Robert Louis Stevenson
Mérnökcsalád sarjaként született a skóciai Edinburgh-ban, 1850. november 13-án. Mivel gyermekkorában megtámadta tüdejét a TBC, gyermekévei nagy részét betegágyban töltötte és az ott kitalált történetekkel szórakoztatta magát, s ezek közül néhányat anyjának le is diktált. Meggyógyulva aztán tudatosan is igyekezett elsajátítani az írás mesterségét. Nagy hatással volt rá Shakespeare Hamletje, valamint Dumas regényei, Walt Whitman versei és Montaigne esszéi.
Bár a szülők mérnöki pályára szemelték ki fiukat, ő ehelyett jogot kezdett tanulni az edinburgh-i egyetemen, de már ekkor is csak az irodalom érdekelte. Első cikkei egyetemi évei alatt a The Edinburgh University Magazine és a The Portfolio című lapokban jelentek meg. Ugyanebben az időben összekülönbözött szüleivel, mert bírálta vallásosságukat, a szigorú polgári életformát, ezért hamarosan hátat is fordított a szülői háznak.
Gyógykezelés céljából 1873-ban Franciaországba utazott, és itteni utazgatásai idején írásból élt. ahol beleszeretett egy nála jóval idősebb férjezett asszonyba, Fanny (Frances Jane) Sitwellbe. A szerelem idővel mély barátsággá alakult, de a Stevenson szülők nem nézték jó szemmel a viszonyt.
1875-ben, az ügyvédi vizsga letétele után ismét francia földön kezeltette magát, élményeiből két útikönyv is született. Itt ismerkedett meg a férjezett és kétgyermekes amerikai Fanny Van de Grift Osbourne-nal, akivel egymásba szerettek. Az asszony 1878-ban visszatért Kaliforniába, s Stevenson szülei fellélegeztek, hogy fiuk megszabadult ettől a szégyenteljes kapcsolattól, ám ő hamarosan követte az asszonyt Amerikába. Fanny elvált férjétől, s 1880-ban feleségül ment Stevensonhoz. Az esküvő után nem sokkal visszatértek Skóciába, ahol békét kötöttek a megenyhült szülőkkel, akik némi anyagi segítséget is felajánlottak számukra.
Mivel betegsége enyhébb klímájú vidékre kényszerítette, 1881-ben a svájci Davosban töltött hosszabb időt. Itt írta meg legolvasottabb regényét, a Kincses szigetet (Treasure Island). E művet 1881-1882-ben a Young Folks közölte folytatásokban, majd 1883-ban jelent meg kötet formájában. A kalandos kalózregény fordulatokban és lélektani elemekben gazdag tartalma miatt méltán vált az ifjúsági irodalom klasszikusává, a szerző pedig ifjúsági regényíróvá.
1882 őszén - rövid skóciai tartózkodást követően - Dél-Franciaországban, Hyeres-ben telepedtek le, ahol Stevenson megírta a magyarul Gyermekkert címmel megjelent verseskötetét (A Child's Garden of Verses, 1885), amelynek költeményei - Milne költészetéhez hasonlóan - a felnőtt szemszögéből próbálják felidézni a gyermekkor érzéseit és benyomásait. Hyeres-ben kezdte írni romantikus történelmi kalandregényét is, A fekete nyíl (The Black Arrow, 1888) címmel.
Egy fenyegető kolerajárvány miatt 1884-ben az angliai Bournemouth-ba utaztak, ahol több mint három évet töltöttek el. Stevenson itt kötött barátságot Henry Jamesszel, a neves amerikai íróval, aki nagyra értékelte barátja tehetségét, Flaubert formai igényességének és Dumas zseniális meseszövésének találkozását vélte felfedezni írásművészetében.
Bournemouth-ban Stevenson állapota rosszabbodott, egyre gyakoribbá váltak lázrohamai. Az egyik ilyen rohamot követő álomban született meg benne a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete (The Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde, 1886) című regény alapötlete, s azonnal le is jegyezte a történetet, hihetetlen intenzitással tíz hét alatt megírta a regényt. Az izgalmasan misztikus, olykor hátborzongató mű, amely egy önmagán kísérletező orvos történetében az egyén erkölcsi kettősségének biológiai-pszichológiai problémáit elemzi, páratlan sikert aratott, néhány hónap alatt negyvenezer példányban kelt el Angliában. Sikerére jellemző, hogy több filmes és színpadi feldolgozás is készült belőle. Ugyanebben az évben keletkezett az Emberrablók (Kidnapped, 1886) című, szintén nagy sikerű regénye is.
1887-ben Stevenson Amerikába utazott, ahol egy ideig a Scribner's magazin számára írt esszéket. 1888-ban családjával kibérelt egy szkúnert, s a déltengeri szigeteket látogatták sorra, majd hosszabb időt töltöttek Ausztráliában is. Utazásai során szerzett élményeit több útikönyvben is összegezte, s ekkor fejezte be A ballantraei örökös (The Master of Ballantrae, 1889) című romantikus történelmi kisregényét is.
1890-ben Szamoa szigetére költöztek, ahol végre az egészségének megfelelő klímát és körülményeket találtak. Lankadatlan szorgalommal dolgozott több regényen is egyszerre, megírta a Falesát (The Beach of Falesa, 1892) és a Catrionát (Catriona, 1893); A hermistone-i bukógát és a St. Ives című munkáit viszont nem tudta befejezni. 1894. december 3-án apiai otthonában meghalt. Halálát végül nem az oly sok szenvedéssel járó tüdőbaj, hanem agyvérzés okozta. Ottani háza ma múzeumként állít emléket a művésznek.
Írói munkásságának megítélése sokáig ingadozott, halála után munkáit sokan (pl. H. P. Lovecraft - lásd a tanulmány V. fejezetének utolsó előtti bekezdését) modorosnak és másokat utánzónak tartották, vagy csak egyszerűen besorolták az ifjúsági írók közé. A múlt század második felétől azonban már sok kritikus felfedezte benne az erőteljes és eredeti hangú írót, akinek szárnyaló fantáziájú műveiben mesteri módon keverednek a romantika és a realizmus elemei.
Források: