Nemzetének egyik legnagyobb zeneköltője, szüleinek tizennegyedik gyermekeként született. Édesapja ösztönzésére már négy éves korától foglalkozott a zenével. Hegedülni és zongorázni tanult. Nagyon tehetséges volt, hatévesen már vonósnégyesben játszott és zongorahangversenyt adott. Az elemi iskolai osztályok befejezése után a pilzeni gimnázium tanulója lett, de a tanulás nem nagyon érdekelte.
Az érettségi után (1843) Prágába ment dolgozni, ahol Josef Prokschnál tanult zenét, közben egy nemesi családnál zenetanárként kereste kenyerét. Ebben az időben kezdte komponálni első műveit. Elhivatottsága már ekkor megnyilvánult: Isten kegyelmével és segítségével egy napon a technika terén Liszt, a komponálás terén pedig Mozart leszek – írta naplójában. 1848-ban – Liszt támogatásával – megalapítja saját zeneiskoláját és nőül veszi Katerina Kolárovát, akitől négy lánya születik (három meghalt). 1856 –1861 között a svédországi Göteborgi filharmónia élén állt, ahol több polkát komponált és klasszikus zenei koncerteket dirigált. 1859-ben először látogat vissza Csehországba, ugyanebben az évben hal meg felesége. Hazájában gyakran szállt meg Obríství városában, ahol 1860-ban másodszor is megnősült, ekkor Barbora (Betty) Ferdinandovát vette el; és még abban az évben visszatért Svédországba. Később hiába pályázott a prágai konzervatórium igazgatói posztjára, komoly anyagi gondokkal küzdött.
A siker A brandenburgiak Csehországban (1863) és az Eladott menyasszony (1866) című operák bemutatásával köszönt rá, melyeket nyaralójában szerzett. Mindkettő igazi hamisítatlan cseh szövegre írt opera, így sikerének köszönhetően 1866-ban a Prozatímní színház dirigense lett. Ebből az időszakból származó történelmi operája még a Dalibor, amit a prágai Nemzeti Színház alapkőletételekor (1866) vezényelt.
Vett egy szerény kis házat egy faluban, Olomouctól keletre. 1870 után Smetana egészségi állapota rosszabbodni kezdett. Makacs kiütésektől és más problémáktól szenvedett. 1874-ben már jobb fülére nem hallott, majd ősz végére teljesen megsüketült, szifilisz komplikáció miatt. Ezt a nemi betegséget minden bizonnyal szeretőjétől, Lella Ricci énekesnőtől kapta el. Egészségi állapota egyre romlott, a betegség következtében idegrendszere fokozatosan felmondta a szolgálatot. Életének utolsó évét lányánál, Zsófiánál és vejénél töltötte jabkenicei vadászházukban, Mladá Boleslav mellett. 1875-től kezdve már itt élt. De a nehézségek és a süketség sem törték meg, számos mesterműve való abból az időszakból, megírta A csók (1876), A titok (1878), Libussa (1881), Az ördög sziklája (1882) című operáit, majd mindkét vonósnégyesét, az Álmok és a Cseh táncok című zongoradarabokat, egy sor kórusművet, befejezte a Hazám (1874-79) című szimfonikus ciklust és Prágai karnevál címmel új szimfonikus táncciklus szerzésébe kezdett. Egészsége azonban annyira megrendült, hogy 1884. április 20-án elmegyógyintézetbe kellett szállítani, ahol elhunyt.
Cseh szövegre írt operája még a Két özvegy (1874). Szimfonikus költeményei: Wallenstein tábora; III. Richárd; Diadal-szimfónia (1853); Prágai farsang. Vonósnégyesei: E-moll és C-moll. Az életemből címet viselő e-moll vonósnégyese (1876-79) önéletrajzi ihletésű - súlyosbodó hallászavarának és háborodó elméjének megdöbbentő dokumentuma. Van zongoratriója, ünnepi indulója Shakespeare születésének 300. fordulójára, karénekei, sok zongoraszerzeménye stb.
Források:
Hazám - Feb 06, 2016 12:42:31 PM