A romantika a francia irodalomban viszonylag későn: az 1820-as években bontakozott ki.
Az irányzat jelképes győzelmének dátumaként 1830-at szokás említeni, ekkor mutatták be Victor Hugo Hernani című darabját, melynek színházi bemutatóján tettlegesen megküzdött egymással a régi és az új irodalom híveinek tábora.
Úgy is tartják számon a bemutató napját: „Az Hernani csatája”. A darab iskolapéldája a múlttal, az avítt szerkezettel, a klasszikus hely- és időegységgel való szakításnak. S mint a későbbi drámákban, az Hernaniban is a szertelen szenvedélyek, a végletes és végzetes véletlenek vezérlik a különben eléggé egysíkú szereplőket a szeszélyes megoldások felé. Szerb Antal írja Hugo alakjairól: „inkább ragyogó antitézisek, mint emberek… Hernani haramia, aki nemes lelkű; Marion de Lorme kurtizán, aki becsületes…”
Paul Albert Besnard: Az Hernani csatája (1903)
Jellemző, hogy egy színházi előadás tette befejezett ténnyé a romantika győzelmét a klasszicizmus fölött, hiszen ez éppen a klasszicista drámában mutatta fel legnagyszerűbb teljesítményeit. Amíg a színpadon a klasszicista hagyomány tekintélye kétségbevonhatatlan volt, addig nem kerülhetett sor a romantika áttörésére sem. Azaz a romantikus irányzat csak úgy válhatott elfogadottá, ha a színházban is győzelmet arat.
Források: