67 Daczó Dénes: Egybefagyott táj

Hó alatt a Szent Anna-tó

Az alábbi képsor a Hargita megyei, Csomád hegység alatti katlanban meghúzódó hírhedett tengerszem téli világát idézi, amikor is eltűnik a tó, s minden csupa jég, csupa hó...

Székelyföldi turistautak kedvencei közé tartozik a Szent Anna-tó. Az egyedi látványosságot nyújtó vulkanikus tó és a szomszédságában lévő lápos, vizenyős terület tundrás növényzetével ezreket vonz. Igaz, inkább csak nyáron.

Télen csend van errefelé. A völgykatlanra ülő csendet nehéz leírni; behunyt szemmel akár félelmetesnek is tűnik. S mindezt csak a tetőn tomboló vihar zavarja meg.

A tó felé vezető út szaporán kaptat fel a hegyoldalon, a gépkocsit vezető azonban nem sokat gyönyörködhet a természetben, elég egy rossz mozdulat és rögtön beragad az autó az utat ellepő, sokáig megmaradó hóban.

A kanyargós út tetején aztán kinyílik a völgy.

A tetőn a szélnek jókora ereje van: könnyedén kavarja a porcukorra emlékeztető havat. Erejéhez mérten játszadozik. Most értem először, amit annyiszor hallani: velőig hatoló hideg. Beül az ember fülébe, állkapcsába és nincs menekvés.

A tóhoz már csak gyalog lehet leereszkedni, apró lépésekben a korábban kivert szánkónyomon. Jobbra és balra, körös-körül szűzi a hó. Úri palástját csak imitt-amott töri meg egy-egy vadállat friss nyoma. Jöhet a találgatás: az nyúlé, ez kutyáé, az meg ki tudja...

A tópartra vezető út mentén ilyenkor is ott vannak a tiltó táblák: tűzet rakni tilos és sátrat sem lehet verni...

Az iglu készítését egyelőre elfelejtették tiltani.

Aki télen jön Szent Anna tavat látogatni, az vagy becsületszóra elhiszi, hogy itt tényleg tó van, vagy egy nyári látogatásig marad a kétellyel, hiszen csak egy méretes fehér terület tárul a látogató elé. A tó partján a turisták helyét az asztalok mellett most a hó vette át. Jó ideje időzhetnek együtt a fehér pelyhek, hiszen araszosnál is nagyobb a hó. De ülnek és várnak, akárcsak az a turista, aki a tájat figyelve elveszíti időérzékét.

Egy rövid hó-tó parti séta közben fénykép is készül. A fény játszadozik a hó alól kimagasló, tavalyi fűszálakon. Alkonyatkor meglehet, hogy őzek, nyulak eledele lesz.

Vissza kell mászni a tetőre, hiszen onnan újabb ereszkedés következik: a Mohos téli meghódítása. A helyenként combig érő hóban pajkos kísérőnk is akad, aki a legrövidebb utat mutatja nekünk. A tetőn telelő kutya jól ismeri a járást és mintha gazdái lennénk, előre szalad, terepszemlét tart, bevár, majd egy újabb iram és máris a Mohosban vagyunk. Ismertető tábla és finoman megmunkált palló vezet a vizenyős lápos területen. A hó alatt igen szilárdnak tűnik a talaj. A palló végén pihenő. Messzire ellátni...

Estefelé a kis menedékházban meleg kályha és igazi növényekből készült hegyi tea vár, éhségünket az itt kapható csokoládékészlet felvásárlásával enyhítettük.