Az indulást egyedül a klasszicista hagyomány hátráltatta. Angliában ugyanis olyan erős volt a klasszicista hagyományok tisztelete és oly mélyen gyökerezett a prózairodalomban a szentimentalizmus, a korai realista regény oly mértékben uralta az irodalmat, hogy a költészet előretöréséhez időre volt szükség. A polgári világ és a polgári értékrend a szerzők számára nem a vágyott valóság vagy álom volt, hanem maga a realitás. A költészet csak nehezen birkózott meg ezzel.
Az angol romantikus irodalom előretörése az 1798-as évhez köthető. Ekkor jelent meg William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge verseskötete, a Lírai balladák. A cím meghökkentő, de jól jellemzi a romantika műfajkeverő-műfajteremtő törekvését. A ballada maga is kevert műfaj: lírai, epikus és drámai összetevői vannak. A kötet nagyrészt Wordsworth verseit tartalmazza, Coleridge mindössze háromnak a szerzője. A kötethez írt program-előszóban újfajta költészeti célkitűzéseiket fogalmazzák meg.
Wordsworth és Coleridge 1795-ben találkoztak először, költői fejlődésüket hasonló tényezők befolyásolták. Mindketten Cambridge-ben tanultak, lelkesen figyelték a francia forradalom eseményeit, majd azonos okból (a jakobinusok terrorisztikus uralmának idején) ábrándultak ki a forradalomból.
Az új irodalomértelmezés kialakulása szempontjából rendkívül fontos volt az ossziáni költemények hatása, melyek nemcsak Angliában váltak népszerűvé, hanem a kontinensen is Osszián-kultuszt idéztek elő. A skót Macpherson irodalmi hamisítványai - melyeket a 3. századi legendás kelta dalnok, Osszián gael nyelvű műveinek angol fordításaiként bocsátott közre szerzőjük - a mitikussá formált nemzeti történelem megidézésével újfajta érdeklődést keltettek a múlt iránt.
A romantikát előkészítő irodalmi törekvések legkorábban Angliában indultak el, és az európai romantikus irodalmak közül az angliai indult útjára a legkönnyebben. Ez a sajátos angol társadalmi helyzetből adódik: a polgári világ értékrendje – melynek megteremtése sok országban a romantika mozgalmának célkitűzése lett – itt adott volt, a romantika eszméi nem fonódott össze a nemzeti függetlenség vagy a társadalmi igazságosság megteremtésének szándékával.
Az ossziáni költemények melankolikus világának rajongói nem az antikvitásban találták meg azt az eszményi korszakot, amelyben saját vágyaik tükörképére ismertek, hanem a homályos és titokzatos, történelem előtti időkben. A múlthoz fűződő viszonynak ez az átalakulása készítette elő a romantika középkor-értelmezését, melyeknek legfőbb jellemzője az eszményítés és a mitizálás volt.
Fontos szerepet töltöttek be a romantikus irodalomszemlélet előkészítésében a különböző népköltészeti gyűjtemények is - elsősorban a népballadák gyűjteményes kiadásai.
Ugyancsak ösztönzőleg hatott a romantikus szemléletmód kialakulására a gótikus regénynek nevezett műfaj, amely lényegében kísértethistóriákat és más rémtörténeteket takart. Az angol Coleridge és az amerikai Poe műveiben például a rettegés nem az olcsó szórakoztatást szolgálja, hanem az emberi lét félelmetes voltának, az ember egzisztenciális helyzetének kifejezője.
Az angol romantika előkészítésében lényeges szerepet töltött be William Blake költészete.
Források: