78 A Machu Picchu éléstára
Egy angol-amerikai régészcsoport rátalált a titokzatos XV. századi inka város, a Machu Picchu ikervárosára.
A maradványok, amelyeket ideiglenesen újra befedtek - sok lakóház, több bejárattal rendelkező hosszú épületek, egy Nap-templom, egy obszervatórium, és egy nagy, annak idején megművelt terület egy hegygerinc vonalában, a híres citadellától öt kilométerre nyugatra, öt csoportban helyezkednek el.
Hugh Thompson és Gary Ziegler vezető régészek a Corriere della Sera című milánói lapnak elmondták, hogy a Llactapatának (magas városnak) nevezett helyet először Hiram Bingham amerikai régész, a Yale kutatója jelezte. Ő egy 1911-12-es expedíció során látott néhány szétszórt romot a ködös erdőben. Feljegyzéseiben azonban csak hozzávetőleg tudta megjelölni a romok helyét és kiterjedésüket.
A következő jelzés 1985-ben érkezett a perui Johan Reinhardtól, aki akkor talált rá egy épületcsoportra, amikor a hegygerinc csúcsára, a Cerro Salcantay-ra felvezető utat kereste.
Thompson és Ziegler a Llactapatát először egy alacsonyan repülő Cessnáról pillantotta meg, megközelítésére azonban fáradtságos munkával kellett utat vágni a dús növényzetben és a sárban.
A felfedezők szerint a romok elhelyezkedése feltűnően hasonlít a Machu Picchuéra. Egyes épületeket láthatóan csillagászati megfontolások szerint helyeztek el, ez főként a Nap-templomra áll, ahonnan gyönyörű kilátás lehetett a Machu Picchu és a Huayna Picchu között
felkelő napra napéjegyenlőségkor. Egy másik építményt a völgyszoros szélére építettek. A kétemeletes házon tizennégy szép fülke látható. Ennek keleti oldala és bejárata a Machu Picchura, és az Urubamba-kanyonban lévő Intihuatana templomra néz. Kiderült: a kövek minősége és maga az építkezés Llactapatában gyengébb minőségű, mint a szomszédban. Durva, metamorf, törékeny helyi kőzetet használtak fel, míg Machu Picchu finoman megmunkált gránitból épült. A kétemeletes ház fülkéin azonban itt-ott még látható egy barnás színű nyom, ami azt mutatja, hogy a falakat annak idején vakolat fedte.
A kutatókat hosszú évek óta foglalkoztatja, hogy a Machu Picchunak hogyan sikerült élelmeznie saját lakosságát, amelyet kb. 300 főre becsülnek, holott a körülötte lévő megművelhető föld legfeljebb ötvenet tudott volna eltartani. Most elképzelhetőnek tartják, hogy Llactapata szolgált éléstárul, és hogy itt lakhattak a kézművesek és a kőfaragók.(MTI/Lima)
Az archív felvételeken: Inka ravatalozó és épületegyüttes a Machu Picchuról
K a l a n d o z ó
