Preraffaelita Testvériség

Néhány intellektuális kérdések iránt fogékony, érzékeny angol festő, mint William Holman Hunt (1827-1910), John Everett Millais (1839-1896), Dante Gabriel Rossetti (1828-1882) vitái során alakultak ki a közös elvek, és érett meg 1848 táján az egyesülés gondolata, amely a "Pre-Raphaelite Brotherhood" megalapításakor gyakorlattá vált. Az említettek mellett W. M. Rossetti, F. G. Stephens, J. Collinson és a szobrász Thomas Woolner tartoznak az alapítók közé, de a társaság szellemében dolgozott Edward Burne-Jones (1833-1898) is, akinek különösen jellegzetes nőtípusa vált népszerűvé.

A Preraffaelita Testvériség a festészet és irodalom erős eggyé fonódását, egy mesterkélt világ kialakítását képviseli. A 19. század második felében működött, és így túlmutat a romantika korszakán; ám a csoportalakítás, a kollektív működés gondolata, az egyházi és történelmi tárgyak újfajta értelmezése, a hétköznapinak és emberinek a hangsúlyozása, végül az elvágyódás nosztalgiája olyan mozzanatok, amelyek a romantika mély gyökereiből táplálkoznak, főleg Angliában. Mindez együtt megérteti, ha a preraffaeliták sokszor riasztóan színes vagy érzelmes műveiben modern törekvések előfutárait ismerjük fel, nemcsak előadásmódjukban, hanem jelentésükben is.

A mozgalom angliai forrása William Blake (1757-1827) próféciás miszticizmusa és a romantikus Samuel Palmer (1805-1881) művészete volt, míg a kontinens romantikus irányai közül mindenekelőtt a német nazarénusok útját folytatták. Hozzájuk hasonlóan ők is a középkor, az elveszett Éden után áhítoztak, társaságuknak már a neve is kifejezte, hogy a Raffaello előtti korokba vágynak vissza, a trecentóba és a quattrocentóba, mikor is a művészet még a "teológia szolgálóleánya" volt, tehát szorosan illeszkedett a kor világképébe, kötött társadalmi funkciója volt, ikonográfiai szabályok határozták meg a művész munkásságát. Művészeti nézeteikre nagy hatással volt az angol művészeti irodalom két nagy alakjának, John Ruskinnak (1819-1900) és William Morrisnak (1834-1896) a tevékenysége. Ruskin az 1843 és 1860 között öt kötetben megírt és kiadott Modern Painters című munkájában az akadémizmussal szemben tört lándzsát, és védelmébe vette William Turner festészetét. Támogatta a preraffaeliták és a modern iparművészek törekvéseit; kiállt a régi értékek megőrzése mellett, a középkori kézművesség visszaállítását, művészi ipari műhelyek szervezését propagálta. Morris mint az új iparművészeti törekvések élharcosa az új stílusigazodás gyakorlati szervező munkájában is nagy szerepet játszott.

A mozgalom tehát Angliában bontakozott ki, hatása azonban átcsapott a kontinensre is. A preraffaelitizmus mind gyakorlati munkásságában, mind elveiben hidat alkotott a 19. század első harmadának romantikus nemzedéke és az utolsó harmad szimbolizmusa között.

Alapító tagok

James Collinson (festő)

William Holman Hunt (festő)

John Everett Millais (festő)

Dante Gabriel Rossetti (festő, költő)

William Michael Rossetti (kritikus)

Frederic George Stephens (kritikus)

Thomas Woolner (szobrász, költő)

A Testvériséghez kötődő művészek

John Brett (festő)

Ford Madox Brown (festő, designer)

Lucy Madox Brown (festő, író)