Kubla kán

Kubla kán*

Látomás egy álomban. Töredék.

Kubla kán tündérpalotát

építtetett Xanaduban*,

hol roppant* barlangokon át

örök éjbe* veti magát

az Alph, a szent folyam*.

Mérföldnyi jó földet tizet

gyorsan torony s fal övezett:

s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb

tündöklő kertek és kanyar patak;

ott sötét erdők, vének, mint a domb,

öleltek napos pázsitfoltokat.

De óh, amott a cédrusfödte bércen

a mélybe milyen hasadék szakadt!

Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem

siratja szentebb, iszonyúbb vidéken

elhagyott nő a sápadt hold alatt!

S e szakadékból, forrva, zakatolva,

mintha a föld gyors lélegzete volna,

hatalmas forrás lüktetett elő:

torkából, mint felugró jégeső

vagy mint a pelyvás mag a csép alatt,

ívben repült a sok nagy szirtdarab:

s táncos sziklákkal együtt így okádta

a folyót a kút örök robbanása.

Öt mérföldet átkanyarodva szállt a

szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,

aztán elérte a barlangokat

s leviharzott a halott óceánba:

s e messzi zajból Kubla ősatyák

szavát hallotta, hadak jóslatát!

A kéjpalota nézte sok száz

lenge tornyát a vizen

és egy zene volt a forrás

és a barlang, egy ütem.

Ritka müvészet, ihlet és csoda*:

jégbarlangok és napfénypalota!

Ismertem egy lányt valaha,

látomás lehetett:

Abesszinia* lánya volt,

Abora hegyéről* dalolt

s cimbalmot pengetett.

Zendülne csak szivemben

még egyszer a dala,

oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,

hogy felépítném csupa

muzsikából azt a szép

fénydómot! a jégtermeket!

S mind látná, aki hallana*,

s „Vigyázzatok!” kiáltana,

„Szeme villám! haja libeg!

Hármas kört reá elébb,

s csukja szemünk szent borzalom,

mert mézen élt, mézharmaton,

s itta a Menyország tejét.”

Szabó Lőrinc fordítása

Kubla Khan

or a Vision in a Dream. A Fragment.

In Xanadu did Kubla Khan

A stately pleasure-dome decree:

Where Alph, the sacred river, ran

Through caverns measureless to man

Down to a sunless sea.

So twice five miles of fertile ground

With walls and towers were girdled round:

And there were gardens bright with sinuous rills

Where blossom’d many an incense-bearing tree;

And here were forests ancient as the hills,

Enfolding sunny spots of greenery.

But O, that deep romantic chasm which slanted

Down the green hill athwart a cedarn cover!

A savage place! as holy and enchanted

As e’er beneath a waning moon was haunted

By woman wailing for her demon-lover!

And from this chasm, with ceaseless turmoil seething,

As if this earth in fast thick pants were breathing,

A mighty fountain momently was forced;

Amid whose swift half-intermitted burst

Huge fragments vaulted like rebounding hail,

Or chaffy grain beneath the thresher’s flail:

And ’mid these dancing rocks at once and ever

It flung up momently the sacred river.

Five miles meandering with a mazy motion

Through wood and dale the sacred river ran,

Then reach’d the caverns measureless to man,

And sank in tumult to a lifeless ocean:

And ’mid this tumult Kubla heard from far

Ancestral voices prophesying war!

The shadow of the dome of pleasure

Floated midway on the waves;

Where was heard the mingled measure

From the fountain and the caves.

It was a miracle of rare device,

A sunny pleasure-dome with caves of ice!

A damsel with a dulcimer

In a vision once I saw:

It was an Abyssinian maid,

And on her dulcimer she play’d,

Singing of Mount Abora.

Could I revive within-me,

Her symphony and song,

To such a deep delight ’twould win me,

That with music loud and long,

I would build that dome in air,

That sunny dome! those caves of ice!

And all who heard should see them there,

And all should cry, Beware! Beware!

His flashing eyes, his floating hair!

Weave a circle round him thrice,

And close your eyes with holy dread,

For he on honey-dew hath fed,

And drunk the milk of Paradise.

1797

Kubla kán: Kubiláj (más változatokban Kubilaj, Hubilai) kán, Dzsingisz kán unokája, (1215-1294) a Mongol Birodalom nagykánja (1260-1294), a kínai Jüan-dinasztia alapítója és első császára (1279-1294).

Xanadu: a Mongol Birodalom nyári fővárosa, Kubilaj kán kedvenc nyaralóhelye.

roppant: az eredetiben: measureless to man, azaz 'az ember számára megmérhetetlen', 'emberi léptékkel nem mérhető'.

az örök éjbe: az eredetiben: to a sunless sea, azaz 'egy naptalan tengerbe'.

Alph, a szent folyam: kitalált folyó, az antarktiszi Alphot a versbeliről nevezte el egy sarkkutató.

Ritka müvészet, ihlet és csoda: az eredetiben: It was a miracle of rare device, azaz 'a kivételes fortély/ritka elgondolás csodája volt'.

Abesszinia: az Etióp-magasföld történelmi neve

Abora hegye: ilyen nevet ma nem visel egyetlen abesszíniai hegy sem, de korábban valamelyiket nevezhették így; mindazonáltal lehet, hogy Coleridge találta ki. Az Abora név feltehetőleg az Etióp-magasföldön eredő és a Nílusba ömlő Atbara folyó (az ókorban: Asztaborasz) nevéből származik.

S mind látná, ... haja libeg!: e három sor szó szerinti fordításban: 'És mindenki, aki hallott [róla], lássa őket [a fénydómot és a jégtermeket] ott, / És mind így kiáltsanak: Vigyázz! Vigyázz! / Villámlik a szeme! Lebeg a haja!' - mármint neki, a férfinak, aki csupa muzsikából felépítette a fénydómot és a jégtermeket.