Wordsworth egységes és hatalmas életművet hagyott hátra. Lírája az egyedi-egyéni és megismételhetetlen élmény, a lélek állapotának és a hangulatoknak a megörökítését valósítja meg. Verseinek témáját a hétköznapi, főleg a paraszti élet jelenségei, és nem a klasszikus antikvitás adja. A mindennapi témák és tárgyak megverselésével próbálkozott, de a mindennapiságban rejlő csoda felfedezése és kimondása volt a célja, a természet megannyi látható, ám csak ritkán észrevehető csodáira hívja fel a figyelmet. A részletek varázslatosságának leírása az egész szépségére utal.
A klasszicista költészetre jellemző személytelenséget Wordsworth-nél felváltja a költői én és a természet ábrázolása. Természetrajongásában az ember eggyé válik a természettel, amely az érzékeny szemlélő számára szimbolikus üzenetet közvetít. Az a vad és buja, természetes világ válik költészetének központi témájává, amely gyermekkorának környezete volt, s amelyet még nem érintett meg a civilizáció, az ipari forradalom. Természetiség és természetesség – ez költészetének alapelve. A táj szépsége magával ragadja a költőt, a személyes élmény hatására filozofikus kérdések vetődnek fel benne: az élet és halál, a nagy körforgás és az újjászületés kérdései vissza-visszatérnek verseiben.
Alkotásait a tartalom és a forma harmóniája, valamint az egyszerű nyelvi kifejezésmód jellemzi.
Források:
Táncoló tűzliliomok - Oct 31, 2015 11:22:53 PM
Sorok a tinterni apátság fölött - Oct 31, 2015 11:34:52 PM