Emily Jane Brontë [emili dzséjn bronti] (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró, az irodalmi hírnévre szert tett Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt. Emily a yorkshire-i Thorntonban született az ír származású Patrick Brontë (eredetileg: Brunty) és a cornwalli Maria Branwell ötödik gyermekeként. Nővérei Maria, Elizabeth és Charlotte voltak, bátyját Patrick Branwellnek hívták, húga pedig Anne névre hallgatott. 1820-ban, amikor Emily kétéves volt, a család Haworth-ba költözött, ahol az apa káplán lett. Ebben a szegényes és egészségtelen kisvárosi környezetben bontakozott ki Emily tehetsége az irodalomhoz. Édesanyjuk 1821-ben bekövetkezett halála után nagynénjük nevelte a gyerekeket. A három nővér – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük, Branwell napjait a lápvidék bebarangolásával, képzeletbeli birodalmak (Angria, Gondal, Gaaldine) kitalálásával és e birodalmakban játszódó történetek írásával töltötte.
A négy idősebb Brontë lányt 1824-ben felvették a Cowan Bridge-i, papok lányai számára fenntartott iskolába. A két idősebb, Maria és Elizabeth azonban a következő évben tífuszt kapott, kimaradt az iskolából, majd meg is halt - ekkor két húguk, Charlotte és Emily hazaköltözött.
1838 szeptemberében, húszéves korában Emily nevelőnőként kezdett dolgozni a Miss Patchett női akadémián Law Hillben, Halifax közelében, ám gyűlölte ezt a munkát: koplalni kezdett, és fél év múlva otthagyta az iskolát. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, hogy tapasztalatokat szerezzenek egy közösen indítandó magániskola működtetéséhez. Kilenc hónapig maradtak itt, nagynénjük halála miatt tértek vissza Yorkshire-be novemberben. A tervezett iskolát meg is nyitották otthonukban, ám tanulók nem jelentkeztek hozzájuk, így Emily végül megbékélt a háziasszony szerepével: ő főzött a paplakban, és ő viselte gondját apjának.
Amikor Charlotte 1845 őszén megtalálta Emily kéziratos verseit, melyek egy része egy képzeletbeli országról, Gondalról, Emily és Anne gyermekkori fantáziavilágáról szól, azonnal egyértelmű volt számára, hogy a húga ritka költői tehetség. A három nővér 1846-ban elhatározta, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Még ebben az évben, májusban megjelent a Poems by Currer, Ellis and Acton Bell a lányok saját pénzén, azaz magánkiadásban. A kötetből megjelenése után mindössze két példány kelt el - nagyobb sikert csak a Brontë nővérek regényeinek ismertté válása után aratott.
Vannak az irodalomtörténetnek nagy talányai, Emily Brontë esete is ezek közé tartozik. Hogyan egyeztethető össze ez a teljes mértékben átlagos és "unalmas" élet azzal az irodalmi alkotással, amely mindmáig emberek millióira fejti ki lenyűgöző hatását?! Az Üvöltő szelek világirodalmi jelentősége páratlan. Sőtér István, aki 1940-ben magyarra fordította a művet, „eszményi regényének" nevezi, mert „az ábrázolás olyan szerencsés, majdnemhogy véletlen teljességét nyújtja, mint Dosztojevszkijen kívül alig valaki". S felveti ő is a kérdést, amit szinte valamennyi Emily Brontë-kutató, az Üvöltő szelek minden értékelője és értelmezője felvetett: „Ki gondolná, hogy Emily Brontë, [...] aki az életből csak az álmokat ismerte, [...] olyan könyörtelen élességgel tudta megrajzolni a téboly és a szenvedélyek képét? [...] Milyen hatalmakat kellett megidéznie ahhoz, hogy megírhassa a legdémonibb művet, melyhez hasonlót nem ismer a 19. század angol regényirodalma?"Források:
Emily 1847 decemberében publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket három kötetben (a harmadik kötet húga, Anne Agnes Grey-ét tartalmazta). Innovatív szerkezete meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 1850-ben, már Emily halála után, Charlotte önálló regényként újra kiadatta, a szerző valódi nevével. Mint a nővérei, Emily is elég sokat betegeskedett a sanyarú otthoni és iskolai viszonyok miatt. 1848 szeptemberében, a bátyja temetése alatt megfázott, ám minden orvosi kezelést elutasított. Tüdőbajban halt meg 1848. december 19-én; végig lábon viselte betegségét, és utolsó percéig sem fordult orvoshoz. Kötöttséget nem tűrő, heves természetű, szárnyaló képzeletű, befelé forduló egyéniség volt. Anne húga egy, Charlotte nővére hat évvel élte túl.
A portrét Branwell Brontë festette nővéréről, Emilyről 1834-ben. Fent a retusált változat látható, lent a retusálatlan.