121 Tóth István: Kína színei

E képriport egy csokor csupán abból a több száz felvételből, melyeket a szerző – neves nagyváradi fotóművész, a helybeli Tavirózsa / Nufarul fotóklub három évtizeddel ezelőtti alapítója és éltetője – egy 2002 augusztuságban tett egy hetes kínai utazása során készített. Fotós körútját, több száz külföldi és kínai fotóssal együtt a kínai turisztikai minisztérium meghívásának köszönhette, , aki e látványos, nagyszabású vendégséggel kívánta demonstrálni a kontinensnyi országban fellelhető mérhetetlen sokaságú és gazdagságú látványosságot.

Tóth István útifelvételei, vándorkiállítás formájában azóta jó pár országban és földrészen megfordultak, legutóbb éppen az olténiai Craiova, illetve a székelyföldi Csíkszereda közönsége találkozhatott velük és a szerzővel egy-egy nagysikerű tárlaton.

A képek közös jegye, ami egyúttal a mai Kína leglényeglátóbb jellegzetessége is egyben, hogy az élet, az ember bármikor és bárhol, kellő mennyiségben jelen van, zavartalanul hagyja magát és életterét fényképezni, nincs takargatni valója, se az utcán, a szentélyben, a piacon, sétahajó fedélzetén, falusi porták előtt, népünnepélyen, mutatványos pódiumon, a kispadokon, utcaseprésből jövet, a postán. Olyan egyszerűen ül modellt, egy tűnődő, sajátosan keleti mosoly erejéig a fejét kapkodó, a témabőség zavarával küszködő fotóművésznek, mintha egész életében erre a pillanatra készült volna. (csg)