Az uráli nyelvek kutatására vonatkozó első megfigyelések kb. ezerévesek, de ezek nem nyelvészektől, hanem különböző világutazóktól származnak, s elsősorban a szókészlet elemeinek feltűnő hasonlóságán alapulnak.
A nyelvek tudományos igényű összehasonlítása a 18. században kezdődött. Magyarországon Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel könyvei jelentették a módszeres nyelvhasonlítás kezdeteit.
A 19. század első felében fontos szerephez jutott az összehasonlító nyelvtudomány. A romantika korában megnövekedett a múlt iránti érdeklődés. Felfedezték, hogy az indoeurópai nyelvek rokonai a kihalt szanszkritnak, s nagy erővel folytak a szóhasonlítások. Német nyelvtudósoktól (Franz Bopp, Jakob Grimm) indíttatva magyar kutatók is hozzáfogtak a szóegyeztetéshez.
A kutatómunka a 19. század második felében élénkült meg. Ekkoriban már nyelvészeti érvekkel is sikerült bizonyítani a magyar nyelv finnugor rokonságát: felismerték, hogy új eredményeket csak a finnugor nyelvek szókészletének és nyelvtani szerkezetének alapos megismerése után lehet elérni. Ez tehát azt jelenti, hogy alkalmazni kezdték a nyelvrokonság három általános bizonyítékát a nyelvrokonításban. Az első nyelvészgeneráció(k) (Reguly Antal, Hunfalvy Pál, Budenz József) fő érdeme az anyaggyűjtés volt.
A századfordulón jelentkező második generáció (Munkácsi Bernát, Szinnyei József, Simonyi Zsigmond) az anyaggyűjtés folytatásán kívül elsősorban szótárak, népköltési gyűjtemények kiadása révén vált híressé, de nyelvhasonlítást és teljes grammatikai egybevetést is megjelentettek. A hazai finnugor nyelvtudomány legismertebb alakja az 1930-40-es években Zsirai Miklós volt.
A nyelvtudomány általános fejlődésének megfelelően fokozatosan átalakultak a finnugor összehasonlító nyelvészet módszerei is. Az aprólékos munka tisztázta a rokon nyelvek leszármazását, rekonstruálta (azaz kikövetkeztetésekkel helyreállította) az alapnyelv hangrendszerét, szókészletét és nyelvtani rendszerét. A finnugor nyelvrokonság iránt nemcsak Magyarországon nagy az érdeklődés. Kutatások folynak Finnországban, Észtországban és a világ számos más országának egyetemén (Hamburg, Uppsala, Párizs, Bloomington, Szentpétervár stb.) is.
A vita azonban máig sem szűnt meg. Mióta a finnugor nyelvrokonság szóba került, mindig voltak olyanok, akiknek nem tetszett a "halzsíros atyafiság", mások pedig még további rokonok után kutatva ural-altáji (elsősorban török) vagy uráli-indoeurópai nyelvrokonságról beszéltek. (A nyelvrokonság három általános bizonyítékát elvető, de legalábbis figyelmen kívül hagyó törekvéseket a nyelv rokonságának tisztázására dilettáns nyelvrokonításnak nevezik.)
Forrás: Gaál Edit: Nyelvről, anyanyelvről 15 éveseknek. Calibra Kiadó, Budapest, 1993. 40. és 52. oldalilletve ennek elektronikus változata a Sulinet Tudásbázisban: Az uráli nyelvrokonság kutatásának rövid története: >>> és A magyar nyelv helye a világban: >>>