28 Hegedűs Zsolt: Stockholm-Hardangervidda sárga Post-it lapokon

Verőfényes nyári délelőtt indulunk Stockholmból Európa legnagyobb kiterjedésű magaslati fennsíkjára, az Oslo melletti Hardangerviddára. Terveink szerint három nap alatt tesszük meg a 6-700 kilométeres utat.

Hogyan fogalmaznád meg Norvégia lényegét? Gyönyörű fjordok, meredek hegyfalak, hatalmas vízesések, fenséges gleccserek. égszínkék tengeren úszó hajók, napfényben sütkérező házak. Legelésző rénszarvascsordák, nyílt, barátságos emberek. (Eidsfjordi ismertető.) Grieg, Ibsen, Heyerdahl, Nansen, Amundsen, Sonia Hennie és Knut Hamsun. (Legjobb emlékezetem.)

A norvégok 1814-ban cserélték svédacél láncra a kalmári unió óta viselt dán igát. Jean Baptiste Bernadotte, a svéd trónörökös a győztes lipcsei csata (1813) után kerülővel Dánia ellen vezette a százezres létszámú kölcsönhadseregét. A dánok kapituláltak, és egymillió birodalmi tallér, valamint a svéd-Pomeránia ellenében lemondtak Norvégiáról. A derék norvégok a tulajdonosváltozásra nemzeti felkeléssel válaszoltak és 1814 május 17-én - ez a nap nemzeti ünnep Norvégiában - Keresztély Frigyest kiáltották királyuknak. A függetlenség rövid életűnek bizonyult. A svédek bevonultak, és annektálták a rebellis szomszédot. Norvégia 1905-ben felmondta a svéd házasságot, és a két világháború alatt semleges maradt. 1940-től - amikor a németek elfoglalták Norvégiát - a háború végéig ellenálló mozgalom harcolt a megszállók ellen.

„A norvégek Európa új németjei: épp úgy hangoskodnak a repülőtereken, a nyaralóhelyeken, mint a hatvanas években az erős D-márkát lobogtató, tolakodó, kövér németek. Ugyanazzal az újgazdagsággal a hangjukban. Vajon mi is így csináltunk, amikor a leggazdagabbak voltunk a világon? Azt kurjongtuk, hogy «Svédország a legjobb?» Nem, hanem azt mondtuk, hogy hálásak vagyunk a sorsnak, és azt, hogy az ember ne bízza el magát. úgy, ahogy az egy igazi svédhez illik. és ha lett volna olajunk, akkor biztosan elajándékoztuk volna." (Svéd újságcikk).

A svédek szerint az egyedüli okos emberek Norvégiában a turisták. A „hegyes sipkás hegylakó" norvég a svéd viccek szenvedő figurája. Zsebre dugott kézzel jár, mert szégyelli, hogy az ujjai nem egyformák. Amikor villámlik, kiöltözik, mert azt hiszi, hogy őt fényképezik.

Két hivatalos, írott norvég nyelv van: a dánból kialakult bokmål és az 1800-as évek közepén Ivar Aasen által a tájszólásokból kidolgozott nynorska, az új-norvég. Szótárra nem lesz szükség, mert a svéd nyelv megfelel mind a dán, mind a norvégekkel való beszélgetéshez. Barátaink szerencsére oslóiak, ráadásul enyhe magyar (lónai) kiejtéssel beszélik a norvég nyelvet.

Az egykor tormaültetvényeiről híres Enköping előtt letérünk az Oslóba vezető E 18-as országútról, és befordulunk a mező közepén árválkodó Härkeberga templomhoz tartozó harangláb melletti parkolóba. Az 1300 körül épült templom falait és boltozatos mennyezetét a „Biblia pauperum" - a szegények bibliája - fametszeteiből inspirálódott, bibliai jelenetek díszítik. A lübecki képfestők nyomdokában járó Albert Målare vagy, Albertus Pictor festette az 1480-as évek táján. A reformációt követően a falakat lemeszelték, de a boltozatot érintetlenül hagyták. Az évszázadok alatt a sárga másszikot és a vörös cinóber megfeketedett, de a kék azurit, a zöld malachit, és az indiai vörös - vagy ahogy annak idején nevezték, a caput mortuum (a halott feje) - ma is élénken virít.

A Västerås melletti Strömsholm kastély 1669-ben épült. A Kolbäcks folyó medrén átívelő várhíd leeresztve, de a kastély kapuja zárva van. Pedig szívesen megnéztük volna XI. Károly felségének, a dán származású Ulrika Eleonóra festményeit. Ulrika Eleonóra kis híján magyar királyné lett. Azt az I. Lipót (1640-1705) német-római császárt és magyar királyt kosarazta ki, aki az Erdélyi Fejedelemséget 1691-ben a Diploma Leopoldiummal a Habsburg Birodalomhoz csatolta.

A rózsaszínűre festett „Ervalla gård" ifjúsági szálló Örebrótól húsz kilométerre északra fekszik. Egy totálkáros kőrisfa árnyékában, vakító napsütésben vacsorázunk. Lefekvés előtt körbesétáljuk a birtokot. A ház mögötti struccfarmon hat svéd strucc vacsorázik. Izmos combjaikon feszül a szürke neccharisnyára emlékeztető bőr. Donaldkacsa-szerű fejüket a kerítés fölött kinyújtva, kíváncsian nézegetnek, miközben igazi strucctollaikat rázogatják.

Karlskogában megpihenünk. Nobel szülővárosa központjában, a templom előtt parkolunk. Hétágról süt a nap, érvényteleníti azt az ír közmondást, mely szerint hegy alulról, templom kívülről, és kocsma belülről élvezetes. A benti félhomályban temetéshez készülődnek. Két fehéringes, feketenyakkendős férfi sürgölődik a ravatal körül. Körbejárjuk a templomot, érdeklődéssel nézegetjük a festményeket, és a cifra epitáfiumokat. Az idősebbik feketenyakkendős megszólít. Rövid sugdolózás után int, hogy kövessük az oltár mögötti helyiségbe, az 1500-as évek végén épült fatemplom megmaradt részébe. Albert szentjei után tompának, primitívnek tűnnek a fakópiros rajzok a félévezredes falon.

Töcksfors „központjában" pezseg a határ menti kereskedelem. Az élelmiszerboltok norvégül reklámozzák a (norvég szemszögből) olcsó húst. Hiába erősebb a norvég korona, a bevásárlókosarat 5 svéd vagy pedig 10 norvég korona ellenében lehet elkötni. (A norvégektől kitelik, hogy áttolják a határon.) Az ifjúsági szálló egyik pirosra festett faházában kapunhelyet. A vendégkönyvben norvég, német, spanyol, sőt portugál bejegyzések: „Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt." Főleg a kávét dicsérik.

Värmlandban vagyunk, a vasfeldolgozás és a faszén hazájában. Az országút túlsó oldalán tó vize csillan. A homokos partra terített pokrócon fürdőruhás, kövér nő telefonál. (Százötven évvel ezelőtt a fürdőzők kést döftek a parti fövénybe mielőtt a patakba léptek, azért, hogy lekössék Näckent, a gonosz vízmanót.) A növényzet, különösen az áfonya a fenyők tövében, Ratosnyát juttatja eszembe. Hétfőn hajnalban keskenyvágányú vasút vitte fel Szászrégenből a favágókat és a szénégetőket. Az apró mozdony minden eresztékében recsegve ontotta a kéményéből a parazsat. Számtalan kis lyuk díszelgett a lódenkabátomon. Helyenként annyira lassan haladtunk, hogy édesapám leszállt, a fűben pirosló szamócából csokorra valót szedett, és azzal a kezében futott a szerelvény után.

A reggeli meglepetésre spártai, a kávé pedig pocsék. (Azért sem írok a vendégkönyvbe.) Az újságban - a Nya Wermlands Tidningben - féloldalas riport a világ legkisebb országáról, a „Béke birodalmáról", az innen 100 kilométerre fekvő Morokulien helyiségről. A második világháború alatt a svédek és norvégok csak itt köthettek vegyes házasságot. A svéd-norvég együttműködésben épült turistairodát a padlóra és a mennyezetre festett határ választja ketté. Az épület egyik fele NATO-ország, a másik pedig az Európai Unió tagállam. (A fagylaltos szekrény a norvég, a mellékhelyiségek svéd felségterületen vannak.)

Reggel tízkor az égen fátyolfelhők, a hőmérséklet 24 C. áthajtunk egy fekvő rendőrön, zökkenés, és Norvégiában vagyunk. A senki földjén buszmegálló, előtte fehér műanyag szék. Emlékszem, Biharpüspökinél elhalkult a beszélgetés, a fény eltompult, a világ beszürkült. Még a levegő is megváltozott. Most csak a sebességkorlátozó forgalmi táblák változnak: sárga helyett fehér alapon vannak a fekete számok. A többi ugyanaz: aranyló gabonamezők, egy-egy kilobogózott ház, vörös istállók és legelésző tehenek. Ez utóbbiak legtöbbje Dagros (a "dag - ros" szó szerint nap-dicséret vagy áldás) névre hallgat, míg a bikákat általában Johannak, azaz Jánosnak hívják, de az Elvis, a Sztálin és a bin Ladin név sem ritka. (Svéd mezőgazdasági folyóirat értesülése.)

Askim előtt sorompó, 15 korona lepengetése után az út falvakon keresztül vezet, a megengedett sebesség 60-as. Csak az útszélen kapirgáló tyúkok, a lócákon üldögélő bácsik és nénik hiányoznak. (Ezért fizettünk vámot?)

Éppen, hogy kikecmeregtünk Drammenben körforgalmaiból, máris az egykor ezüstbányájáról híres Kongsbergben tekergünk. Az egyik körforgalomból rossz irányban lépünk ki, és attól kezdve hiába keringünk, minden út Oslóba vezet. (Mi van a norvég körforgalomra kiírva? Maximum nyolc kör!) Egy benzinkútnál megállunk és megkérdezzük, hogyan kerüljünk vissza a 40-es országútra.

Uvdalban faragott sárkányfejjel díszített árboctemplom, színes faházak és karcsúsított derekú stábburok (fészernek használt gazdasági épületek) között vezet az út. A házikók tetejét gyakran fedi hajlongó fűmező. Geilo előtt 45 kilométerrel balra térünk, és egy sóderrel szórt hegyi úton gurulunk tovább. A völgy hirtelen kiszélesedik, és tucatnyi vörös, barna és zöld színben pompázó faház tűnik fel. Megérkeztünk.