William Blake versei

A Költői vázlatok (Poetical Sketches, 1783) című első lírai kötete még hagyományos költői hangnemben szól, s hagyományos nyomdai eljárással készül. Blake műkedvelő barátainak kiadásában jelent meg, bizonyos Rev. Mr. Mathews farizeusos előszavával, mely mentegeti Blake zseniális különcségeit, és nagy normális jövőt ígér az ifjúnak. Pedig ez a kötet Blake egyetlen nem különc műve: verseket tartalmaz, melyek nem akarnak többek lenni, mint versek, lírai önkifejezések. A prófétaság attitűdje ekkor még távol állt tőle. De már ekkor is, költői technicitásában elkülönült minden elődjétől, Yeats szerint ez az első angol romantikus versgyűjtemény. Oly költői mintaképek inspirálták, akikről kortársai még keveset tudtak: Edmund Spenser régi strófái, az Erzsébet-kori angol líra kimeríthetetlen érzésgazdagsága és drámai töredéke, a King Edward the Third, elsőül hozza felszínre az Erzsébet-kori angol dráma elásott kincseit. Az angol líra igazi, egyetlen és angol hangjai, Shakespeare, Spenser és Milton hangjai, évszázadokon át elveszettnek látszottak, a franciás klasszicizmus élettelen „dikciója" megölt minden eleven líraiságot — Blake az első, aki hazatalál ehhez a hanghoz, melyen később Wordsworth és Shelley az angol költészet legjava strófáit hangoztatják. Blake-ben a preromantikus művészet összes szála egybefut. Ezekben a fiatal években még csak a legkülsőségesebb érezhető: a múltba fordulás. Ő is magába fogadja a preromantika bibliáit: Ossiánt, Chatterton hamisítványait és Percy balladagyűjteményét, a Westminster apátságban megtanulja ő is, hogy „a görög művészet matematikai forma, a gót művészet eleven forma".

További köteteit mind saját maga írta, nyomtatta és illusztrálta.

Első kötete és befejezetlenül maradt burleszk regénye (Holdbéli sziget, 1784) után jelent meg kiforrott verskötete, Az ártatlanság dalai (Songs of Innocence, 1789). A szeretet érvényesülését a mindenségben, a minden létező egységességét hirdető kötet ellentéteként, szerves részeként jelent meg A tapasztalás dalai (Songs of Experience, 1794) rézbe metszett, dialektikus látású kötete. Olyannyira egybetartozik az eredetileg két külön kötetben, s egymástól öt évnyi távolságban megjelent kötet, hogy valamennyi, az első kötetben szereplő versnek van egy ellentétpárja a második kötetben. Mindkét kötetben állatszimbolikát jelenít meg, Az ártatlanság dalaiban a fő szereplő a bárány, A tapasztalás dalaiban pedig a tigris.

Az első kötet megjeleníti a védett, boldog gyermekkort, úgy gondolja, hogy az emberre, mint teremtett lényre vonatkozó kímélet az állatokra is érvényes, sőt a teljes világegyetemre. Lássuk ehhez A pásztor c. verset. A tapasztalás dalait a jó és a rossz örökös ellentétének a tudata járja át, a felbontás még keresztényi ihletésű (Isten és Sátán), de valójában a rossz, a sötét, az éjszaka kap nagyobb nyomatékot Blake lírájában, majd feloldódik a teremtő szándék misztériumában, lássuk ehhez A Tigris c. verset. Blake nyitott szemmel figyeli szülővárosa, London lüktetését, az ottani sötétség mély hullámait. Lásd London című versét. Akár a verset elolvasva, akár a hozzákészített illusztrációt megtekintve a későbbi időkben alkotó Charles Dickens (1812-1870) gyermekszegénységről írt művei jutnak eszünkbe.

Lírai költeményeit előszeretettel fordították magyarra jeles költőink és íróink, köztük Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Somlyó György, Szabó Magda.

William Blake versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban: >>>