A tanulmány részletességében és terjedelmében is az esszéhez fogható műfaj, ám szemben annak meghatározó személyességével a tanulmány szigorúan tárgyilagos mind témája megközelítésében, mind (ebből fakadóan) hangvételében. Természetesen személyes véleményt ad elő (hiszen a vélemény nem lehet nem személyes), ám ezt úgy igyekszik beállítani, hogy tárgyszerűként hasson. A személyes élmények, asszociációk megfogalmazását kerüli; annyira, hogy önmagára a szerző nem is hivatkozik, egyes szám első személyű nyelvi formák nem is igen jelennek meg a szövegben (helyettük inkább személytelen megfogalmazásokkal lehet találkozni, esetleg többes szám első személlyel). A szerző (a műalkotás befogadója) helyett a téma (a műalkotás maga) köti le a tanulmány figyelmét. A tárgyszerűség egyik legfontosabb összetevője az érvelés: az egészről alkotott vélemény jogosságának, helyességének bizonyítására a részletek bemutatása szolgál, hasonlóan a bírálatban megfigyeltekhez.
A tanulmány nyelvezete szaknyelv, ezzel összefüggésben a megcélzott közönség jellemzően szakmai, a megjelenés helye pedig a szaksajtó vagy a szakkönyv. A tanulmány tudományos igényessége lemérhető abból is, hogy milyen pontosan szabályozott annak módja, ahogy más szövegekre (a véleményezett műalkotásra, illetve a témához kapcsolódó más szakírásokra) hivatkozik.