Az őshaza fogalma és helye

Egy nyelv ősi állapotának kutatása szorosan összefonódik a nyelvet beszélő nép történetének tanulmányozásával. A történettudományi, régészeti, a folklórkutatások és az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatainak közös eredményeképpen valószínűsíthető az, hogy hol és mikor beszéltek valamely ősnyelvet, s hogy abból hogyan fejlődtek ki az utódnyelvek. Az efféle elméleteknek természetesen megvannak a maguk korlátai, hiszen minden ún. ősnyelvnek van előzménye is, csak a kutatási módszerek, lehetőségek odáig már nem juthatnak el. Azt a területet, ahol a tudomány jelenlegi állása szerint egykor az alapnyelvet beszélő népek együtt éltek, őshazának nevezzük.A magyar nyelv a finnugor, távolabbi nyelvrokonainkat is beleszámítva az uráli nyelvcsalád tagja. A legelterjedtebb elmélet szerint az uráli ősnép legrégibb ismert szállásterülete az Urál hegység közelében a Felső-Káma és Felső-Pecsora folyók vidékén lehetett.Ezt támasztják alá a nyelvészeti paleontológia vizsgálati eredményei is. (A nyelvészeti paleontológia olyan tudományág, mely a növény- és állatföldrajz segítségét veszi igénybe a nyelvtörténeti kutatásokhoz.) "Ha a rokon nyelvek közös eredetű szókészletéből kiválogatjuk az egyező állat- és novénynevekez, és azok eredeti jelentését rekonstruáljuk, akkor nagyjából képet is alkothatunk róla, hogy milyen fauna (állatvilág) és flóra (növényvilág) vette körül őseinket lakóhelyükön. Ezek után az állatok és növények elterjedését feltüntető térképeken meg kell keresni azt a területet, ahogy az elődeink ismerte állatok és növények együttesen mind megtalálhatók. Az ekképp körülhatárolt területeket tekinthetjük nyelvcsaládunk legrégibb kikövetkeztetett lakóhelyének." (Hajdú Péter)Döntő bizonyítéknak tekintik az elmélet hívei a méh, a lucfenyő, a cirbolyafenyő, a sün, a szil, a berkenye, a rénszarvas, a fogoly, a repülő mókus, a hermelin, a nyérc, a coboly, a lazac, a tokhal és a kecsege szavakat, amelyeknek egy része finnugor eredetű, továbbá a vas és a só szavakat. Ennek az elméletnek a kidolgozói finn és magyar nyelvészek voltak. A finn őstörténészek inkább a Középső-Volga és Oka vidékére, a magyarok pedig a Káma kanyarulatai és az Urál hegység közötti vidékre gondolnak.Újabban sok kritika éri ezt az elméletet. Finn, észt és magyar kutatók olyan régészeti leletekre hivatkoznak, amelyek szerint az uráli népek ősi szállásterülete a Baltikumtól az Urálig terjedt.László Gyula régész a Baltikum és az Oka közé helyezi a finnugor őshazát. Feltevését nem régészeti érvekre alapozza, hanem az uráli nyelvek faneveinek újszerű csoportosításából és erdőtörténeti adatokból építi föl elméletét. Az őshazát az erdei fenyő, a nyár és az égerfa együttes előfordulási helyén keresi. Nézetei szerint a tavi és mocsári üledékekben, tőzegrétegekben évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt lerakódott virágpor (pollen) laboratóriumi elemzése, a pollenanalízis pontos képet ad a terület növényzetéről és annak koronkénti változásáról. A pollenanalízis lehetővé teszi a vegetációtörténet hasznosítását az őstörténetben.Az említett nézetek az uráli őshazát Európában vélték megtalálni, de vannak olyan kutatók is, akik az Uráltól keletre, az Ob folyó vidékére helyezik őseink legkorábbi ismert szállásterületét.