Közzététel dátuma: Mar 17, 2020 9:53:48 PM
I. jelentés
határozórag nélkül is tud határozó lenni a mondatban
Látható a fenti meghatározásból, hogy olyan módon, olyan pontossággal nem írható körül a határozószó jelentése, mint a főnévé, a melléknévé és a számnévé. A meghatározás a szófaj mibenlétét egy mondatrészszerephez köti - egy olyan mondatrészszerephez, amit tipikusan főnév tölt be (csak lényegesen ritkább esetben melléknév és számnév). Ám ha főnév, melléknév vagy számnév kap a mondatban határozó szerepet, feltétlenül viszonyragot (valamilyen határozóragot) visel. A határozószót viszont pont az jellemzi, hogy csak határozó lehet a mondatban, viszont az rag nélkül. Így tehát a határozószó jelentése voltaképpen egy főnév (melléknév, számnév) és egy határozórag jelentésével ér fel.
A határozószók többsége így is jött létre: eredetileg egy főnévi szótő és egy határozórag kapcsolata volt, csak aztán a morfémahatár elhalványult - annak következtében, hogy vagy a szótő, vagy a rag, vagy mindkettő kikopott a nyelvből, máshol már nem vagy nem nagyon fordul elő, mint az illető határozószóban. Az átlagos magyar anyanyelvű beszélő tehát már nem ismeri fel a szóalakban a szótövet és a toldalékot: egyetlen szótőmorfémaként érzékeljük a határozószókat.
Vannak olyan határozószók is, amik sosem voltak szótő és toldalék kapcsolata, mégis igaz rájuk, hogy toldalékolatlan állapotban tudnak betölteni a mondatban határozói szerepet.
Vannak végezetül olyan határozószók, amikben ismert, a mai nyelvben használt morfémák kapcsolódnak össze, de a morfémakapcsolat jelentése nem vezethető le a kiinduló morfémák külön-külön jelentéséből: ahhoz képest módosult. Pl.:
dugig, nemsokára, hazafelé, lefelé, egyhelyben, egyfolytában, kénytelen-kelletlen, hirtelen, javában, mezítláb, nyakra-főre, szaporán, szőrmentén, szüntelen, találomra, tessék-lássék
A határozószók egy része azonos alakú főnevekkel, ezért a szófaji meghatározásuk csak szövegkörnyezetben lehet egyértelmű. Ilyen homonimák például az otthon, az este, a reggel, az éjjel, a távol, a gyalog (főnévként: a sakkfigurát jelenti) stb.
II. mondatbeli szerepe
a) milyen mondatrészszerepeket tölthet be:
csak határozó
helyhatározószók
alul, jobbra, bent, egyhelyben, elöl, előre, fent, hátra, kívül, lefelé, messze, közel, távol, otthon, hazafelé, úton-útfélen
időhatározó-szók
azonnal, egykor, este, éjjel, folyton, hajdan, hamar, holnap, ma, tavaly, ismét, későn, megint, mindig, most, nappal, nemsokára, rögtön, örökre, újra, utoljára, jelenleg, tüstént, még, már
állapotot, módot, fokot kifejező határozószók
alattomban, általában, dugig, egyedül, egyfolytában, együtt, gyalog, hanyatt, hirtelen, javában, kénytelen-kelletlen, kissé, leginkább, mezítláb, nyakra-főre, nyugton, oldalt, örömest, részben, sebbel-lobbal, suttyomban, szaporán, szőrmentén, szüntelen, találomra, tessék-lássék
b) milyen mondatrészekkel bővíthető:
jellemzően nem bővíthető,
esetleg fok-mértékhatározóval: teljesen egyedül
III. a toldalékokkal kapcsolatos viselkedés
a) toldalékoltság:
vagy nem viselnek toldalékot (ma), vagy nem érzékeljük a hajdani toldalékolt szótőt
b) toldalékolhatóság:
általában nem lehet tovább toldalékolni, csak kivételképpen egyiket-másikat:
képzők:
távoli, egyedüli
ragok:
távolról, reggelre
Források:
Törzsök Édua - Jobbágyné Andrási Katalin - dr. Széplaki György: Amiről az órán beszéltünk - magyar nyelvtan II. 11-12 éveseknek. ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola - Kékes Kiadó, Budapest, 1992. 10-13. oldal
Gaál Edit: Nyelvről, anyanyelvről 16 éveseknek. Calibra Kiadó, Budapest, 1995. (több tankönyvfejezetből összegyűjtve)
E tankönyvcsalád elektronikus változata a Sulinet Tudásbázisban: >>>
Fráter Adrienne: Magyar nyelv 9. Mozaik Kiadó, Szeged, 2012. 78. oldal