86 Trombitás Jenő: Egy nap Monacóban
Európa politikai térképét tanulmányozva, játszi könnyedséggel tapasztalhatjuk, hogy nyolc ún. Törpeállama közül hat – Andorra, Monaco, San Marino, Málta, Ciprus és a Vatikán – koninensünk déli részén, a további kettő – Lichtenstein és Luxemburg – Közép-, illetve Nyugat-Európában fekszik. Sajátos arculatával messze kiemelkedik az Azúr-part ékköveként is emlegetett Monacói Hercegség (Principauté de Monaco). Tö9rténelméről érdemes tudni, hogy a kis hercegség helyén a föniciaiak az ókorban megalapították a Portus Herculis Monoeci nevű települést, amely rendre görög, majd római fennhatóság alá került. A X. századi feljegyzések alapján, a területet hűbéri uradalomként tartja számon a történelem. A XIII. századtól, pontosabban 1297-től fejedelmei a génovai származású Grimaldi uralkodó családhoz (dinasztiához) tartoztak. A XVII. századtól, a történelem forgatagában hűbérese lett Franciaországnak, amely később be is kebelezi. 1814-ben elismerik szuverenitását, 1911-től pedig az ország államformája az alkotmányos monarchia. A hercegséget 1993-ban felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.
A Franciaország délkeleti részén, a mészkövek alkotta Tengeri Alpok lábánál meghúzódó, mindössze 1,9 négyzetkilométernyi területű ország első látásra egy városállam képét nyújtja. Azért merem ezt ilyen határozottan papírra vetni, mivel a hercegség városai – Monaco Ville, Fontvieille, La Condamine és Monte Carlo – közötti határ annyira elmosódott már, hogy az odalátogató legfeljebb térkép segítségével állapíthatja meg, merre is jár tulajdonképpen.
Enyhe, földközi-tengeri éghajlatának köszönhetően a világ egyik legfontosabb turista paradicsomává nőtte ki magát, ahol a lakosság legnagyobb része az idegenforgalomból él, és ami talán a legfontosabb, nem fizet jövedelemadót. A vastag pénztárcájú vendégek számára fenntartott monte carlói Nagy Kaszinó (Le Grand Casino) szép jövedelmet hoz a hercegség konyhájára. A franciaországi Nizza (Nice) felől érkező látogatók első állomása nem lehet más, mint a varázslatos szépségű Egzotikus Kert (Jardin Exotique), amelynek nagy része a Földközi-tenger felé meredeken lejtő mészkősziklákon található, és ahol a mediterrán növényvilág a maga teljes szépségében tárul elénk. Hirtelen azt se tudjuk, miben gyönyörködjünk, a kis- vagy óriástermetű kaktuszokban, a pálmafákban vagy az oleanderekben? Ugyanitt található a Grotte de l’Observatoire is.
Innen csodálatos látvány nyílik a Földközi-tengerre és a Le Rocher (A Szikla) nevú félszigetére, amelyen a főváros Monaco-Ville terül el. Mondanom sem kell, hogy ez volt úticélunk második állomása. Itt található ugyanis a Hercegi Palota (Palais Princier) és ami a legfontosabb az Oceanográfiai Múzeum és Akvárium (Musée Océanographique et Aquarium), amelynek 1899-ben történt megalapítása Albert herceg nevéhez fűződik, aki maga is neves óceánkutató volt. Az akváriumok termében, a meghökkentő fajgazdagságú földközi-tengeri állatvilágban gyönyörködhet a szakember a szakember és a laikus egyaránt.
Végigjárva a múzeumot, a tengeri emlősök csontvázától a kitömött állatokig és a puhatestűek (csigák, kagylók) szebbnél-szebb meszes vázáig, itt minden megtalálható. A korabeli rajzok, festmények, dokumentumok, hajómakettek stb. segítségével, betekintést nyerhettünk a tengerészek mindennapi életébe is. A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt, gyakorlatilag átviharzottam a múzeumon, de így is egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. A monte-carlói tengerpart mellett található a Monacói Tengeralatti Rezervátum (Réserve Sous-Marine de Monaco), ahol két fürdőzés között – kihasználva a víz kristálytisztaságát – a Földközi-tenger halállományában is gyönyörködhettem. Késő este, amikor szomorú szívvel, de távoznom kellett, a franciaországi Menton város felé vezető szerpentines úton addig csodáltam a mögöttem maradt hercegség fényeit, amíg csak el nem tűntek a szemem előtt.
(A szerző felvételein: 1. Nagy Kaszinó; 2. Le Rocher; 3. Hercegi Palota
K a l a n d o z ó
