Orosz zeneszerző, kisnemesi család gyermeke. A legendák szerint Szmolenszkij herceg fia. Fiatalon megtalálja útját a muzsikához. Mindezek ellenére szülei 17 évesen beléptetik a gárdaezredbe. 1855-ben kilép a hadseregből, új kapcsolatokat teremt, írókkal, költőkkel, filozófusokkal. Világnézete ingadozó, a nyugati költészet is hívogatja, egy ukrajnai téma is mozgatja fantáziáját.
Fiatal éveiben vidéken, az orosz falusi nép között élt. Itt a beszélgetéssel töltött hosszú téli esték benépesítették képzeletét a mesék hőseivel, az éjfélkor hazajáró szellemekkel, a boszorkányszombatokon hajnalig tartó tivornyákkal. Az Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményének témája egy ilyen boszorkányszombat, amelyben a sátán az összegyűlt alvilági szellemekkel jellegzetes orosz muzsikára táncol.
Egyik barátja kezébe adja Puskin tragédiáját, a Borisz Godunovot, erre fordítja azontúl minden energiáját. 1871-ben az operabíráló bizottság elutasítja a művet, a megcsalatott, félrevezetett, haragos és ujjongó, lázadó és a maga útját kereső orosz népet ábrázoló operát.
Muszorgszkij az alkohol rabjává válik. Ez, mint valami gonosz rabtartó, nem is engedi többé szabadon. Csodálatos módon munkássága mégsem hanyatlik - ekkor alkotja az Egy kiállítás képeit, amelyet a jó barát festő, építész, díszlettervező Viktor Hartmann halála utáni kiállítása ihletett. A nem túl jelentős kiállítás a zeneszerzőből az emberi élet, az emberi pszichikum, a népi képzeletvilág csodálatosan színes, szemléletes, találó, zenei megfogalmazásait váltotta ki, a zongora nyelvén.
Barátai Muszorgszkij segítségére sietnek, és mindent megtesznek, hogy támogassák. 1881-ben hirtelen ágynak dőlt, hat hét múlva meghalt.
Források:
Egy kiállítás képei - Feb 06, 2016 11:41:47 PM
Éj a kopár hegyen - Feb 07, 2016 10:35:6 AM