Théodore Géricault

Az első romantikus festők közé tartozó Géricault a franciaországi Rouen-ban született 1791. szeptember 26-án. Mesterei Carle Vernet és Pierre-Narcisse Guérin voltak. Ez utóbbi megrögzött klasszicista lévén elutasította diákja impulzív természetét, ugyanakkor felismerte tehetségét. 1810 és 1815 között Géricault a Louvre-ban másolta Peter Paul Rubens, Tiziano, Diego Velázquez és Rembrandt festményeit. Ezekben olyan erőt talált, amit szimpatikusabbnak talált, mint az akkor uralkodó neoklasszicista stílust. Első komolyabb alkotását, a Császári gárdatisztet, az 1812-es Párizsi Szalonon állították ki. A festményen felfedezhető mind a rubensi hatás, mind a kortárs témák iránti érdeklődés. A fiatalkori sikert nem követték újabb nagyszabású alkotások: a következő években lovakról és lovagokról készített tanulmánysorozatot. Később az alakábrázolást és a kompozíciót tanulmányozta, és ennek során szembesült vele, mennyire kedveli a drámai helyzeteket és a kifejezőerőt. Géricault a korai festményeiben folyamatosan visszatért a katonai témákhoz. Az Olaszországból való visszatérése után alkotott katonai témájú litográfiáit mesterművei között tartják számon. Talán a legjelentősebb festménye A Medúza tutaja, amely a romantikus festészet első nagy alkotása. A kép megtörtént eseményt dolgoz fel, egy francia hajó elsüllyedését Dakar közelében, illetve ennek következményét. Londoni tartózkodása alatt Géricault megtapasztalta a városi szegénységet, és több szentimentalizmus nélküli rajzot és litográfiát is készített a benyomásairól, melyeket később publikált. Géricault más alkotásaiban is keresi a borzongatót, a riasztót, és páratlan beleérzéssel emelkedik túl a nyers valóságon, mély emberi nemességet éreztetve. Ezt mutatják az elmebetegeket ábrázoló nagyszerű arcképei, az a tíz portréból álló sorozat is, amelyet egyik barátja, Dr. Étienne-Jean Georget betegeiről festett. A különböző betegségekben szenvedőket bemutató sorozat egyik darabja az Elmebeteg nő.

Fiatalon, alig 33 évesen hunyt el Párizsban 1824. január 26-án.

Géricault művészetében, egyéniségében a végletek, a szinte önemésztő szenvedélyek, a gyors változások csapnak össze. Rövid élete nem engedte meg képességei teljes kibontakozását, mégis úgy tűnik, hogy az a kevés műve, amely az utókorra maradt, nemcsak a művész páratlan festői képességére jellemző, hanem arra az átmenetre is, amelyet képviselt. Élet és halál összeütközése, a veszély tragikuma, egyben szépsége, az állandóan változó, mozgó, rohanó világ érdekli elsősorban. Nemcsak romantikus, hanem egyúttal modern is, előfutára számos száz évvel későbbi törekvésnek.

Források:

Verslista: >>>

Wikipédia: >>>