Források:
Első verseskötete 1822-ben jelent meg Ódák címmel. Hugo egész költészetére jellemző a színes és áradó előadásmód, a gazdag nyelv, a patetikusság és a mesteri verselés. Elvetette a klasszicista eszményeket és a kötelező szabályokat. Egyetlen szabályként a természet általános törvényét jelölte meg. A költő feladata szerinte nem a szépség, hanem a jellemző dolgok megragadásában rejlik. A verselésen kívül, amelyet gyakran igen szabadon alkalmazott, a romantikus költői teremtés pártján állt.
Verseiben is hitet tesz a szabadság és a forradalom eszményei mellett (A júliusi forradalomra), a közéleti témák lírai hevülete a hatásosság feltétele volt. De szellemétől nem volt idegen a személyes élmények megverselése sem: 1837-es kötetét, a A lélek hangjai címűt apja és megőrült bátyja emlékének szentelte, az 1856-os Szemlélődésekben pedig fiatalon elhunyt leányára emlékezik. A látomásosság (Az éj, az éj, az éj, Dzsinnek) és a meditatív alkat (Mert minden földi lélek) egyaránt megmutatkozik költészetében.
Hugo fedezte fel a franciák számára a Kelet egzotikumát. Nevezetes verseskötetei a Keleti énekek (1829), a Fenyítések (1853) és a Századok legendája, 1859-ben induló sorozata, amely valójában kiseposzok halmaza az emberiség múltjáról és lehetséges jövőjéről. A trilógiaterv azonban töredékben maradt.
Az éj, az éj, az éj - Nov 05, 2015 9:55:53 AM