Vágjuk ki a magyar bikkfát!

Bede Márton kultúra 2015. július 15., szerda 10:26

„Egyedi tájékoztatás adózó állami adóhatósághoz bejelentett törzsadatairól, az adózó adószámlájáról, az adózó adószámla-kivonatáról, az adózót érintő fizetési kötelezettségről, köztartozásról, adóügyek elektronikus intézésére vonatkozó adóhatósági regisztrációról, az állandó meghatalmazásról, az adózó bevallásainak adatairól, az adózó hibás bevallásáról, az adózó által elmulasztott bevallások miatt kiszabott mulasztási bírságról.”

Ha az előző mondat olvasása közben előbb hüledeztél, majd kétségbe estél, végül pedig teljes apátiába zuhanva megkérdőjelezted az élet értelmét, nem vagy egyedül. A szenvedés ugyanezen stációin megy át minden magyarul beszélő állampolgár, akinek rendszeresen kell közhivatalok és magáncégek értesítéseit, számláit, követeléseit, parancsait, hirdetményeit, tájékoztatásait elolvasnia, felfognia és megválaszolnia.

Gergely Vera célja véget vetni ennek a szenvedésnek. A közgazdász végzettségű Gergely sokáig egy nagy magyar techcégnél dolgozott, és ott vette észre, hogy van egy furcsa hobbija: szeret dokumentumokat megfogalmazni. Gyermeke megszületése után úgy döntött, nem megy vissza egykori munkahelyére, hanem megpróbál karriert csinálni a magyar nyelvű szövegek érthetővé tételéből.

Ez a küzdelem Magyarországon még nagyon-nagyon az elején tart, a világ érthetőbb részén viszont komoly múltja van. Az angolul “plain language movement”-ként ismert mozgalom a 20. század második felében kapott erőre, amikor a társadalomtudósok ilyen irányú törekvései köré lassan valódi mozgalom szerveződött.

A cél egyszerű volt: közérthetővé tenni az írott nyelvet, kiirtva belőle minden felesleges sallangot, jogászkodást és ódivatú fordulatot.

Évtizedes harc és lobbizás után a közérthetőségi mozgalom 2010-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor az év októberében Barack Obama aláírta a „Plain Writing Act” nevű amerikai törvényt. Ez arra kötelezte az amerikai költségvetési szerveket, hogy minden egyes általuk kibocsájtott dokumentumot közérthetően fogalmazzanak meg. Bár a magáncégek irományait ez a törvény nem szabályozza, az amerikai tőzsdei felügyelet például nem fogad el olyan céges jelentést, amelyet nem lehet megérteni.

Az amerikai példa talán a legjobb, de nem az egyetlen. Több angolszász országban és Skandináviában is van hasonló szabályozás, és érdekes példa a jóval fejletlenebb Dél-Afrika esete, ahol a közérthetőség az apartheid-korszak vége óta téma, és az állam számos lépést tett az előremozdítására. Egy olyan országban, ahol a lakosság jelentős hányada aluliskolázott, szegény, és a funkcionális analfabetizmus határán egyensúlyoz, nyilván különösen fontos, hogy mindenki megértse mit akar tőle az állam, illetve mit kaphat ő az államtól.

„Magyarországon az állami szféra kommunikációja kritikán aluli, pedig az érthető kommunikációnak állampolgári jognak kellene lennie”

- mondja Gergely Vera, aki weboldalán rendszeresen javít ki közérthetőre kétségbeejtő bikkfanyelven írt szövegeket.

Ez sajnos nem az a terület, ahol a piac láthatatlan keze képes fokozatosan kiigazítani a hibákat. Az adók beszedésétől az autók rendszámainak kibocsátásáig vannak feladatok, amiket szükségszerűen állami szerveknek kell elvégeznie. Az ezekkel kapcsolatos dokumentumokat csak akkor fogják a hivatalok közérthetően megfogalmazni, ha erre a szabályozó, tehát az állam kötelezi őket, és segítséget is nyújt hozzá.

„Szerintem nem tudatosan rosszindulatúak a magyar hivatalok, csak megszokták, hogy így fogalmaznak”

- mondja Gergely, aki szerint valamennyi állami szerv közül messze a NAV fogalmaz a legérthetetlenebbül. Hiába volt Orbán Viktor legendás ígérete a söralátét méretű adóbevallásról, az nemcsak a jogszabályi kavarások miatt várat magára, hanem azért is, mert egy akkora darab papírra egy átlagos NAV-mondat el sem férne.

Pedig ha akar, tud ám a magyar állam is közérthetően kommunikálni az állampolgárokkal. Gergely a jó példák között említi a rezsicsökkentés anyagait, valamint a Magyar Nemzeti Bank anyagát a forintosítási és elszámolási törvényről. Ezekből elég világosan látszik, hogy ha akarná, a magyar állam is képes lenne egészen más nyelven beszélni polgáraival, mint ahogy azt az adóbevallásokban szokta.

Gergely az állami szervek által elkövetett típushibák között a legfontosabbnak, tulajdonképpen minden további probléma alapjának azt tartja, hogy nem az állampolgár szemszögéből fogalmaznak, hanem elvárják, hogy ő alkalmazkodjon a hivatal gondolkodásához. Ezért vannak tele a dokumentumok:

• szakzsargonnal,

• csak a hivatali ügyintéző számára érthető betűszavakkal,

• több bekezdésnyi, feleslegesen odamásolt rendeletszöveggel,

• olyan részletkérdésekkel, amelyek csak a címzettek töredékét érintik.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi minősül technokrata szakzsargonnak, de Gergely azt mondja, már olyan szavakkal is vigyázni kellene, mint például NAV által használt “folyószámla”. Míg az átlagember a saját bankszámláját érti alatta, addig a NAV azt, hogy az átlagember mennyit fizetett be egy bizonyos adóból vagy járulékból, és mennyit kell még befizetnie.

Gergely szerint bár a magyar magáncégek anyagaiban is találni bőven rémisztő példákat irtózatos bikkfanyelvre, a helyzet a magánszférában lényegesen jobb, mint a hivatalos iratokban.

De itt is igaz, hogy a cégek akkor veszik igazán a fáradtságot az érthetőségre, amikor nagyon szeretnének valamit az ügyfelektől. Gergely a magánnyugdíj-pénzek államosításakor az ügyfelek kegyeit kereső pénztárakat hozza fel jó példaként, amelyek annyira igyekeztek, hogy még közérthetően kommunikálni is megtanultak. Akárcsak a szintén ügyfelekért küzdő egészségpénztárak.

A skála másik végén azok a cégek vannak, amelyek mintha direkt fogalmaznának a lehető legérthetetlenebbül, hogy ügyfeleik ne tudják kibogozni az igazságot, és egy esetleges jogi vita esetén se legyen sok esélyük.

Gergely példaként a Quaestor-ügyet hozza fel. Bizonyítani persze nehéz, de lehet, hogy nem buktak volna ilyen sokan olyan sok pénzt, ha a brókercégnek törvényi kötelessége lett volna a közérthető fogalmazás, és nem a befektetői tájékoztató 14. oldalán eldugva említik csak meg, hogy a kötvényeket nem védi az Országos Betétbiztosítási Alap. Ugyanezt érdemes végiggondolni a bankok és a svájci frankban felvett lakáshitelek kapcsán is.

A direkt bikkfnyelven  fogalmazókat tényleg csak állami szabályozással lehet ennek feladására kényszeríteni, de Gergely azt mondja, egy magáncégnek könnyű belátnia, hogy az ő érdeke is a közérthető fogalmazás. Ha egy cég úgy kommunikál, hogy ügyfelei - és persze leendő ügyfelei - pontosan megértsék, rögtön spórolni tud például az ügyfélszolgálatán, hiszen azt kevesebben fogják felhívni.

Gergely szerint a globális közérthetőségi mozgalom egyik legjobb nyomásgyakorló eszközének a jó példák díjazása és a rosszak pellengérre állítása bizonyult. Ezért Gergely és a 444 most közösen megalapította a VILÁGOS?!? díjat, ami a a legérthetetlenebb és a legérthetőbb magyar szövegeket ünnepli. Találkoztál egy különösen jóval vagy egy különösen rosszal? Küldd el nekünk!

Eredetileg a 444.hu oldalán: >>>