Ez a város Dél-Tirol olasz részének a fővárosa vagy pedig Trentino tartományé. A meghatározás attól függ, hogy akitől származik, német vagy olasz nemzetiségű-e.

A római korban Tridentinum néven emlegették, ez a Német–római Császárság idején Trident-re, később Trient-re módosult. Ezen a néven érte meg az első világháború végét, amikor a versailles-i békekötés folyományaként Olaszországhoz csatolták. Az igazság az, hogy az olaszok által mindig is Trentinóként emlegetett tartományrész soha nem volt német és nem egészen világos, hogy milyen oknál fogva maradt mégis osztrák kézen. A legkézenfekvőbb magyarázatnak az látszik, hogy az osztrákok számára a Brenner-hágó lábánál fekvő Trient, a Kárpátok hágóit védő galíciai Lemberghez (Lvov) hasonlóan, fontos határvédelmi helység volt, ma is láthatók a határvédelmi betonerődítmények, melyek a katonai építészet remekei.

Az olaszoknak csak 1918 nyarán sikerült Trientet elfoglalniuk. Jelentősebb sikereiket az Isonzó folyó környékén, betonerődökkel nem védett területeken érték el, ahol hegyi harcra kiképzett alakulataik alaposan szétzilálták az Osztrák–Magyar Monarchia csapatait.

Trento a katolikus egyház történetében játszott jelentős szerepet. Itt ülésezett 1436–1445. között a tridenti zsinat, amely a lutheri tanok ellen fellépő ellenreformáció stratégiáját dolgozta ki. Ezután jelentős politikai szerepet nem játszott, püspöki székhelyként vallási és kulturális kisugárzása egy darabig még megmaradt. Amikor a Habsburg-uralom kezdetén a püspöki székhelyet a német ajkú Bozenbe (Bolzano) helyezték át, ez a szerepe is megszűnt.

A feltámadásra a második világháború utánig kellett várni. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján Olaszország – az osztrák kormány hathatós diplomáciai nyomására – autonómiát adományozott Dél-Tirolnak. Hogy a tömbben élő olasz lakosság német önkormányzat alá helyezéséből származó politikai botrányt elkerüljék, Trentinót, a történelmi Dél-Tirolról mintegy leválasztva, önálló autonóm tartományként szervezték meg Trento központtal. Ezzel a Pest megyényi területű, négyszázezer lakosú tartomány igen kedvező helyzetbe került, mivel sok vonatkozásban függetlenné vált a korábban rendkívül ingatag római politikától. A helyi parlament szerepét betöltő Tartományi Tanács (Consiglio Provinciale) katonai, külügyi, igazságügyi és bizonyos rendfenntartási ügyek kivételével törvényalkotói és szabályozási jogkörrel rendelkezik. A tanácsnak felelős Tartományi Bizottság (Giunta Provinciale) a helyi kormányzat szerepét tölti be. A Tartományi Tanács nagyjából leképezi az országos politikai erőviszonyokat, ezen túlmenően néhány helyi politikai szerveződés is képviselteti magát a kb. ötventagú testületben. Az idők folyamán egyre szélesedő és ma már teljes körű autonómia legfontosabb következménye, hogy a tartomány rendelkezik a helyi adóbevételek nagy része fölött, és ez lehetővé teszi, hogy kitűnő infrastruktúrát üzemeltessenek az egyébként nem túl kedvező adottságú területen. Csak az úthálózat karbantartására és fejlesztésére évi 1 milliárd eurót tudnak költeni. Ebbe ugyan nem tartoznak bele a területet átszelő állami kezelésben levő utak, illetve a Brenner-autópálya, de a tartományi úthálózat hossza így is több mint ezer kilométer.

A legújabb keletű probléma: mivel a tartomány gazdasága nagyrészt a mezőgazdaságra és a turizmusra épül, ezek szezonális jellege és alacsony jövedelmezősége kedvezőtlenül befolyásolja a terület népességmegtartó képességét. Komplex gazdaságélénkítő program gyakorlatba ültetése folyik, melytől azt várják, hogy a túlzsúfolt iparvidékekről egyes vállalatok Trentinóba teszik át székhelyüket, elősegítve az egész éven át tartó foglalkoztatást, és a fiatalabb korosztályokhoz tartozó munkavállalók betelepülését. A tervnek jelentős részét képezi egy saját beruházásban megépítendő széles sávú, integrált szolgáltatások nyújtását lehetővé tevő távközlési hálózat. Mondanom sem kell, hogy egy viszonylag jelentéktelen tartománynak, melynek kevés befolyása van az erőforrások elosztására, autonómia híján nem lenne esélye egy ilyen nagyarányú fejlesztési terv megvalósítására.

Bár a város történelmi nevezetességekben nem olyan gazdag, mint Itália más városai, látnivaló itt is akad bőven. Első számú történelmi emlékhely a Buonconsiglio-kastély, amely az alpesi gótika gyöngyszeme, falait 14. századi freskók díszítik. A város központi terén áll a tridenti zsinatnak is helyet adó szintén gótikus dóm, hellyel-közzel láthatók még a középkori városfalak.

Az Adige (németül: Etsch) folyó partján fekvő füves repülőtér mellett található a Gianni Caproni repülőmúzeum, amely az olasz repüléstörténetet és a Caproni repülőgépgyár konstrukcióit mutatja be. A második világháború alatt a magyar honvéd légierő is jórészt ezeket a típusú gépeket tartotta rendszerben. New York későbbi polgármestere, az Olaszországban született Fiorello LaGuardia, amerikai önkéntesként Caproni gépeken repült az I. világháborús olasz–osztrák frontok fölött.

Az Adige folyó jobb partján magasodik a Doss Trento nevű, a Balaton-felvidéki tanúhegyekre emlékeztető képződmény. Lapos tetején városi parkot rendeztek be. Ez ad otthont az olasz hegyivadász csapatok (Alpini) múzeumának. Az elitalakulatnak számító hegyivadászok Olaszország minden háborújában és gyarmati vállalkozásában részt vettek. A bemutatott alakulatok között van egy, amelyet a mi történelemkönyveink is említenek. A trentoi székhelyű Tridentina hadosztály védelmi körlete közvetlenül a 2. magyar hadsereg déli (jobb)szárnyához kapcsolódott a doni fronton. A szovjetek 1943. január 26-án hajnalban áttörték az olasz hadosztály arcvonalát és, a magyar csapatok hátába kerülve, az utolsó ellenállást is felszámolták a 2. hadsereg által január 14-e óta védett frontszakaszon. A szabályos háromlépcsős, négy-öt kilométer mélységben kiépített védelem dacára a Tridentina legénységének kétharmada is odaveszett.

A park legimpozánsabb épülete Trentino hősének, Cesare Battistinek a mauzóleuma. A középosztálybeli családból származó későbbi politikus a Risorgimento hagyományain nőtt fel. Előbb a bécsi, később – olasz nemzeti érzelmektől vezéreltetve – a bolognai egyetemen tanult, majd bekapcsolódott a kibontakozó szocialista mozgalomba. A Monarchiának a Bécs által közvetlenül ellenőrzött (a magyar korona fennhatóságán kívül eső) területein 1908-ban végrehajtott választójogi reform kiterjesztette a politikai képviselet lehetőségét a nemzetiségek által lakott tartományokra, így Trentinóra is. Battisti 1911-ben képviselői mandátumhoz jutott a bécsi parlamentben olyan programmal, amely egyszerre volt szocialista és Habsburg-ellenes nemzeti. 1914-ben a háború ellen szavazott, és miután Olaszország 1915 tavaszán az antant oldalán belépett a háborúba, a határon átszökve csatlakozott az olasz hadsereghez. 1915 decemberében, miközben alakulatával felderítő műveletet végzett a határvidéki erődök közelében, az osztrákok elfogták. Mint osztrák alattvalót a hadbíróság felségárulás miatt halálra ítélte, 1916 februárjában a Buonconsiglio-kastély udvarán kivégezték. Trento 1918-as elfoglalásakor Armando Diaz tábornok, olasz főparancsnok a kastély udvarán megemlékezett katonái előtt Cesare Battisti hazaszeretetéről és áldozatáról.

Eddig a történet. A teljesség kedvéért kíváncsi lennék, hogy mindez hogyan hangzik ötven kilométerrel északabbra. Mert erős a gyanúm, hogy – akárcsak mifelénk – itt is minden történetnek legalább két változata van. Az övék és a miénk.

Trento (Trient), Olaszország

K a l a n d o z ó