96 Tóth István: Besztiárium

Bogár

(Insectum)

Nagy, sápadt gomba lett a Nap,

nőni kezdenek a mohák.

Penészkiverte ég alatt

egy bogár megy az úton át.

Cinke

(Parus major)

Dalolsz a kertemben, hős cinkém,

Bár kint minden csonttá fagyott.

Biztosan jobb munkás vagy, mint én,

Aki még bent is hallgatok.

Csikók

(Pullus Equinus)

A déli itatás alatt

szikrát vetett a hó.

Felettem szinte átrepült

a két szilaj csikó.

Az erdőig vadul futott,

a fák között megállt.

Csámborgott restelkedve, és

a kötőfékre várt.

Dió kutyám

Diónak hívták

első kutyám.

Csatangolt vélem

sok-sok délután.

Jól ismerte az

erdő útjait,

és vacsorára

mindig hazavitt.

Bozontos szeme

már régóta por,

de figyel rám a

gyökerek alól.

Mert ha este a

sötétség nyüszít

az erdőtől az

ősi küszöbig,

és ha elalszom:

reggelig ugat;

a tolvajoktól

őrzi álmomat.

A hollófiók

(Pullulus corvinus)

Régesrég kaptam Jánostól

egy szép hollófiat.

Bezártam. Elbúsult szegény

a rabsága miatt.

Aztán dobáltam felfelé

hogy szállni gyenge lett.

De mint a feldobott kabát

lankadtan leesett.

Juhok

(Oves)

Arra vágytam mint kisgyerek,

hogy kapjak furulyát,

és szelíd juhaim között

ballagjak mint juhász.

Most itt állok a legelőn,

őrzöm szép nyájamat,

mely sodor önmaga előtt

- nagy emlékáradat.

Légy a havon

(Stomoxys calcitrans)

A táj körben fehér.

Csak egy fekete légy fekszik hanyatt.

Minden felől csak hópelyhekhez ér.

De fekete marad.

Muslica

(Drosophila)

Felhoztam a pincéből

egy pohárnyi pirosbort.

A tavaly nyári alkony

az asztalon piroslott.

Szagok, cseszlék köröztek

holt nyarakból kirajzón:

egy muslica szárnyával

mozdult az univerzum.

Tehén

(Bos)

E sírba tették a véres mészárost,

s most kihajtott mint zsenge gyep.

Míg élt, jámbor teheneket mészárolt,

most megeszik a tehenek.

Vadliba

(Anser albifrons)

Egy ittrekedt vadliba felrepül;

megriadt, hogy a tóba fagy a lába.

most menekül egy tónyi fagy elől

a part nélküli, örök éjszakába.

K a l a n d o z ó