Frazeologizmusok

O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások.

O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.

O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Magyar szólások eredete.

Ha úgy keresünk valamit, hogy átkutatjuk érte minden holminkat, azt mondjuk: tűvé tesszük érte a lakást. Ha egész városrészeket bejárt valaki, mondhatjuk rá: nyakába vette a várost. Mind olyan kifejezések, amelyeket lépten-nyomon használunk, és amelyeknek pontosan tudjuk a jelentését, de arra a kérdésre már nemigen tudnánk felelni, hogyan jutottak ezek a szókapcsolatok közkeletű, átvitt jelentésükhöz. Mindezek megismerésében nyújt segítséget O. Nagy Gábor könyve.

Kertész Manó: Szokásmondások.

Kosztolányi Dezső így köszöntötte 1922-ben a Pesti Hírlap hasábjain Kertész Manót Szokásmondások című művének megjelenése alkalmából:

"Kedves ​barátom, Kertész Manó, engedd, hogy itt köszönjem meg a könyved, mellyel több napig mulattam. Az Akadémia már megkoszorúzta munkádat. Én most csak értékelem, baráti érdemrendemet óhajtom melledre tűzni.

Évekkel ezelőtt láttalak a könyvtárban egy középkori metszet fölé hajolni, mely egyik felebarátunkat ábrázolta, kit is az eperjesi hóhér pogányul megcsigázta. Ez pedig következőképp történt. Az atyafi kezét hátrakötötték, a kötelet csigára vonták, s rávezették egy motollára, melyet a hóhérmester csínján forgatott, úgy, hogy a bűnöst kissé fölemelte. Nem nagyon magasra. Csak egy-két arasznyira a föld színétől. Aztán ebben a nem irigylendő helyzetben kellett vallania a bírónak.

Nyomban meg is magyaráztad, miért bámulod annyira a képet. Itt leled tudniillik eredetét ennek a mondásnak: megcsigázni, elcsigázni. Mi a nyelvünket, melyet ükapáinktól örököltünk, úgy beszéljük, mint a kisgyerekek. Sok mindenre nem emlékszünk. De a nyelv rejtetten, mindenre emlékszik. Az fölveszi magába a múlt elfelejtett szokásait, melyek tovább bujkálnak benne, homályosan, s te elhatároztad, hogy ezeket az öntudatlan szólásokat tudatossá teszed, és a művelődéstörténet adataiból, régi okmányokból, rajzokból fényt derítesz."

Békés István: Napjaink szállóigéi

A szállóige a legtömörebb definíció szerint olyan velős mondás, amelynek eredete meghatározott vagy meghatározható. A Napjaink szállóigéi pedig azok a magyar nyelvű vagy a magyar nyelvben meggyökeresedett szállóigék, amelyek manapság a különböző korosztályok tagjai között szájról szájra szállanak.

Szállóige-gyűjtemény négy évtizede nem jelent meg Magyarországon, Tóth Béla hajdan hírneves szállóige-kompendiuma pedig közel nyolcvan esztendős. Azóta rengeteg szállóige hullott ki az idő rostáján, igen sok kelt frissen szárnyra, nem egynek értelme, célzata módosult, hatóköre szűkült vagy tágult. A napjainkban szállongó szárnyasszavak törzsrajainak számos fészkét, így például a Bibliát vagy a görög-római klasszikusokat sokkal kevésbé ismeri korunk embere, mint ismerték emberöltőkkel ezelőtt, s a közelmúlt évtizedek társadalmi-történelmi rengéseivel felvert szárnyasszó-fajtákat mind ez ideig nem tárták fel, nem gyűjtötték össze és nem rendszerezték.

Békés István a Napjaink szállóigéi tizennyolc fejezetében könnyen áttekinthető históriai és művelődéstörténeti csoportokba foglalja a magyarul ma kerengő szállóigéket. Megmutatja gyökereiket, rávilágít használatuk módjaira, felsorolja legjelentősebb vonatkozásaikat, különös figyelemmel az ősi és ódon származású szállóigék megújulására. Gazdag ismeretanyagával, irányító értékű adataival, elemzéseivel nemcsak a köznyelv színezéséhez, dúsításához nyújt segítséget, hanem ahhoz is, hogy a szállóigék köznyelvi használata minél pontosabban árnyalt, minél szabatosabb lehessen.

A Napjaink szállóigéi - térben és időben rendkívül tág kiterjedésű és változatos minőségű matériájával, s az ehhez társuló filológiai, tárgytörténeti és anekdotikus utalások gazdagságával - a szállóige-gyűjtemények korszerű, olvasmányos, de ugyanakkor tudományos igénnyel megalapozott típusát teremti meg. Olyan típust, amely a históriai, kultúrhistóriai töltésű szállóigék közlésén, származtatásán, összefüggésein túl, érzékeny megfigyeléssel, életismerettel teszi könnyebbé, vonzóbbá ezt az általában száraz, lexikális karakterűnek tartott műfajt.

Tóth Béla: Szállóigék lexikona. Budapest, 1906.

Mint a kötet címe is mutatja, Tóth Béla, a neves művelődéstörténész, író, újságíró arra vállalkozott, hogy összegyűjtse a híres szállóigéket, a híres emberekhez kötődő mondásokat. „A szállóigék eredetével és történetével foglalkozva – írja a szerző –, nemegyszer kellett régi közhiedelmeket lerontanom.” Hatalmas munkával kutatta ki a szállóigék hiteles forrását, sokukról bebizonyítva, hogy sose mondta az az illető, akihez kötődik… Igazi kultúrtörténeti csemege.

Szécsi Ferenc: Szállóigék. Budapest, 1936.

1936-ban az Universum Kiadónál látott napvilágot először a két világháború közötti korszakban ismeretterjesztő és nyelvművelő munkáival ismertséget szerzett Szécsi Ferenc szállóige-gyűjteménye. A szerző összegyűjtötte a korabeli irodalomban, sajtóban, közbeszédben leggyakrabban előforduló magyar, latin, görög, német, angol, olasz és bibliai eredetű, történelmi, művészeti, bölcseleti, lélektani, erkölcsi, vallási, esetleg praktikus tárgyú szólásokat. A fejezetek eredet és tárgy szerint csoportosítják a bevett formulákat: Magyar irodalom; Világirodalom; Magyar történelem; Világtörténelem; Biblia; Mondavilág és népmesék. A vastag betűvel szedett szólásokat rövid, ám körültekintő, minden lényeges információt tartalmazó magyarázat követ, a forrás (szerző) megjelölésével együtt. A kötetben a tárgy szerinti keresést részint a lapok élén futó élőfej, részint a hívószavakra épített tárgymutató teszi lehetővé. A művet a Merényi Kiadó 1997-ben Szállóigék kézikönyve címen, bővített és némileg fölújított formában már közreadta, ám a meglehetősen ötletszerű "frissítés" nem tette semmivel sem jobbá, korszerűbbé a kiadványt, pusztán föllazította eredeti szerkezetét.

Gyapay Gábor - Megyer Szabolcs - Ritoók Zsigmond: Ki mondta? Miért mondta?

Minerva Könyvkiadó, Budapest, 1983.

Ismert történelmi személyiségektől származó, vagy népszokások lényegét csattanóan kifejező szállóigék gyűjteménye ez a könyv, válogatás az Iskolarádió műsorából. Megtudhatja belőle az olvasó, honnan ered például a „Damoklész kardjaként függ a feje felett”, „Canossát jár”, „Az igazság vízum nélkül utazik”, „Egy füst alatt”, „Nem káptalan a fejem”, stb. stb. szállóige; ki mondta ezeket, miért, mikor, milyen történelmi körülmények között, s azt is, hogy az idő múlásával hogyan módosult egyes szállóigék jelentése.

Általános és középiskolás diákoknak, a történelem és a kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasóknak egyaránt érdekes olvasmány.

Győri Gyula: Nota bene! Latin kifejezések, elnevezések magyarázatokkal.

Budapest, 1988.

Az újságolvasó, tévénéző, rádióhallgató és általában a közéletben, irodalomban tájékozódó ember naponta találkozik ilyen latin kifejezésekkel, fordulatokkal, elnevezésekkel: ab ovo, ad hoc, a priori, de facto, homo sapiens, in medias res, pragmatica sanctio, status quo, tabula rasa, vice versa, vis maior stb. Ilyenekből és hasonlókból talál az érdeklődő ezernyit ebben a kis kötetben, fordítással, megfelelő értelmezéssel, eredetük, használati körük megvilágításával. Az emberi művelődés számos területéről vett példák illusztrálják jelentésüket, jelentésárnyalataikat, azok változásait, segítenek megértésükben és alkalmazásukban.

Bárdosi Vilmos: Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára. 14.000 szólás, közmondás, helyzetmondat magyarázata stilisztikai jelzéssel, a típus feltüntetésével, fogalomköri szómutatóval. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009

A könyv évtizedes gyűjtőmunka eredményeképpen több mint 14 000 szólást (kivágja a rezet), szóláshasonlatot (szegény, mint a templom egere), helyzetmondatot (Most ugrik a majom a vízbe.), közmondást (Ki korán kel, aranyat lel.) tartalmaz, és közreadja azok pontos magyarázatát, értelmezését. Nyelvünk irodalmi, népies vagy ma már kissé régies, de még közérthető fordulatain, szokásmondásain kívül legnagyobb számmal természetesen a mai köznyelvre jellemző állandósult szókapcsolatok szerepelnek benne. E gazdag gyűjteményből nem maradtak ki a diáknyelv szlenges kifejezései sem.

A Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára az alábbi két részből áll:

A betűrendes értelmező szótári rész - a szólások, helyzetmondatok és közmondások magyarázata mellett megadja azok időbeli (régies, ritka), csoportnyelvi (szleng) és stiláris (pl. bizalmas, gúnyos, népies, tréfás, választékos, vulgáris) minősítését, használati körét is.

A fogalomköri szótári rész - a szólások, helyzetmondatok és közmondások aktív használatát segíti elő azok számára, akik egy-egy fordulatot nem a bennük előforduló egyedi szavak, hanem a sokkal általánosabb fogalomkörök (pl. BUTA, BUTASÁG vagy MUNKA, MUNKAVÉGZÉS) alapján kívánnak megtalálni.

A Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára anyanyelvünk oktatásának nélkülözhetetlen eszköze az általános és a középiskolákban. Haszonnal lapozgathatják a hivatásos tollforgatók (írók, újságírók, fordítók, szerkesztők) mellett mindazok, akik beszédjüket, írásukat képszerűbbé, színesebbé kívánják tenni. Mindenkinek segítséget nyújt a gyakran ismeretlen vagy homályos jelentésű szólások, közmondások értelmezéséhez és megmutatja azok pontos használatát.

A kötet szerkesztője Bárdosi Vilmos, az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára, az MTA Szótári Munkabizottságának tagja.

A Tankönyvtár ezen aloldaláról pdf formátumban le is tölthető: >>>