Alexy Károly

Alexy (vagy Alexi) Károly Ede a Szepes vármegyei Poprádon született, a legújabb kutatások eredménye szerint 1816. február 8-án (a hivatalos életrajzokban az 1823-as évszám szerepel). Stílusa átmenetet képvisel a klasszicizmus és a romantika között.A szegény szülőktől származott fiúban már gyermekkorában jelentkezett a művészi tehetség, melyet egy késmárki rajztanár fedezett fel. További fejlődéséről sincs részletes tudomásunk, és arra nézve sem látszik közelebbi adat, hogy miképpen jutott a vagyontalan serdülő ifjú Bécsbe, és mikor kezdett a rajzolás teréről a mintázáséra átlépni. Csak annyit mond Henszlmann Imre a Vasárnapi Újság 1864. július 14-én megjelent 28-ik számában, hogy Bécsben az Ornamental előkészítő iskola igazgatójának, Kliebernek feltűnt egy palakőbe bicskával faragott emberfej, a tizenöt (vagy huszonkét) éves Alexy munkája, és ettől kezdve pártfogásába vette, tanítványává fogadta és támogatta. Ezen az úton apróbb munkákra kapott megbízást. Díszítő ékítményeket, kőfaragó munkát végzett, sőt - egy másik forrás szerint - tajtékpipát is faragott. Mindez kenyérkereseti foglalkozás volt, mellyel önfenntartására szükséges napi költségeit fedezte. Tizenhat (vagy huszonhárom) éves korában a képzőművészeti akadémia növendékévé lett.A magyar szobrászművészet újjáébredése idején tűnt fel a bécsi akadémia növendékeként. 1840-től szerepelt kiállításokon. 1841-től készített kisbronzokat. 1844-ben kezdte el híres hadvezérekről készített kisbronz-sorozatát.

Megélhetési gondjai könnyebbülvén, egész odaadással folytatta tanulmányát az akadémián és olyan sikerrel, hogy a tanulmányműveit a Bécsben időző Rauch és Marchesi hírneves külföldi szobrászművészek is dicsérettel tüntették ki. Ez a dicséret nagyobb vállalkozásra buzdította, és 1841-ben egy mellszobrát, valamint Viktória angol királyné kisméretű lovasszobrát a bécsi mű-kiállítás bíráló bizottsága dicsérő elismeréssel tüntette ki. A királyné szobrából több bronzöntvényt rendeltek meg nála.

A következő műtárlatokon az elismerésen kívül pártfogásra, anyagi támogatásra is talált. Faustot és Margitot ábrázoló szoborcsoportozatát Hügel báró, Egmont és Klára csoportját pedig Metternich hercegné vette meg. Károly főherceg pedig fiának, Frigyesnek a mellszobrát rendelte meg nála. A bécsi hölgyek a Liszt Ferenc számára rendelt emlékre szintén Alexyvel készíttették el Beethoven, Schubert és Weber mellszobrait, valamint a három géniusz alakját. Ezenkívül Hügel báró megrendelésére megmintázta a 15. századtól korunkig élt tizenhat hadvezér domborműsorozatát is. Ebből két példányt a porosz király rendelt meg.

Ez a műve tette nevét ismertté Németországban, ahová 1843-ban tanulmányúra érkezett. Münchenben Schwanthaler, Drezdában Ritschel és Haenel, Berlinben Kiss és Rauch, Nürnbergben pedig Burgschmiedt fogadta, valamint kalauzolta kitüntető szívélyességgel.

1844-ben Bécsben megalkotta Mátyás király szobrát, amelyet mind ott, mind utóbb Pozsonyban, az országgyűlésen nagy dicsérettel fogadtak. Ezt a szobrot Horváth Edmund vette meg, mását bronzban Batthyány Kázmér gróf készíttette el, ez azonban az 1849. bombázás alkalmával elveszett.

Az udvar Mária Terézia királyné szobrának elkészítésével bízta meg, mely 1848-ban Pestre is lekerült, Eltz báró azonban innen a külföldre vitte.

1847-ben mintázta Pozsonyban Lonovics érsek, Budapesten pedig Hegedűs Sámuel mellszobrát, amelynek története a következő: a Bethlen Gábor fejedelem alapította híres nagyenyedi főiskola elöljárósága 1847-ben elhatározta, hogy az intézet volt tudós tanárának, Hegedűs Sámuelnek, a híres szónoknak emlékét ércben megörökíti könyvtára számára. Felkérte tehát Barabást - mint aki enyedi tanuló korában a tanár arcképét "Quodlibet" címet viselő tusfestményén megörökítette -, hogy a szobrot elkészíttesse és illetőleg a szobrásznak felvilágosításával és utasításával segítségére legyen.

Barabás elvállalta a megbízást és az éppen Budapesten időző Alexyt szólította fel a mellszobor elkészítésére. Alapul csak az a fogyatékos rajz szolgálván, melyet Barabás 16 éves autodidakt művészetével készített, a szobrásznak ugyancsak jól fogott a segítsége Barabásnak, aki maga jeles szobrászművész is volt; 1834-ben ugyanis kitűnően mintázó műkedvelője vala Velencében Zandomenicinek, az akadémia szobrászati tanárának, aki őt egy verseny alkalmával arra kérte, ne pályázzék szoborra, mert mégis visszás dolog lenne, ha a díjat festőnövendék nyerné el a szobrászok elől.

Ilyen segítséggel azután kitűnően sikerült Hegedűs bronz mellszobra 1848-ban.

A szobor azonban szerencsére csak Kolozsvárig jutott el, hol a reformátusok főiskolájának könyvtárában pihent néhány évig És itt még a könyvtárnok sem tudta, hogy miképpen foglal helyett Kolozsvárott az enyedi tanár szobra. Míg figyelmeztetésemre az enyedi elöljáróság haza követelte. És most ott van az enyedi főiskola könyvtárában, hová, ha 1849. január 8-a előtt kerül vala, bizonnyal vagy elvitték volna "emlékül" - mint annyi sok becses tudományos kincset, a szász polgárőrség hősei — vagy a tűz martalékává olvad.

1848-ban elkészítette Batthyány Lajos mellszobrát, és ez év májusában megbízták István nádor szobrának elkészítésével is, de ezt a politikai események miatt nem készíthette el.

Az 1848–49-es szabadságharcban való részvételéért hosszabb várfogságot szenvedett. Kiszabadulása után 1852-ben Londonba emigrált, ahol újból elkészítette Batthyány és Kossuth büsztjét (mellszobrát). A Kristálypalotában kiállított Rafael és a Fornarina csoportjával tűnt fel. Itt a többek közt azután a Highgate temető katakombáiban egy fiatalkorában elhunyt leány márványsíremlékét készítette el. Az eszményi felfogással alakított mű több megrendelést hozott magával, így gróf Ellesmere palotája termeibe több márványcsoportot és medaillont készített. Ezenkívül Colnet angol ezredes családjának megrendelésére két síremléket mintázott. Az óriási méretű mű egyik példányát Angliában, a másikat Máltán állították fel.

1861-ben hazatért, és Pesten dolgozott mint szobrász és rajztanár. Itthon csakhamar tekintélyes megrendeléshez jutott. A főváros Dunaiszky versenyművével szemben Alexy terveit fogadta el az épülőben levő vigadó oszlopait díszítő szoborcsoportozatainak elkészítésére, és őt bízta meg a kivitelezéssel is.

Feszl építész, a vigadó tervezője ezen "új magyar műízlésű épület" homlokzatának két szélső kiszökellését hornyolt oszlopokkal szegte be, melyekre az emelet magaslatával egy vonalban táncoló női alakok gyűrűzetét tervezte, mely az épület táncolóhelyiségi hivatását mutatta. Alexy életnagyságú bajadérszerű táncoló női alakokat alkalmazott, és a változatos, gazdag redőzetű tunikás alakok közé beillesztette a kanászsipkás, borjúszájú-inges, magyar leányt is. Ez a csoport észak felől a második oszlopon látható. Mindenik oszlopon négy, együtt tehát 16 alak van. Mindegyikre rámetszette a nevét és az évszámot. Egyiken világosan kivehető az 1864-es, másikon az 1863-as évszám.

A szobrok vázlatait az épület előtt levő téren, a mostani kioszk helyétől kissé alább, délfelé emelt fabódéban mintázta és nagyolta ki, azonban fenn, a helyén fejezte be őket, saját kezűleg végezvén a fárasztó durva munkát, mely nagy megerőltetéssel járt. A kalázi durva kő ugyanis keménységben a gránittal vetekedik. A véső szorítása következtében ujjai, közép és növendék ujja a balkezén meg is kucorodott. Bal keze ennek nyomán élete végéig béna maradt.

Ha kérdeztük, miért nem végezteti kőfaragókkal ezt a nehéz munkát, azt válaszolta, hogy ő még a régi iskola növendéke, aki maga faragja a szobrát és csak a legdurvább nagyolást bízza a kőfaragóra.

Ezt a művét általános elismerés fogadta, különösen dicsérték a magyar leányt és azt a jó ötletét rajta, hogy jobb kezével a kanászkalapocskát fogva járja a csárdást.

Ugyanebben az időtájban készítette az erdélyi nők megbízásából a Deák Ferencnek szánt emléket, melyet Mikes János gróf, Deák nagy tisztelője és barátja közvetített. Ez a kisméretű bronzszobor (nagysága 40 centiméternyi) most a Nemzeti Múzeum Deák Ferenc szobájában van. Hungária ülő alakja magyar szűrféle szabású köpennyel a vállán, fején a nemzeti államot ábrázoló bástyával, jobbjában babérkoszorús magyar kardot tart, balját egy fiúcska vállán nyugtatja, ki a történelmet jelző táblára mutat. A kard mögött az ország pajzsa, a magyar címerrel, alatta Erdélyé. Alól balra a művész neve: "Alexy Károly Pesten". A bronzszobor kő talapja Szt. István király székesfehérvári templomának romjaiból került Henszlmann Imre szívességéből. A talapra a következő szavak metszvék: "Deák Ferencnek - Erdélyi nők - Emlékül 1861-re. Az alapkő Szent Istváné".

Végére hagytam Batthyány Lajos gróf, a vértanú miniszterelnök szobrát, mely 1861-ben készült, és amely jelenleg Batthyány Elemér grófnak, a vértanú fiának a birtokában van. Az özvegy grófné Alexyt bízta meg azzal, hogy egész alakban bronzszobrot készítsen Batthyányról és pedig annak az életnagyságú, állóalakú olajképnek mintául vételével, melyet Barabás Miklós 1846-ban festett a grófról. Alexy el is készítette mintegy méternyi magasságban az agyagmintát, majd bírálatra kérte Barabást, aki Batthyányt már többször, különböző alakban lefestette, és aki a gróf arcélére nézve megbízható, hiteles utasítást adhatott. Egyszersmind megkérte, hogy mint gyakorlott szobrász javítsa ki rajta az esetleges hibákat. Barabás azonban nem nyúlt a mintához, hanem azt mondta: Kedves Alexy barátom, inkább mintázok magam egy Batthyányt, és arról módja lesz szobrát helyesen, jó hasonlatban átdolgoznia. Így is történt, és ennek a ténynek köszönhető az, hogy Alexy szobra megnyerte a kellő hasonlatosságot. Barabás fél természeti nagyságú, főszbe öntött mellszobrát pedig a művész hagyatékából a közoktatási kormány megvásárolta - ez most a művészeti múzeumban van, hű mását mutatván Magyarország első függetlenségi minisztériuma vértanúságot szenvedett elnökének.

Alexy Károly ezekkel az utóbb említett műveivel be is fejezte alkotó működését, amire különben ujjának bénulása is kényszerítette.

És 1867-ben Barabás javaslatára a fővárosi tanügyi bizottság határozata következtében, a tanács a belvárosi főreáltanoda épületében mintázó műtermet létesítvén, ennek tanárává Alexy Károlyt nevezték ki 1000 forint évi fizetéssel. Itt három évig működött.

Innen 1870-ben a fővárosi főrajztanodába helyezték át, a IX. kerületbe, hol 1870 október 1-étől kezdve hét évig tanított.

1878. január 4-én azonban jobboldali szélhűdés érte, megakadályozván abban, hogy hivatását teljesíthesse, minek következtében 1879 februárius 1-én orvosi vélemény nyomán nyugdíjazták.

Ekkor már Bécsben lakott rokonai körében, Alexy Lajosnál.

És itt (vagy Budapesten?) hunyt el 1880-ban, május 20-án, a Heugasse 16. szám alatt.

Források:

Wikipédia: >>>

Szegedy-Maszák Hugó írása a Művészet c. folyóira 1910./2. számában: >>>