Beszéd = nyelvhasználat – egyedi, ugyanakkor társadalmi jelenség, alapja a nyelv
- a kommunikáció eszköze – nem pusztán információközlés – kétoldalú, számos nyelven kívüli eszköz is alakítja a jelentést
- gondolati tevékenység – egyben cselekvés is – gondolatközlés, érzelem- és akaratkifejezés, visszajelzés, befolyásolás
Az emberi beszédben a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, amik alapvetően szándékosak: az emberi beszédben a cél dominál (az állatoknál az ok). A beszélő megnyilatkozásaival kifejezi a maga belső állapotát, befolyásolja magatartásában/cselekvésében a másik/többi embert, tájékoztatja bizonyos körülményekről. Minden kimondott gondolat egyúttal cselekvés is, hatást vált ki a másik félből.
A szövegpragmatika (nyelvhasználat) tudományága foglalkozik a megnyilatkozások beszédhelyzettől és a szövegkörnyezettől függő jelentésével
A beszédaktus-elmélet
John L. Austin (1911-1960) Tetten ért szavak
Vannak olyan mondatok, amelyek többek egyszerű kijelentésnél, cselekvések
Pl. megígérem, hogy időben ott leszek (ígéret)
Bocsánatot kérek a viselkedésemért, (bocsánatkérés)
Elnevezem ezt a hajót Hófehérkének
Házastársi igen
Fogadok, hogy holnap esni fog. (fogadás)
Ezen mondatok igéi a beszédcselekvések, beszédtettek vagy beszédaktusok
Ahhoz, hogy egy ige beszédcselekvés legyen:
- jelen idejűnek, egyes szám első személyűnek kell lennie
- meg kell felelnie bizonyos feltételeknek is: érvényességi feltételek
1. a személyeknek és a körülményeknek megfelelőeknek kell lenni – 8 éves gyerek nem köthet házasságot
2. a cselekvést korrekten végre kell hajtani – pl. fogócskánál, megvagy – ha azt mondja, nem ér a nevem – akkor nem érvényes a beszédtett
3. megfelelő szándék pl. bocsánat – ha nem gondolom komolyan, nem érvényes
John Searle: Beszédaktusok
- Austin tanítványa, továbbfejlesztette az elméletet: minden, amit kimondunk, tartalmaz beszédaktust, azaz van cselekvésértéke
- az előremondás is beszédaktus – megígérem, hogy megvarrom a ruhát
Érvényességi feltételek:
- de más nevében nem – Zsuzsi megígéri, hogy a mamája megvarrja – érvénytelen
Három altípusa a beszédaktusoknak
1. valamit mondás (lokúciós)
2. valamit tevés (illokúciós) a beszélő valamit szándékozik tenni (kijelentés, ígéret, bocsánatkérés, fenyegetés, előremondás, parancs, kérés)
3. a hallgatóra gyakorolt hatás kijelentése (perlokúciós) meggyőzés, megszégyenítés, megfélemlítés, untatás, zaklatás, lelkesítés) pl. tízszer mondja egy férj: „Siess, mert elkésünk!”
A beszédaktus függ a kontextustól (szövegkörnyezettől) és a beszédhelyzettől (attól, hogy ki mondja kinek)
Pl. „Jobban tennéd, ha megcsinálnád a leckét.”
lokúciós aktus (kijelentés): kontextustól független
illokúciós aktus (parancs): ha az apa mondja a fiának
(fenyegetés) tanár a diáknak
(sürgetés) egyetemista társának
perlokúciós aktus (zavarás) ha az apa mondja a fiának
(megszégyenítés) tanár a diáknak
(rábeszélés)
+ a beszédaktusok lehetnek szó szerintiek és indirektek (nem szó szerintiek)
Diák – szeretek dolgozatot írni – indirekt
+ tartalmazhatnak implikációt (bennfoglalt állításokat):
„Károly bácsi ma feljön.” – „Akkor elteszem az italt.” (Károly bácsi alkoholista, antialkoholista.)
Pl. Feladat: Bizonyítsa be az alábbi megnyilatkozások és a hozzájuk kapcsolt beszédhelyzetek alapján, hogy a beszéd is cselekvés! (3 példa)
No megállj! (beszédhelyzet, a megnyilatkozás jelentése)