118 Cseke Péter: Visegrád - királyi vár

Indulás előtt ajánlatos Mikszáthot olvasni; mindent, amit lovagvárainkról ír. Még akkor is, ha történelmi vonatkozásaival korának állapotain csipkedett jó nagyokat. A csipkedés ma sem árt. A 2003 nyarán tett hétvégi kirándulás képriportját a mikszáthi gúny történelmi „muzsikájával” asszociáltuk. (csg)

...Ami most a képviselői „mandátum”, az volt régenten a vár. Minden szegény ábrándozó fiú álmaiban ott szerepelt végpontnak a vár. A középkori karriérhez mintegy hozzátartozott: alacsony viskóból elindulni egy szál karddal és sok viszontagság után várat szerezni.

Pedig az ilyesmi nem volt kis feladat. A királyt kivéve, akiről fenn is maradt a közmondás: „Könnyű a királynak várat szerezni”. A hatalmas főurak sokszor maguknak éltek, de okvetlenül a királynak haltak. A kincstár kezébe sűrűn hullottak a várak, kivált hadjáratok idején, a kihalt nemzetségektől...

...Oláh Miklós érsek, aki már csak Mátyás halála után láthatta Visegrádot, mint szemtanú elragadtatással ír róla: „Bámulatra méltók voltak a függő erkélyek, a dísz- és vadaskertek, az alabástrom és márványmedencés szökőkutak, amelyeket múzsák szobrai vettek körül. Négyszáz szobája volt a palotának, világraszóló fényben úszó. Az istállók márvánnyal vagynak bevonva. A vártemplom három alabástrom-oltárral és egy ezüstsípú orgonával ékeskedik.”...

...Visegrádhoz még könnyebben jutottak a magyar fejedelmek: a honfoglaláskor itt találták készen. Visegrádot, mint neve is mutatja, a tótok építették, még pedig nem olyan értelemben, ahogy ezt most Budapest felől szeretjük tréfálkozva mondogatni: nem mint napszámosok, hanem mint urak. Régenten tótból lefordítva „magas vár” (latinul „altum castrum”) néven fordul elő az okmányokban. Semmi kétség, hogy már ezer év előtt is ott állott azon a fönséges bércen, amely a Duna tükrében nézi magát s amely regényes hegyektől övezetten, a szelíd természet bájával telt öbölből nyúlik fel merészen az égnek...

...1335-ben olyan pompát látott Visegrád, aminő még se azelőtt, se azóta nem volt Magyarországon. Keleteurópai értekezlet volt Károly királynál. Megjelent: János cseh király számos vitézével, III. Kázmér lengyel király a mesés fényű lengyel urakkal, Rudolf szász herceg, Boleszláv liegnitzi és Vladislav lanctritzi herceg, bíborba öltözött csatlósokkal, úgyszintén a német lovagrend meghatalmazottjai. A hadi játékoknak s az udvari ünnepélyeknek nem volt vége, hossza. A castelai püspök ilyen nyilatkozatra fakadt: „Aminő Visegrád, olyan csak a paradicsom lehet”...

...A szép királyi vár egy alvárral és egy védvárral volt biztosítva, úgy, hogy sok ideig bevehetetlen várnak tartották, mint később Komáromot.

Ámbár a várak bevehetetlensége minden időben csak önámítás volt s legjobb esetben a Bem okoskodása.

- Ha bevehetetlen a vár, akkor úgysem veszi be az ellenfél tőlünk, ha pedig beveszi, akkor nem bevehetetlen, tehát visszavehetjük tőle...

...Visegrádon tartották királyaink, ami a legféltettebb javuk volt: a koronát és a kényes rabjaikat. Ide tette fogságba I. Lajos a nápolyi herceget, Mátyás király pedig a Podjebrád cseh király fiát és Vitéz János esztergomi érseket.

Sőt úgy is esett, hogy ahol a korona volt elcsukva lakattal, oda került maga a koronás fő is, lakat alá.

1401-ben, április 28-án, Budán a rendek Zsigmond király elé járultak és szemére hányták törvénytelenségeit.

- Hát mit akartok velem tenni? - vágott közbe türelmetlenül Zsigmond, mert elunta a hosszadalmas panaszkitöréseket.

- Fogollyá teszünk, - mondá a nádor.

- Itt vagyok, fogjatok meg, de ne beszéljetek annyit...

...Erzsébet királyné a rabhoz küldte udvari orvosát, hogy az mindennap küldjön csatlóssal Budára üzenetet a sebesült hogylétéről.

„Sebei nem gyógyulnak. Nem él meg.” - Ez volt az első üzenet.

A második, harmadik üzenet is ez volt, csak napok mulva fordult meg a dolog.

„Sebei gyógyulnak. Megél.”

A szegény doktor, aki nem értett a politikához, komolyan vette a maga gyógyítását, meg se álmodhatta, hogy most már éppen azért nem él meg. Egy éjjel megfojtották börtönében...

...Mátyás halála után, mint minden, Visegrád is hanyatlani kezdett. Ulászló alatt elpusztult a négyszáz szobás palota. II. Lajos már csak annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes percében 1518-ban odaajándékozta - a szakácsnéjának...

( Az idézetek MIKSZÁTH KÁLMÁN: Királyok vára, Visegrád c. írásából valók)