135 Kőváry László: Erdélyi barlangokban

A XIX. században élt (sz. 1819-megh. 1907) erdélyi tudós a lexikonok és bibliográfiák szerint: utazó, statisztikus, néprajztudós, családtörténész, régész, közgazdász, szabadságharcos, Habsburg-ellenes összeesküvő, újságíró, politikus, műemlékfelügyelő, biztosítási szakember, tankönyvszerző, irodalomtörténész, történetíró, történetfilozófus... Útleírásai - Orbán Balázs székelyföldi leírásai mellett - a korabeli erdélyi élet hiteles lenyomatai. A Nyugati Szigethegységben található néhány barlang bemutatását a Téka sorozatban 1984-ben Bukarestben megjelent Tájképek utazási rajzokban c. kötetecske nyomán idézzük fel

TORDAHASADÉK ÉS BARLANGJAI

A Maros jobb partjáni hegykar Torda városa felett húzódik el a Nyugoti-havasoknak. A városhoz két órára e hegy roppant sziklarepedést tár fel, mi fél országra ellátszik, az ismeretes Torda-hasadékot, miről Torda címerét is vette...

A hegy megett völgy terül, falvakkal, s a távolban erdőfedett, hegyekkel. A völgyben egy patak kanyarog elő s a hegynek tart. Ha futását követjük, a hegy aljában kis rétet látunk, s a patakon egy malmot. E völgyöbölt követve ezerlépésnyire ott állunk a repedés megdöbbentő kezdeténél. Balunknál a hegyoldal kopasz, jobbunknál cserjés. A lábunknál folyó patak mind nagyobb kövek közé siet; a völgy mind keskenyül. A növényzet, fű, bokor mindinkább kezd enyészni: s a nyílás sziklaoldalai mind meghatóbban magaslanak. Ott állunk a hasadék torkolatában.

Erőtelen a szó e pont leírására. Egyszerre mintha Egyiptom ezer gúláját vihar sodorta volna egymásra; vagy mintha egy sereg leégett templom és torony állana előttünk; mintha az ég keskeny pántlikája alatt egy sereg barnára, vörösre, fejérre égett oszlopzat, templom- és toronyhomlokzat romja magaslanék. Néma hallgatás mindenfelé, csak a patak zúgása zavarja a nyílás csendjét. A kebel megborzad e nagyszerű dúlás felett.

Magassága a legnagyobb torony gombján túltesz; hossza 1/8 mérföld lehet. A patak medre néha 3—4 ölre szorul, néhol 10 ölre is szélesedik; de minél feljebb, annál tagosabb a nyílás, hogy fenn a tetőn puskagolyó ha átjárná.

Mint a nyílásba hatolunk, először is mintha egy várkapu nyílnék meg, mi bal felünknél nyolc öl hosszasságban egészen beívelten fut fel a hegynek.

Ettől pár száz lépésre, ha a vízmeder kövein mind előbb-előbb szökdelénk, kétfelőlről két barlang szája néz le, mindenik keményen be van kőfalozva, s mindenike lőlyukakkal s ajtónyílással ellátva.

Azon barlang, mi a víz jobb partján setétlik, Bajkavára nevet hord. Hozzá kétszáz lépésnyi meredekség viszen, szájánál kettőskőfalat találunk; s még ott látszik a gerendák helye, melyeken állva folytaták egykor a hely védelmét. Beléptünkkel a barlang termében vagyunk, mi akkora, mint egy kisszerű templom. A templom vége két üregbe nyílik: egyike kis magasságban kezdődve mind felebb-felebb megy, s mind szűkebbé lesz, míg 30 lépésnél meg kell görbednünk benne. Itt vizet tartalmaz.

A templom alakú üreg más nyílása csekély görbületekben hasonlóan mind felebb-felebb hág, s három öl szélessége, 5 ölnyi magassága mind apad, míg vége keskeny csúpban vész el. Hossza a barlang szádától idáig 100 lépés.

Semmi nesz, sehol egy denevér, csak a fáklya percegése zavarja bámulatunkat.

Innen lejőve, a vízpart balján az ezzel szemben eső más barlangot nézhetjük meg. Ez valamivel alantabb fekszik. Kőfalazva van ez is. Belebb nem oly tágos, mint a más, inkább bányaistályhoz hasonlít. Sötét gyomrából csermelyke kígyózik elé. Hossza, mit fennállva járkálhatni, 80 lépés, meghajolva még tovább is enged néhány lépést, ott végképp letörpül. E barlangot a múlt tizedben egy kolozsvári társulat bányaszájnak akará megnyitni; a munkálatok nyoma most is látszik.

Csepegő kőcsapok nincsenek. De oldalait, mi márványba átmenő mészkő, tejmészkő-cirádák vonták be, s úgy néz ki, mintha fejér márvány volna.

A két barlangszáj egymás ellenében egy puskalövésre van egymástól. Valaha egy lehete a kettő, a szirtrepedés metszheté ketté. Egyébaránt annyit mint bizonyost láthatni, hogy mindkettőt a belőlük kifolyó víz képezte.

E barlangokon alól a víz mentén még sok látnivaló van, de vízben kellene gázolnunk, azért legjobb, ha olvasóim felmennek a hegy tetejére, s onnan néznek le a mélységbe, hol az egész a maga nagyszerűségében szemünk előtt áll.

A hegytetőn egy monostor álla korunkig, kis fatemplom s remetelakkal; a kis vadon gazdaságot környező cser-, dió- és cseresznyefák százados lombjai még mind ott állanak. A monosteria az oláhokhoz tartozott, a forradalomban mint menhely leégettetett; pedig a nyílást igen festőivé tevé távolról.

BÚVÓPATAK

Torockai havasok megett esik.

Mint a vándor Torockótól Abrudbánya felé akar átvágni, a Nyugoti-havasokból egy Dóra nevű kopasz hegykar nyúlik elő a torockai havasokhoz. A Dóra egy völgyet metsz át, mely völgyben egy patak suhog elő lágy fű között, hogy az Aranyos felé siessen: ennek nyújtá elébe a Dóra, mint egy gátat, szikla hegyormát.

Azért a patak nem zavartatja magát: félkör idomú üregen mesés játékkal betűnik e hegy alá. S innen lesz neve Búvópatak. Hol elbúvik, az üreg csak akkora, hogy néhány szekér szalmával el lehetne dugni; és akkor a völgyben fekvő Ponor és Brezest víz alá jutna.

Mielőtt azonban a völgyi patak a hegy alá bújnék, egy magasabb tájról előtűnő patak siet felé, mely a legszebb zuhatagot képezi. E patak nyugotról jő a más patakkal szegletben, s a völgyi patakba mintegy 7 ölet esik, hol megtörve víztükrét, még mintegy 10 ölet hull alá, míg leér. S így egyesülve tűnnek be a hegy gyomrába. A vidék csak távolról erdős, a helyszínén sima zöld: a természet játékát szemünk elé tárja.

Az így elbújt patak a hegyen alól, a völgyben mintegy 800—1000 ölnyi föld alatti futása után ismét előtűnik, s folytatja útját. A víz ezen előbúvása új szépségeket tár fel. Mély völgy, a Vonkák völgye nyílik fel a hegy alatt, mi északnak tart. Ha feléje lejtünk, az előbúvó patak zúgása fogad. Magas kőszál áll a völgy torkában, ennek oldalán ront ki a patak.

A torkolatnál kőfal van rakva, kőgát, hogy a kijövő vizet az alább fekvő ványoló- s lisztelőmalmokra fogja fel.

E kőfalon belől az átfúrt hegy gyomrában a Búvópataktól kimosott gót templomidomú barlang tárja előnkbe üregét. Nem bánjuk meg, ha e csodálatos üregbe bepillantunk. A barlangba menő a gáton felül 10—15 ölre övig érő feldugott vizet talál. Azon túl egy örvényt, éji sötétségben, melybe a Búvópatak magasból gyönyörű zuhatagban rohan alá.

A Búvópatak medre s illetőleg barlangja mind feljebb-feljebb emelkedik; a vizsgáló csak fáklya világánál s a víz medrén gázolva vagy a vízből kiálló kődarabokra fektetett lajtorján teheti búvárlatát, mely mind fentebbi színvonalokra visz.

A barlang belje mintha íveken, oszlopokon nyugodnék; majd szűkebb, majd tagosabb öblökben halad felfelé, míg legmagasabb pontján, hol a patak belejőve, embermagasságra letörpül.

A nép szereti beszélni, hogy évek előtt e tájon egy malacozó koca tévedt el. Évek múlva, mikor már gazdája szinte elfeledte, a föld alatti üregből egész nyájat hozott elé, mint maradékát, melyeket benn hallal taníta táplálkozni.

Az egész igen szép tájkép: érdekességét elszórt havasi házak regényesítik.

SZKERISÓRAI JÉGBARLANG

Az igénytelen falu hazánk egyik legnevezetesebb természeti ritkaságát rejté sokáig előlünk: egy jégbarlangot, mi csak időnkben lett ismeretessé.

E falu Abrudbánya és Offenbánya között esik; felette fenyvekkel fedett, majd mászhatatlan hegysor vonul el, ennek egyik csúpján van, a falutól mintegy három órára észak felé.

A barlang legelőbb is egy tizenkét öles mélységet tár fel, mely fenn nyolc öl széles ugyan, de négy oldala minél alább, annál inkább fogyasztja szélességét, míg a fenekén alig három öl. Meredek oldalain csak létrákon lehet fenekére jutni, mely hótól fejérlik.

Ez űr nyugoti oldalán egy kapu alak nyit utat tovább, mi a barlang beljébe vezet. Itt a padlat sima jég, mi a hegy oldalához nem ér, hanem a jégtalap és barlangoldal között egy félölnyi üreget hagy, mely üregbe ha követ vetünk, néhány másodpercig dörömböl, míg fenekére ér. A barlang felső fele hol egyenes, hol kúp alakú.

Az első üreg, melybe lépénk, oly tágos, hogy mintegy 2000 embert befogadhat. Innen ismét nyílás visz egy második üregbe, mely ugyanolyan, mint az első, csakhogy kisebb, s teteje nem kúpos. Mintegy hatoda az elsőnek. A harmadik amellett, hogy nem nagy, még olyan törpe is, hogy fejünkkel a padlás zúzmaráját seperjük.

Itt nyílik meg a barlang valódi szépsége. Negyedakkora üreg áll előttünk, mint az első, pokoli sötétsége- s dermesztő hidegségével. Fáklyánk világánál egy kúpos teremben látjuk magunkat, mely jégalapja és a hegyoldal közt lehajtott követ leghosszasabban visszhangoztatja. Az alap jegéről számtalan jégoszlopok emelkednek, melyek néha egyöles átmérőjűek s 2 1/2 öl magasak; mások fa alakban jelennek meg, mi a nézőt különösön meglepi.

A hegy, melyben alakult, átmeneti mészkő.

BOLI BARLANG

Oláhul Csetátye de Boale, mi annyit tesz, mint Bolivár. így nevezik sokan magyarul is a felette romba dűlt Boli vártól.

Hazánk legregényesebb, legfestőibb, legsajátságosabb barlangja. Erdély délnyugoti része, illetőleg Hátszeg völgye s a Magyar-Zsily partvidéke szépségeihez tartozik.

Mint a vándor Hátszeg vidékéről a vulkáni szorosba bemerül, Petrosz nevű faluhoz ér. A falutól északra hegyek közé egy tiszta patak völgye viszen, s azt követve, egy óra alatt a barlangnál vagyunk.

Zöld hegyek közt kopasz szirthomlok mered a felhők felé, ennek keleti oldalában nyílik fel e barlang. Ott fejérlik mellette egy mezei lak kis gazdaságával, ott lakik a százéves, vezető, ősz haj- s ép fogakkal. Ott várja a bemenni akarót nyírág fáklyájával.

Két nevezetesebb nyílása van, egyike délre, más keletre néz. A keleti nyílás tátongó ürege 25—30 négyszögöl magasságú lehet.

Hozzá meredek, bajos ösvény visz ugyan, de azért lóval fel lehet menni. A nyílás folyosója 15 ölet tarthat. Itt kiöblösödik, s mint egy boltozatos gót templom áll előttünk, 20 ölnyi szélesség s 40 ölnyi hosszasságban. Kellemes meglepetést idéz elő, mit a falak veres csíkos márványoldalai még igézőbbé tesznek.

Az öbölben pokoli setét, síri csend: csak a fáklya világa, percegése zavarja a szív elfogult dobogását. Mint az öbölben előfelé haladunk, egyszer lassú vízmoraj kezd kifejleni, közeledtünkkel vízcsörgedezés hangja, nedves légvonal üt meg: s egy patak szélén állunk, mely a barlangon át ki tudja honnan jőve s hova menve siet el lábainknál.

E patak szélessége egy öl, mélysége kétlábnyi: tán a Krivázia pataka. Az északi sziklaoszlopok alól búvik elő, s délnek tart.

A nagy üregből balra, mintegy három öl magasságról egy felső emeleti üreg setétlik le, lajtorjával felmehetni oda, s ott egy nem magas, de több száz lépés hosszú boltozat fut végig, mely a végén elágozik, eltörpül s elvész.

Visszajőve innen lóra ül a búvár. A vezető fáklyájával elöl megy, világít, s a társaság egymást követve lovagol utána. Legelső, mivel a búvár találkozik, az említett patak, mely a nagy öböl végén bal felé futva átvágja az utat. Ezen átgázolva, a barlang meglehetős egyenes vonalban megy; mígnem patakunk ismét kimerül a sziklák alul, s újra átveszi az utat. Itt egy nagy görbület áll elő. Erre patakunkat harmadszor is át kell gázolni. Itt a talajtól kétölnyi magasságban más oldalnyílás sötétlik, melybe fel lehet menni: benne toronyüregszerű öblösödés nyílik fel, melynek oldalán lépcsőszerűleg állnak ki a kövek, melyeken ha felmegyünk, kiérünk a napvilágra.

Vagy ha nem vala kedvünk kimenni, visszaszállunk, s a patákat negyedszer is átgázolva továbbmegyünk, s a pokoli setétségből végre csakugyan az isten áldott ege alá jutunk.

E barlangnak más nyílásai, bejárói is vannak: hol, mint mondják, az említett patak egy helyen két ölet esik: úgy, miként az al-desbergeni barlangban a Poik pataka. E barlangot Jósika egyik regényében sok szerencsével használta fel.

(Az Erdély földe ritkaságai c. gyűjteményből, 1853.)