Ismét gyászol a pilisvörösvári pedagógustársadalom. Csonka József, a Vásár téri iskola és a gimnázium volt igazgatója immár a negyedik nagy pedagógusa községünknek, akiket az elmúlt évben veszítettünk el.
Koporsója mellett állva gondolatok, emlékek kavarognak bennem. Az ötvenes években mint a Templom téri (akkor) leányiskola növendéke a Vásár téri (akkor) fiúiskolába jártunk társaimmal testnevelésórákra. Néha találkoztunk vele a tornateremhez vezető folyosón. Élénken emlékszem, hogy ilyenkor tisztelettel vegyes félelemmel köszöntöttük Őt. Valami áradt belőle, amit akkor gyerekfejjel nem tudtam megfogalmazni – és csak később, amikor volt szerencsém tantestületének tagja lenni – értettem meg. Ez a tekintély, ami nem tanulható, nem erőszakolható ki, nem függ az ember külső megjelenésétől, hangerejétől, hatalmától, hanem az egyéniségében rejlik.
Belőle sugárzott. Őszintén tisztelték őt tanítványai, a szülők, a pedagógustársak egyaránt. Megmagyarázhatatlan nyugalom, csendes derű vette körül, a közelében biztonságban érezhette magát az ember. Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott – ezért volt hiteles minden megnyilvánulása. Iskolájának arculatát nehéz időkben is megtartotta. Az ő életében is voltak „percemberkék”, akiknek azonban csak ideig-óráig sikerült félreállítani munkájától, de eredményeit nem tudták megsemmisíteni.
Évek óta csendes visszavonultságban élt. A gyilkos kór gyorsan ragadta el tőlünk. Emlékét megőrizzük.
Dornbach Ferencné