Embedded Files
Az angol romantika kezdeteként jelképesen az 1798-as esztendőt határozza meg az irodalomtörténet, ekkor jelent meg a Lírai balladák című verseskötet, amely az angol romantikus költészet első valóban nagy hatású alkotása volt. William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge közös műve többségében Wordsworth költeményeit tartalmazta, Coleridge mindössze három (a második kiadásban öt) verssel szerepelt benne. A verseskönyvben ezért inkább Wordsworth költészetfelfogása érvényesült, amely több ponton eltért Coleridge nézeteitől.A kötet címe részben azt a közös szándékot fejezte ki, hogy a két költő a klasszicizmusra jellemző merev műfaji határok átlépésével a különböző műfajok ötvözésére törekszik. A Lírai balladák szókapcsolat ellentmondó és a kortársak számára kihívó volt. A ballada ugyanis — a kor követelményei szerint — epikus tárgyat örökített meg, míg „Wordsworth balladáiban a hangsúly nem a történésen van, [...] hanem a történetben kifejezett érzelmeken".Másrészt azonban a Lírai balladák cím olyan utalást is tartalmazott, amely nem a közös poétikai elvekkel, hanem csak Wordsworth költészetszemléletével hozható kapcsolatba. A kötet második kiadásának előszavában Wordsworth alapelvként fogalmazta meg a költői beszédmódnak a hétköznapi nyelvhasználathoz való közelítését. Ezzel Coleridge csak részben értett egyet: a klasszicizmus mesterkéltnek ítélt kötelező fennköltségét, hagyományos stilisztikai eszköztárát, állandósult szóképeit, az elvont fogalmak megszemélyesítésének követelményét ő is elutasította, de a beszélt nyelv egyszerűségének megközelítése már távol állt tőle.A népköltészet – amelyre a kötetcímből a ballada szó utalt – nem csupán nyelvi ösztönzést jelentett Worsdworth számára, hanem versei tematikáját is meghatározta. A kötet második kiadásához írt előszó azt bizonyítja, hogy ezeket a jellegzetességeket a szerző tudatosan vállalta. Az előszó egyértelműen megfogalmazza, hogy a versek szerzője "általában a szegény és falusi miliőt" választotta az "emberi természet ősi törvényei"-nek bemutatására; "mivel ebben az állapotban az emberi szenvedélyek a természet szép és örök formáival benső egységet alkotnak." A népi környezet felértékelődése mögött a természet eszményítése fedezhető fel, az a vélekedés, hogy a falusi életmód még nem távolodott el a természettől, hanem belső harmóniában egyesül vele. A nyelvi egyszerűség szándéka ezért nem csupán a klasszicizmussal szemben álló stiláris ellenhatás volt, hanem egyszersmind a természetközeliséget és a természetességet alapelvként hangsúlyozó romantikus szemléletmód is kifejeződött benne.
A természetkultusz mellett olyan jellegzetességek is meghatározó szerephez jutottak Wordsworth költészetfelfogásában, mint a fantázia nagyfokú térnyerése, a meditatív elmélyültség és a létezés egyetemes összefüggéseinek vizsgálata. A Lírai balladák említett előszavában fejti ki Wordsworth azt az elgondolását, milyen megváltozott jelentősége van számára a költészetnek, pontosabban a költői tevékenységnek. A költő nemcsak különlegesebben érzékel, mint más, s így egyedül alkalmas arra, hogy a dolgok mélyén meghúzódó lélektani és morális igazságokat kifejtse, de emocionális vitalitása is olyan, hogy az elragadtatás pillanatában még egyszer fel tudja idézni, akkor már mint alkotói átélést. Ezeknek az elemeknek - a természet és a falusi környezet eszményítésének, valamint a költői tevékenység fent említett felfogásának - együtteseként egy népies ösztönzést is magában foglaló, de alapvetően nem népies hangvételű költészet jött létre.
E költészetben a költő feladata: az igazság keresése, az embernek és környezetének vizsgálata a kölcsönösség viszonylatában. Ennek folytán a költészet tárgya a hétköznapi, az egyszerű; a költőnek a látszólagos hétköznapiság mögött megbúvó izgalmasat vagy éppen titokzatosat kell kifejtenie, megmutatnia. A hétköznapiság elemzésére az alacsony, paraszti élet természetközelségében jobban megfelel, mint bármifajta urbanitás. A modern városi élet ugyanis meglazítja az ember és a természet közötti mély kapcsolatot. Mivel a wordsworthi elmélet alapján keletkezett verseket nem egy rosszul értelmezett költői hagyomány s az ehhez való ragaszkodás, hanem a tapasztalás szüli, Wordsworth a költői dikcióban minimális stilizáltságot kíván, sőt kimondja: a költészet nyelve ugyanaz, mint a legjobb prózáé, a kettő között csak metrikai különbség van, de még ez sem szigorú, a jó prózának is van metrikája. Úgy érzi, elvei alapján valódi költészet születik, amely számot tarthat az emberiség állandó érdeklődésére.
A költészetnek ez a programja az esztétikai demokratizmusnak olyan vonásait mutatja, amelyeknek összefüggése a francia forradalom eszmei hatásával aligha kétséges. Nonkonformista merészségéről tesz tanúbizonyságot Wordsworth akkor, amikor költészetébe hősként vonja be a kor elfogadott társadalmi körén kívül állókat, a béreseket, kiöregedett szolgákat. Az agrárproletariátus életét személyes tapasztalatból ismerte, sorsuk felé annyi érdeklődéssel fordult, mint később Dickens az ipari munkások sorsa felé. Hőseit munka közben mutatja be, mintegy jelezve ezzel a munka szerepét azoknak életében, akikről ír. A költő tudatosságának fokát az is mutatja, hogy tisztában van vele, mennyire kora olvasói igényével szemben dolgozik: megáll a versében, közbeszól, igyekszik olvasóit magának, szemléletének megnyerni.
Coleridge költészete alapvetően más természetű volt, mint Wordsworthé. Nem csupán a költői beszédmód - korábban már jelzett - eltérő megítélésében fedezhetők fel köztük különbségek, hanem a költői önkifejezés egyéb eszközeiben is. Coleridge Biographia Literaria című értekezésében olvasható visszaemlékezése szerint a szerzők két különböző jellegű verstípus megvalósítását tűzték ki célul a kötet írásakor, melyek szándékuk szerint kiegészítik egymást. Mindkét típus létrehozásában az a közös törekvés érvényesült, hogy "az olvasó érdeklődését a természet igazsága" felé fordítsák, s teret adjanak "a fantázia alakító látomásai"-nak. Az egyik verstípus a hétköznapi jelenségekben igyekezett felismertetni a csodálatosat, a rendkívülit. Worsdworth költeményei ezt a poétikai elvet követik: a látványok, alakok, események a létezés mélyebb összefüggéseit világítják meg részint a bensőséges elmélkedés segítségével, részint azzal, hogy a tapasztalt jelenségek lassan látomássá formálódnak. A másik típus, melyet Coleridge költeményei valósítottak meg, nem a hétköznapit emelte fel a fantázia segítségével a költészet szintjére, hanem éppen ellenkezőleg a természetfeletti események és szereplők bemutatásával igyekezett olyan elemi erejű érzelmeket ébreszteni az olvasókban, amelyek a hétköznapi valóság fölötti létszférára irányítják figyelmüket. Az elbeszélt események és szereplők nem igyekeztek a valószerűség, a ténylegesen megtörtént eset benyomását kelteni, hanem azzal akarták kiváltani az olvasó azonosulását, hogy a leírt események, helyzetek az emberi lélek belső világának feltárására tettek kísérletet. A természetfölötti történésekről szóló alkotás azzal válik hitelessé az olvasó szemében, hogy lényegében saját bensőjének titkaihoz vezeti el, A befogadó önmegismerésének elmélyülése során felismeri a fantasztikus történet és saját lelkének rejtett mélységei között mutatkozó megfeleléseket. A műben megjelenő látomások tehát nem szó szerint, hanem lényegüket tekintve igazak, mert feltárulnak bennük az ember belső valóságának titkai.
A két művészi módszert különbségeik ellenére - a szerzők szándékainak megfelelően - bizonyos belső egység kapcsolja össze. Lényegében mindkét verstípus arra a feltevésre épül, hogy az érzékelhető valóság és az érzékek feletti világ összefüggenek, szorosan kapcsolódnak egymással. Wordsworth versei az érzékelhetőben, a hétköznapiban fedezik fel az érzékek felettit, Coleridge művei pedig a látomás fantasztikus világában ismertetik fel a közvetlenül tapasztalhatót. Wordsworth költeményei mintegy lépésenként vezetik át az olvasót a láthatóból a láthatatlanba, tehát egyértelműen jelölik a két szféra összefüggéseit. Ezzel szemben Coleridge versei a látomásban szemléletként adott, általános érvényű felismerést nem vonatkoztatják konkrét helyzetre, csak az olvasó ismer rá saját egyediségének megfelelőjére. Wordsworth verstípusa a konkréttól halad az elvonatkoztatott általános felé, Coleridge azonban közvetlenül ezt az általános lényeget ábrázolja látomásaiban, amelyet nem vezet vissza valamilyen konkrét helyzetre. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a romantikus számára a cél a világ rejtett lényegének feltárása s nem pedig a közvetlenül adott ábrázolása, hiszen meggyőződése szerint a metafizikai magasabb rendű, mint a közvetlenül adott fizikai valóság. Coleridge költészetének jellemzésében ki kell emelni, hogy a látomásban személetként adott egyetemes összefüggés megfejtése nem is lehetséges. Mindez vonatkozik Wordsworth költészetére is, mégis versei viszonylag könnyeben értelmezhetőek, ami azzal magyarázható, hogy a konkérttól az elvont felé haladó szerkesztés több támpontot nyújt az értelmezés számára, mint az elvont egyetemest közvetlenebbül ábrázoló coleridge-i versépítés.
Források:
Gintli Tibor - Schein Gábor: Irodalom tankönyv 15-16 éveseknek. Korona Kiadó, Budapest,1998. 215-216. és 222-223. oldal.
Az 1798-as első kiadás versei
(A londoni változat tartalomjegyzéke)
(Colridge versei mellett a szerző nevével; a többi verset Wordsworth írta)
1. Rege a vén tengerészről / The Rime of the Ancyent Marinere (Coleridge)
2. The Foster-Mother's Tale (Coleridge)
3. Lines left upon a Seat in a Yew-tree which stands near the Lake of Esthwaite
4. The Nightingale, a Conversational Poem (Coleridge)
5. The Female Vagrant
6. Goody Blake and Harry Gill
7. Lines written at a small distance from my House, and sent by my little Boy to the Person to whom they are addressed
8. Simon Lee, the old Huntsman
9. Anecdote for Fathers
10. Heten / We are seven
11. Lines written in early spring
12. The Thorn
13. The last of the Flock
14. The Dungeon
15. The Mad Mother
16. The Idiot Boy
17. Lines written near Richmond, upon the Thames, at Evening
18. Expostulation and Reply
19. The Tables turned; an Evening Scene, on the same subject
20. Old Man travelling
21. The Complaint of a forsaken Indian Woman
22. The Convict
23. Sorok a tinterni apátság fölött / Lines written a few miles above Tintern Abbey
A The Convict című vers helyén az első kiadás bristoli változatában Coleridge Lewti or the Circassian Love-chaunt-ja szerepel - ebben tehát négy vers is szerepel Coleridge-től.
Az 1800-as második kiadás költeményei
Első kötet
1. Expostulation and Reply
2. The Tables turned; an Evening Scene, on the same subject
3. Old Man Travelling; Animal Tranquillity and Decay, a Sketch
4. The Complaint of a forsaken Indian Woman
5. The Last of the Flock
6. Lines left upon a Seat in a Yew-tree which stands near the Lake of Esthwaite
7. The Foster-Mother's Tale
8. Goody Blake and Harry Gill
9. The Thorn
10. Heten / We are Seven
11. Anecdote for Fathers
12. Lines written at a small distance from my House and sent me by my little Boy to the Person to whom they are addressed
13. The Female Vagrant
14. The Dungeon
15. Simon Lee, the old Huntsman
16. Lines written in early Spring
17. The Nightingale, written in April, 1798 (Coleridge)
18. Lines written when sailing in a Boat at Evening
19. Lines written near Richmond, upon the Thames
20. The Idiot Boy
21. Love (Coleridge)
22. (The Mad Mother)
23. Rege a vén tengerészről / The Rime of the Ancient Mariner (Coleridge)
24. Sorok a tinterni apátság fölött / Lines written above Tintern Abbey
Második kötet
1. Hart-leap Well
2. There was a Boy...
3. The Brothers, a Pastoral Poem
4. Ellen Irwin, or the Braes of Kirtle
5. Strange fits of passion I have known...
6. Song ("She Dwelt among the Untrodden Ways")
7. A slumber did my spirit seal...
8. The Waterfall and the Eglantine
9. The Oak and the Broom, a Pastoral
10. Lucy Gray
11. The Idle Shepherd-Boys or Dungeon-Gill Force, a Pastoral
12. 'Tis said that some have died for love...
13. Poor Susan
14. Inscription for the Spot where the Hermitage stood on St. Herbert's Island, Derwent-Water
15. Inscription for the House (an Out-house) on the Island at Grasmere
16. To a Sexton
17. Andrew Jones
18. The two Thieves, or the last stage of Avarice
19. A whirl-blast from behind the Hill...
20. Song for the wandering Jew
21. Ruth
22. Lines written with a Slate-Pencil upon a Stone...
23. Lines written on a Tablet in a School
24. Két áprilisi reggel / The two April Mornings
25. The Fountain, a conversation
26. Nutting
27. Three years she grew in sun and shower...
28. The Pet-Lamb, a Pastoral
29. Written in Germany on one of the coldest days of the century
30. The Childless Father
31. The Old Cumberland Beggar, a Description
32. Rural Architecture
33. A Poet's Epitaph
34. A Character
35. A Fragment
36. Poems on the Naming of Places,
37. Michael, a Pastoral
Az 1800-as, második kiadásba Wordsworth számos új versét felvette, ezek alkotják a 2. kötetet. A The Convict című versét (illetve a Lewti or the Circassian Love-chaunt című Coleridge-művet)a második kiadás 1. kötetéből kihagyta, ennek helyére illesztette Coleridge Love című költeményét. A 18. (Lines written when sailing in a Boat at evening) és a 19. (Lines written near Richmond, upon the Thames) az 1798-as kiadásban még egy vers volt, Lines written near Richmond, upon the Thames, at Evening címen (ott ez a 17. mű).
A Lyrical Ballads 1798-as, 1. kiadása a Project Gutenbergben (angolul): >>>
Wordsworth előszava a Lyrical Ballads 1802-es, 3. kiadásához (angolul): >>>
A Lyrical Ballads 1805-ös, 4. kiadása (Lyrical Ballads with Pastoral and Other Poems - in two volumes) szkennelve (angolul): >>>
Page updated
Google Sites
Report abuse