. május 1-jén került sor, amelyen részt vett Czárán Gyula, Veress István, Handl Károly és dr. Szádeczky Gyula 25 egyetemi hallgatóval, akkor még nem is sejtve, hogy ott, ahol a patak a szikla alól előtör, csupán 75 cm vastag sziklafal választja el őket a nagyszabású cseppkőbarlangtól.
Veress István Handl Károllyal többször meglátogatták a vízesést, s pihentek meg a szikla alól előtörő bővizű forrásnál, amikor egy alkalommal Handl, elmondta, hogy amikor nagy a szárazság, s a patakban nincs sok víz, a patak felett kis nyílás keletkezik, amelyen át a denevérek ki- és berepülnek. Egy napon vadászpuskát hozott magával Handl s a nyíláson belőtt. Óriási dörgő visszhang keletkezett, amiből nagy üregre lehetett következtetni. Handl azt is megfigyelte, hogy Tízfalun egy patak ömlik egy nagy üregbe, s a patakba hullott szalmatörmelék egyszer a révi vízesésnél jött ki. Értesítették ezen észlelésükről Czárán Gyulát, aki 1903 novemberében ismét eljött Révre, s 10-én robbantásokat eszközölt a patak előtörésénél, s egy sziklafal leomlásával „...előtűnt a nagyszabású barlang, amelynek üregébe meghatott lélekkel léptünk be abban a tudatban, hogy itt még emberi lény nem járt sohasem" - írja emlékezéseiben dr. Veress István, aki azonnal ismertette a nagy eseményt a Nagyváradon megjelenő Szabadság november 22-i számában. A hazai lapok innen vették át a révi cseppkőbarlang felfedezésének hírét.
Czárán Gyula még két napig maradt Réven, s robbantásokkal szűkebbre szorította a barlangi patakot, mely a barlang alját teljesen elöntötte. Így sikerült behatolni „egy kerek tó"-ig, amelyen ma híd vezet át.
December közepén megérkezett Ausztriából Handl sógora, Stern Adolf mérnök, akivel elhatározták, hogy tovább hatolnak csónakon a barlangban. Handl két kivájt fatörzsből, amelyet vaskapoccsal erősített össze, egy csónakot készített. Nagy nehezen gerenda és létra segítségével eljutottak egy gömbölyű terembe, amelybe egy kb. 2 méter széles sziklaszoros nyúlik. Ebbő1 a teremből már csak csónakon lehetett tovább hatolni, mert a sziklaszoros alját a patak vize egészen betöltötte. A csónakot hat napszámos vitte be a tóig s ott hárman - Handl, Veress, Stern - felültek rá. Gyönyörű cseppkövek közt haladtak előre egy fehér cseppkőfüggönyig, ahol 4 méter mély volt a víz. Visszatérés előtt kiszálltak, szétnéztek. Beszállásnál az utolsó - Stern - felborította a csónakot, Veress derékig, Handl vállig merült a vízbe december 19-én!
Handl azután egyedül kutatott tovább és Márton nevű emberével feltárta az emeleti részt a Kóruson át: Mohamed paradicsomát, a Purgatóriumot a Pokolig.
Handlt további kutató munkájában Czárán Gyula s Rév község akkori jegyzője, Hollóssy Gyula támogatta.
A Pokolnál, mélyen lent, a barlangi patak állta útját a továbhaladásnak. Itt kapcsolódott be a barlang feltárásába dr. Jordán Károly egyetemi tanár, a kiváló hegymászó. Erre vonatkozó dr. Tulogdi Jánosnak írt leveléből a következőket olvashatjuk: „Handl-lal együtt többször dolgoztunk. Egy szikláról egy eléggé szűk nyíláson leereszkedve Handl vízre akadt, mely ott a továbbjutást akadályozta. Akkor még nem voltak a mai felfújható gumicsónakok. Plökl Antallal csináltunk Pesten egy összecsukható vászon csolnakot, melyet bambusz rudakkal merevítettünk meg; a nyíláson át kötéllétrán ereszkedtünk le a vízhez, ott a csolnakot összeállítva (csak egy embert bírt el) egyenként egy gyönyörű kanyargós folyosón (a Pokol tószerű része ez) lapátoltunk végig egy sziklaoszlopig, mely a további utat elzárta. Mikor Handl volt az oszlopnál, nagy loccsanást hallottunk, azután egy percnyi csend volt, nagyon megijedtünk, hogy baja történt, de azután hallottuk a tempókat-visszaúszott. A beszállásnál felbillentette a csolnakot. A víz persze nagyon hideg volt. Szerencsére nem hűtötte meg magát."
Úgy látszik, ez a Pokol első bejárásának története.
Handl Veressel is dolgozott tovább. Együtt végigmentek a Pokol taván. Handl a Pokol tava felett a falba vésett nyílásokba keresztben fektetett gerendákon, bedeszkázott utat készített.
Handl és Veress 1905 januárjában még tovább hatoltak előre, sok helyen vízben járva. Mindketten súlyos hűlést szereztek. Ekkor már 1905-ben - Handl Károly akadályt nem ismerő munkabírásának eredményeképpen a Pokolig, a ma is járható részen, kényelmesen végig lehetett menni.
Az Erdély 1905. évfolyamának 1-2. számában írta le először részletesen kalauz-szerűleg Czárán Gyula a barlangot. Ebből különlenyomat is készült A révi Zichy-barlang címen.
Mielőtt folytatnám az események sorozatát szóljunk néhány szót a barlang díszeinek, a cseppkőképződmények keletkezésérő1.
A különböző repedésekből és a járatokban kibuggyanó vízcseppekből nem a víz elpárolgása miatt válik ki a benne feloldott mészkő, hanem a repedésen nyomás alatt leszivárgó víz cseppje kibuggyanva kisebb nyomás alá kerül, s elszáll belőle a széndioxid egy része. Így a víz nem tudja oldva tartani a mészkőanyagot és az vékony rétegben lerakódik. Cseppre csepp és kialakul a belül üres makarónicseppkő a barlang mennyezetén felülről lefelé. Ez a cseppkőcsap, vagy sztalaktit. A mennyezeten kicseppenő víz egy része lehull a barlang aljára. Ott a víz szétpreckel, a még benne lévő széndioxid másik része elszáll, s a mészkő lerakódik kőgyertya vagy kőbáb - sztalagmit - formájában. A kőgyertya és a kőcsap összeérve cseppkőoszlopot alkot. Ha a mészkő vasat tartalmaz, a cseppkő sárgásbarnás színű lesz. A baktériumok - amelyek a vízben lévő termőtalajból lehozott szerves anyagokkal táplálkoznak - a cseppköveket zöldesre, kékesre vagy feketére színezhetik. A cseppkő keletkezése rendkívül lassú folyamat, hozzá évszázadok, sőt, évezredek szükségesek. Ezért óvakodjunk azokat tördelni, csúfítani, hiszen a víz hosszú munkájának eredményét tesszük tönkre.
Az 1905. év nagy jelentőségű a révi Zichy-barlang történetében. Március 5-én megalakult az EKE révi osztálya. Az alakuló gyűlés a révi kaszinóban volt. Kolozsvárról a központ képviseletében megjelent M. Kovács Géza főtitkár és Herrmann Antal egyetemi tanár. Elnöknek ifj. gr. Zichy Ödönt, ügyvezető elnöknek dr. Veress Istvánt, barlanggondnoknak Handl Károlyt választották meg.
Gr. Zichy Ödön, az EKE kérésére a barlang nyílása mellé egy menedékházat, majd egy emeletes szállót építtetett az egyesületnek. Ez a barlang látogatottságát nagyon megnövelte.
Az EKE nagy pártfogója, gr. Zichy Ödön tiszteletére a barlangot Zichy-barlangnak nevezték el.
A Zichy-barlang ünnepélyes felavatása az 1905. évi közgyűlésen volt augusztus 27-én. Az avató beszédet dr. Veress István tartotta. Czárán Gyula nem lehetett jelen, mert akkor a Biharban dolgozott. Jelen volt Merza Gyula.
Az EKE még ebben az évbe megépítette a hidat a barlang mellett a Sebes-Körösön.
A következő évben a Zichy-barlang vasúti megállót kapott, mely mellé egy 200 személyt befogadó várócsarnok épült.
Ebben az évben, 1905 novemberében Czárán Gyula ellátogatott Révre, kedves barlangjához. Ekkor már betegségről panaszkodott és 1906. január 5-én elköltözött az élők sorából a Révi-szoros, a Bihar nagy feltárója. Ugyanakkor január végén elhelyezik Révról Veress Istvánt.
Handl Károly maradt csak Réven, egyedül dolgozott a barlang további feltárásán. 1906 őszén kis csoporttal még tovább haladt előre, majd 1907 januárjában négy csónakkal tovább hatoltak. M. Kovács Géza főtitkár jelentette az EKE-ben, hogy újabb 600 méter várja a közönség számára a megnyitást szép cseppkövekkel, hatalmas, magas csarnokokkal - egészen a patak szifonjáig. A közönség számára járható barlangrészlet térképét Monoky Gyula MAV-mérnök készítette el. Ez megjelent az Erdély 1907. évi 3-4. számában.
Ugyanakkor Melitskó Frigyes MÁV-felügyelő, buzgó EKE-tag kezdeményezésére mozgalom indult meg, hogy barátjának - Czárán Gyulának - a Zichy-barlangnál emléket állítsanak. Az emlék javára dr. Szádeczky Gyula, dr. Ruzitska Béla és dr. Cholnoky Jenő előadásokat tartottak. (Lásd: Erdély 1907. 54. lap). Melitskó Frigyes - aki gyönyörűen zongorázott - vidéki útjai alkalmával igyekezett hangversenyek tartásával gyarapítani az emlékműre befolyt összeget. Az emlékmű tervezete gipszból, féldombormű kivitelben el is készült, de az később összetört és - fajdalom - nyoma veszett.
Handl 1908-ban Veressnek - akivel állandóan levelezett - azt írta, hogy a Zichy-barlangban és a Misid-völgyben új feltárásokat végzett. M. Kovács Gézának a barlangban 1911-ben készült felvételeiról az EKE képeslapokat hozott forgalomba.
A Zichy-barlang felavatásakor az EKE egy 30x40 cm méretű, 4,5 kg súlyú vászonkötésű emlékkönyvet bocsátott a látogatók rendelkezésére, ahová bejegyezték nevüket. Innen tudjuk, hogy a látogatók között szerepel Merza Gyula, Bíró Lajos, dr. Szádeczky Gyula, Handl Károly, Czárán Gyula, dr. Balogh Ernő, Xantus János, dr. Cholnoky Jenő, Kosch Károly, Boncza Miklós, Boncza Bertuka is. Ebbő1 a könyvból kitűnik, hogy az első látogató, aki ide bejegyezte nevét 1905. augusztus 27-én, báró Feilitzsch Arthur EKE elnök, s az utolsó, a 2593. látogató 1910. július 9-én gróf Serényi László. A barlangot egyre többen látogatták meg. 1915. május 25-én Ady Endre felesége - Csinszka - a következőket írja Dénes Zsófiának: „Voltunk Bandival Réven a Zichy-féle cseppkőbarlangban. Én már ötödször néztem meg, de megéri. Valahol kint és háborúmentes időben világcsodát csinálnának belőle". (Dénes Zsófia: Talán Hellász küldött).
Az EKE 1912-ben javításokat végzett a barlang berendezésében s megnyitottak egy kb. 200 méter hosszúságú új barlangrészt. Az EKE 1913. január 26-án tartott közgyűlésén beszámolnak róla, hogy 120 méter hosszú új barlangrészt tártak fel, barlangi építményeket javítottak. Ezen Handl által végzett munkálatok a Pokoltól a szifonig terjedő területén ma is láthatók az évtizedek áradásai által tönkretett hidak, utak képében.
Az EKE új kilátópontokat koszorúba foglalva 4 km hosszú új turista utat építtetett.
Ezek után a gyönyörű eredmények után következett az 19141918-as világháborús visszaesés, majd a rombolás a barlangban, a menedékházban és szállóépületben.
Az ezután következő időkben magántulajdon lett a barlang, a menedékház és a szálló, az EKÉ-t kiszorították ezen munkaterületéről. Handl Károly 1932. január 15-én meghalt Réven.
Majd 1940. november 24-én újra alakult az EKE révi osztálya, melynek elnöke Kulcsár Andor református lelkész, alelnöke Borcsa István főjegyző, titkár Balogh Károly aljegyző, s a barlangkutató osztály vezetője Marosi Sebestyén. Az újraalakult osztály 1941. április 27-én ünnepélyes keretek között átvette régi munkaterületét, a Zichybarlangot, menedékházat és szállót. Megkezdődtek a munkálatok: a régi hídak, lépcsó'k újraépítése a barlangban, két szoba rendbehozatala, fedelek javítása, a közös háló berendezése. Táborosi László, az EKEközpont tagja elkészítette az útjelzéseket. A Sebes-Körös áradása 1941. szeptember 2-án elvítte a hidat. Az új híd építéséhez a faanyagot a Zichy-uradalom adta, a költségeket az EKE fedezte.
A barlangnak akkor még csak a Handl által feltárt része volt járható. 1942 szeptemberében dr. Kessler Hubertnek, az aggteleki cseppköves barlang igazgatójának síkerült a patakmeder mélyítésével a vízszintet annyira lesüllyesztenie, hogy a szifon megnyílt és Kessler áthatolhatott rajta.
A szifon után következő magas járatban - ezt kevés, de szép cseppkő díszítette - mintegy 250 métert haladt előre, és ott egy meredek falakkal lezárt teremben hirtelen a második szifonnal találta magát szemben. Ezen azonban már - a vízszint süllyesztésének kellő lehetősége hiányában - nem tudott keresztülhatolni.
Csak tíz év múlva, 1952-ben és 1953-ban kísérelték meg a nagyváradi barlangkutatók, majd 1961-ben a kolozsváriak a szifonon való áthatolást, de eredményt ők sem értek el.
A Zichy-barlang a Révi-szoros fölött emelkedő fennsíkról kapja a vizét, a Tízfalun lévő Öregember-barlangja (vagy felfedezője neve után Handl-barlangja) elnevezésű víznyelőn keresztül - mint ahogyan ezt a vízfestés révén végzett kísérlet is kimutatta. E szép, cseppköves barlangnak mintegy 250 méter hosszú szakaszát ismerik, utána annyira elszűkül, hogy ember számára járhatatlan. Mind itt a Tízfalusibarlangnál, mind a Zichy-barlangnál érdemes a kutatást folytatni, hiszen még 4-5 km-es barlangszakasznak a feltárása várható.
Meg kell még említenem, hogy a Zichy-barlangon áthaladva ittott az élet nyomaival találkozunk. A kezdetleges reliktum állatokat tudományos igénnyel legelőször dr. Balogh Ernő tanulmányozta hazánkban. Ő mutatott rá arra, hogy minden barlang tulajdonképpen menedékhely, ahol a gyengébb fajok az egyforma hőmérséklet és nedvességtartalom körülményei mellett fennmaradhattak. A barlangi körülményekhez alkalmazkodott színtelen, vak rákocskáknak, a nedves homokban élő férgeknek nem voltak ellenségeik s ez is elősegítette fennmaradásukat. Gyakoriak a fehér, vagy barnaszínű gombatelepek, melyek antibiotikumokat is termelhetnek. A barlangok gyógyhatása - s így valószínű a révi Zichy-barlangé is - részben az antibiotikumokat termelő gombák jelenlétének tulajdonítható. Egyes barlangokban több mint 70 gombafajt sikerült kimutatni. Érdemes lenne az ilyen irányú kutatásokat a révi barlangban is elkezdeni. A Zichy-barlang relatív nedvességtartalma 100%-os, a hőmérséklet egyenletes, 10,2 C-fok. Mint minden nedves barlangban, itt is jelen vannak a gombatelepek, az aeroszol kalcium-ionokban gazdag. Ajtay Ferenc kolozsvári földrajztanár számolt be róla, hogy 1971-ben kolozsváriak három beteg bevonásával kísérletet végeztek a révi Zichy-barlangban azzal a céllal, hogy igazolják a gyógyhatást. A három beteg közül kettőnél kitűnő eredményt értek el. A barlangi kezelés után az addig gyakran megismétlődő köhögési rohamok teljesen megszűntek. Az előbbiek alapján szükséges lenne a barlang aeroszoljának és gombáinak részletes vizsgálata és a kedvező terapeutikai eredmények észlelése után gyógybarlanggá nyílvánítása.
A Zichy-barlang történetében jelentős esemény volt az 1943. év október 16-17-én rendezett „Mátyás-túra", melynek keretében leleplezték a barlang bejáratánál a barlang felfedezőinek és első feltáróinak emlékét megörökítő márványtáblát. Az emléktáblát dr. Balogh Ernő, az EKE elnöke leplezte le. Nagyhatású beszédében megemlékezett a barlang feltáróiról, akiknek emlékével összekapcsol az emléktábla, mely további munkára kötelez és kifejezi „hálánkat a múltért, a jövőért, a gyönyörű példaadásért".
Az említett emléktábla, amelyet a második világháború után felelőtlen elemek eltüntettek a következőket tartalmazta:
A BARLANG
FELTÁRÁSÁNAK 40-IK ÉVFORDULÓJÁN
CZÁRÁN GYULA
HANDL KÁROLY ÉS VERESS ISTVÁN
FELTÁRÓK MUNKÁSSÁGÁNAK
EMLÉKÉT ÖRÖKÍTETTE MEG AZ
ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET
1943. X. 17.
A második világháború utáni években a Zichy-barlang többet volt gazdátlan, az egyik épület beázott, tönkrement, lebontották s helyébe a környezetébe nem illő épületet emeltek.
1965-ben a régi fahidak, lépcsők helyébe vasbeton hidakat, lépcsőket építettek. Ugyanakkor megépítették a Sebes-Körösön is a vasbeton hidat, amely jól illeszkedik a környezetbe.
1969. május 1-jére villamosították a barlangot. A reflektorokkal kivilágított barlang csodálatos látványban részesítette a látogatót. Sajnos nagyon rövid ideig, miután még három év sem telt el, s a villanyvezeték, az égők foglalatai a barlang nagy nedvességtartalma miatt tönkrementek, a vezeték karbantartásával senki sem törődött mondván, hogy nincs rá alap. Nemsokára felfedezték a chiscaui Medve-barlangot, s többet a révi barlanggal már nem törődött senki.
Talán soha nem volt a révi Zichy-barlang ilyen elhanyagolt állapotban mint jelenleg. Sürgősen cselekedni kell s itt az EKÉ-re hárul a nagy feladat, hogy közbejárjon, hogy a barlangnak olyan gazdája legyen amelyik még megmentheti azt ami megmaradt a felelőtlen látogatók barbár rombolása után, mert csak akkor remélhetjük, hogy eljön az az idő, midőn Handl-Czárán-Veress nyomdokain haladva megvalósíthatjuk az ő vágyukat: járhatóvá tehetjük az egész hatalmas barlangot a Zichybarlang nyílásától a tízfalusi Handl-barlang nyílásáig.
Adja Isten, hogy úgy legyen!
Rév, 1993. augusztus 6.
(Elhangzott 1993. augusztus 6-án, a révi református templomban, az Erdélyi Kárpát Egyesület országos találkozójának megnyitó ünnepségén.)
K a l a n d o z ó
Page updated
Google Sites
Report abuse