Beszéd és cselekvés - a kifejezések bevezetése és értelmezése
A felhívó funkcióval rendelkező üzenetek cselekvésre késztetik a vevőt, tehát maguk is valamiféle cselekvésként foghatók fel: működésbe hozzák a világot az adó körül, változást idéznek elő a világban.
Az adót körülvevő világot megváltoztatni olyan megszólalások is képesek, amiknek nincs felhívó funkciójuk: nem felszólítások és nem kérdések. A változás, amelyet a világban előidéznek, nem is feltétlenül a vevőhöz köthető. Ezek a megszólalások cselekvésértékűek: a megszólaló (túl azon, hogy kimond vagy leír egy kommunikációs üzenetet) változást idéz elő a világban. Így értendő az, hogy a beszéd bizonyos körülmények között cselekvés lehet.
Az egyszerűség kedvéért cselekvő mondatok néven szerepelnek itt azok a verbális kommunikációs üzenetek, amelyek képesek a világban változást véghez vinni. De persze ezek az üzenetek állhatnak több mondatból is. Amikor a cselekvő mondatokat idegen szóval a beszédaktusokként nevezzük meg, e szakkifejezésben a beszéd nem feltétlenül szóbeli nyelvhasználatot jelent, hanem a nyelvnek akár szóban, akár írásban való használatát.
Cselekvő és nem cselekvő mondatok a nyelvben
A cselekvő mondatok témája azért jelentős a nyelvészetben, mert hajlamosak vagyunk a nyelvről úgy gondolkodni, mint a körülöttünk lévő világnak pusztán leírására alkalmas eszközről: a nyelv segítségével megállapításokat, kijelentéseket teszünk arról, hogy mi van vagy mi nincs a világban (az ilyen megállapító, kijelentő, azaz konstatáló megnyilvánulásokat idegen szakkifejezéssel: a konstatívumoknak szokták nevezni). Ehhez képest a cselekvő mondatokban a nyelvhasználat és a világ viszonya más: a nyelvvel bele is tudunk avatkozni abba, hogy mi van és mi nincs a világban, illetve hogy ami van, az hogyan van benne (emiatt nevezik idegen szóval performatívumnak is a cselekvő mondatot).
A világról tett kijelentésekkel kapcsolatban mindig feltehető a kérdés, hogy objektív szempontból, valójában igazak-e vagy hamisak. A cselekvő mondatok tartalmával kapcsolatban más a helyzet: ezekre az igaz vagy a hamis minősítés objektív értelemben nem tud vonatkozni, csak szubjektív módon: a beszélő szempontjából. Ami tehát érdekes velük kapcsolatban, az az őszinteségük; nem az (objektív) igazságtartalmuk, hanem az, hogy a beszélő komolyan gondolja-e, amit mond, valóban úgy érez, ahogyan beszél, őszintén hisz-e abban, amiről megnyilatkozik.
A cselekvő mondatok elkülönítése a nyelv többi mondatától
Annak megragadása, hogy egy mondatot mi tesz cselekvő mondattá, nem nagyon egyszerű.
Formailag a cselekvő mondatok többnyire kijelentő vagy felkiáltó modalitásúak. Hangsúlyos bennük a megszólaló: az "én" vagy a "mi" jelenléte; és lényegükhöz tartozik az is, hogy a megszólalás pillanatához kötődnek, jelen idejűek. Ugyanakkor azok a mondatok, amelyekre a fenti tulajdonságok mind jellemzőek, nem biztos, hogy cselekvő mondatok.
A cselekvő mondatok nem a formájuk, hanem a tartalmuk felől megközelíthetők. A tartalmuk alapján oszthatók csoportokra is: ötféle cselekvő mondatot szokás feltételezni.
1. Az utasítás
A kommunikációs tényezőkről és funkciókról tanultakból legkönnyebben megérthető cselekvő mondatok az utasítások (idegen szakkifejezéssel: a direktívumok): ezek azok a megszólalásaink, amelyeknek felhívó funkciójuk van.
Az utasítással a beszélő a lehető legegyszerűbb módon igyekszik befolyásolni a világ működését: egy másik embert, a kommunikációs partnerét a cselekvő mondattal akarja rávenni arra, hogy az éppen folyamatban lévő viselkedését megváltoztassa.
Az utasítások nem feltétlenül felszólító modalitású mondatok: az utasító tartalomhoz nem minden esetben kapcsolódik felszólító forma. Érdemes végiggondolni (az itt következő feladatban), hányféle megfogalmazásban késztethetünk valakit arra, hogy nyissa ki az ablakot.
Kérdések, feladatok:
1. Figyeld meg az alábbi mondatokat - lásd be külön-külön mindegyikről, hogy a beszélő célja az volt a megszólalással, hogy a világot működésbe hozza maga körül: valaki menjen oda az ablakhoz és nyissa ki.
a) Nyisd ki az ablakot!
b) Ki tudnád nyitni az ablakot?
c) Bárcsak lenne valaki, aki kinyitja az ablakot!
d) Miért nincs kinyitva az ablak?
e) Megvárom, amíg kinyitjátok az ablakot!
f) Én be nem jövök ide, amíg nincs nyitva az ablak!
g) Ki kéne szellőztetni a termet.
h) Szerintetek nincs itt borzasztó meleg?
i) Jaj, de meleg van, nem ártana egy kis friss levegő!
j) Olyan rossz itt a levegő, meddig akarunk még ebben üldögélni?
k) Vigyázzatok, valahogy ki ne nyíljon az ablak, mert még be találna jönni némi friss levegő!
l) Baj lenne, ha levegőt lehetne venni itt, ugye?
m) Olyan büdös van itt bent, mint egy görénylyukban!
n) Csak nekem csípi a szememet ez a dögletes dezodorszag?
o) Ezerszer megmondtam, hogy ne dohányozz a nappaliban, most szépen szellőztess ki!
p) Te odaégettél valamit? Iszonyú nagy a füst!
r) Van egy darázs a teremben, jó lenne kihessegetni.
s) Eresszük már ki ezt az áporodott szagot!
t) Utálom a popcornszagot!
u) Úristen, megfulladok itt!
2. Vizsgáld meg mindegyik mondat nyelvtani tulajdonságait: milyen modalitásúak, ki vagy mi bennük az alany és az állítmány!
3. Melyik mondatban hogyan (milyen szóval vagy toldalékkal) jelenik meg az a személy, akinek az utasítás szól? Mitől érthető az utasítás azokban a mondatokban, amelyekben sehogyan sem jelenik meg az a valaki, akit utasítanak az ablak kinyitására?
4. Mitől érthető az ablak kinyitására való utasítás abban a mondatban, amelyben az ablak zárva tartására érkezik felszólítás?
5. Fogalmazz meg további utasításokat az ablak kinyitására - próbálj a fent felsoroltaktól nemcsak tartalomban, hanem nyelvileg is különböző megfogalmazásokat találni!
Hogy egy utasítással valóban változtatni tudunk-e a világon, az nagyban múlik azon, hogy érződik-e rajtunk, hogy őszintén vágyunk arra, hogy az utasításunkat az utasított végrehajtsa. A pad alatt telefonozó diák pontosan leveszi a rászóló tanár viselkedéséből, hogy amikor azt mondja: "Tedd el a telefont a táskádba, és kicsöngetésig elő se vedd többet!", ezt komolyan és szó szerint kell-e vennie, vagy elég, ha pár percre abbahagyja a kijelző nyomogatását. Az ironikus felszólításoknak (pl. "Ez az, kisfiam, túrjad csak az orrodat!") a vevő nem tesz eleget, hiszen jelzések sokaságából pontosan érti, hogy az adó éppen az ellenkezőjét várja tőle annak, amit mondott.
A vágy őszintesége ezek szerint az utasítás típusú cselekvő mondat érvényességi feltétele: megléte esetén a kapott utasítást érvényesnek, hiánya esetében érvénytelennek értékeljük.
2. A kinyilvánítás
A leglátványosabban azokkal a cselekvő mondatokkal befolyásoljuk a világ működését, amelyek a szó szoros értelmében cselekvésértékűek: kimondásukkal tényszerűen megváltoztatunk valamit a világban: létrehozunk valamit, ami korábban nem volt, vagy fordítva, megszüntetünk valamit, ami korábban létezett. A cselekvő mondatoknak ez a típusa a kinyilvánítás (idegen szakkifejezéssel a deklaráció). Olyan dolgok kinyilvánításáról van itt szó, amik magától a kinyilvánítástól keletkeznek vagy szűnnek meg. A kinyilvánítás egyenértékű magával a cselekedettel, és viszont: a cselekedet elvégzéséhez elegendő a kinyilvánítás.
Ahhoz, hogy Kovács Gedeon a balatoni nyaralóját Balogh Bertalanra hagyja, elég kinyilvánítania, hogy "Balatoni nyaralómat pedig kedves szomszédomra, Balogh Bertalanra hagyom." A nyaralót a szomszédra hagyni másképpen nem is lehet, mint annak kinyilvánításával, hogy ő az örökös. Az örökhagyás cselekedete egy szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozással megy végbe, és ez a megnyilatkozás teljes mértékben megvalósítja a cselekedetet.
Illetve nem feltétlenül. A kinyilvánítás csak bizonyos körülmények közepette valósítják meg a cselekedetet - a kinyilvánítás típusú cselekvő mondatoknak is vannak tehát érvényességi feltételei.
Kérdések, feladatok:
1. Írd körül minél pontosabban, minél több részletre kiterjedően azokat a körülményeket, amelyek megvalósulása esetén a balatoni nyaraló örökléséről szóló kijelentés érvényes örökhagyásnak számít! Mondj három-négy ellenpéldát is: milyen körülmények fennállása esetén fogja a bíróság azt mondani, hogy pusztán Kovács Gedeon idézett kijelentése alapján nem fogadja el a balatoni nyaraló örököseként Balogh Bertalant!
2. Figyeld meg az alábbi mondatokat - állapítsd meg mindegyikről külön-külön, hogy milyen cselekvéseket hajtanak végre kimondásukkal a megnyilatkozók; és hogy milyen körülmények teljesülése a feltétele annak, hogy a cselekvés valóban végbemenjen a mondatok kimondásával! Itt is érdemes ellenpéldákat is hozni!
a) Le van tartóztatva!
b) A tárgyalást berekesztem.
c) Ezennel házastársaknak nyilvánítom önöket.
d) Én téged, Barbara, megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
e) Ronda Gábor tanulót osztályfőnöki megrovásban részesítem.
f) Alulírott Fogas Géza e nyilatkozat aláírásával hozzájárulásomat adom a tervezett földgázvezeték kertemen keresztül való vezetéséhez.
g) Kormányunk 2056. szeptember 93. napjától érvénybe lépteti a kijárási tilalmat este 22 és reggel 6 óra között.
h) A vitát ezennel lezártnak tekintem.
3. Fogalmazz meg további olyan kinyilvánításokat, amelyek a kinyilvánított dolgot létre is hozzák a világban további cselekedetek nélkül is, a megfelelő körülmények fennállása esetén!
A kinyilvánítás típusú cselekvő mondat érvényességi feltételei tehát alapvetően a körülmények. Ezek többféle típusba tartoznak: ilyen például az, hogy a kinyilvánító rendelkezik-e a szükséges felhatalmazással; vagy az, hogy a kinyilvánítást a megfelelő formai követelmények betartásával teszik-e. Egy másik országnak érvényes hadüzenetet csak a honvédelmi miniszter vagy az uralkodó küldhet, a sarki műhelyben dolgozó cipész hiába fogalmazna mintaszerű kinyilvánítást erről. A szavazati jog átruházásáról szóló nyilatkozat csak akkor érvényes, ha azt két tanú aláírta, és dátum is szerepel a dokumentumon - a kinyilvánítás megfogalmazása hiába tökéletes egyébként.
A különböző típusú kinyilvánításoknak más-más érvényességi feltételei vannak vagy lehetnek - a 2. feladatban szereplő kinyilvánítások között olyan is van, aminek megtételéhez sem felhatalmazás, sem formai követelmények betartása nem szükséges.
A kinyilvánítás a világban olyan változást eredményez, ami sokszor nem a vevőre irányul. A rendőr és a letartóztatott bűnöző kommunikációjában igen: ott a rendőr az adó, a bűnöző a vevő, és amikor a rendőr kimondja: "Le van tartóztatva!", azzal a bűnöző letartóztatása valósul meg. De a bíró és a tárgyalás többi résztvevője (vádlott, ügyész, védőügyvéd, közönség, jegyző stb.) közötti kommunikációban a bírónak az a kinyilvánítása, hogy a tárgyalást berekeszti, a változás leginkább az eljárás menetében következik be, és csak ezen keresztül a vevők személyében.
3. Az érzelmi viszonyulás kijelentése
Gyakran teszünk kijelentéseket valamihez vagy valakihez való érzelmi viszonyulásunkról (e kijelentések idegen eredetű neve az expresszívum). Ezek - ha az érvényességi feltételek teljesülnek - cselekvő mondatok, azaz befolyásolják a világ működését körülöttünk, hiszen a környezetünket arra késztetjük, hogy a megfogalmazott érzelmi állapotunkra reagáljanak, annak megfelelően alakítsák a maguk viselkedését.
Cselekvésértékűek ezek a mondatok amiatt is, hogy a bennük megfogalmazott cselekvés végrehajtásához - ahogyan a kinyilvánítások esetében is - elegendő a mondat kimondása. (Ez nem jelenti azt, hogy más gesztusokkal ne kísérhetnénk az érzelmi viszonyulásunk verbális kijelentését.)
Ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk valakitől, elég, ha szavakba öntjük a bocsánatkérést ("Ne haragudj, hogy tegnap rád csaptam az ajtót!"). Ugyanez vonatkozik a felköszöntésre ("Boldog születésnapot kívánok!"), a részvétnyilvánításra ("Kérem, fogadja őszinte részvétem!"), a gratulációra ("Gratulálok, ez hatalmas eredmény!"), a sajnálkozásra ("Sajnálom, hogy így jártál, nem ezt érdemelted a menyedtől!"), a hálálkodásra ("Szívből köszönöm az értem való aggódásodat!") stb.
Az érzelmi viszonyulás kifejezése tehát olyan cselekedet az emberi kultúrában, amit elsősorban szavakkal végzünk (meg is vannak ehhez a viszonylag kötött, állandósult szavaink, szófordulataink). A felköszöntést kísérheti ajándék átadása; a részvétnyilvánítást a könnyes ölelés; a hálálkodást a hosszas kézszorítás - de többnyire csonkának, hiányosnak érezzük azt a felköszöntést, amikor szó nélkül nyomunk az ünnepelt kezébe egy ajándékot, vagy azt a részvétnyilvánítást, amikor a gyászoló hozzátartozót csak hosszan ölelgetjük könnyezve, de nem mondunk neki semmit. Fordítva nem ennyire erős a hiányérzet: ha az érettségi után az osztályfőnökünknek csak szavakkal fejezzük ki a hálánkat az éveken át tanúsított gondoskodásért és a vizsgára való felkészítésért, jó esetben senki nem furcsállja, hogy nem adunk át neki ezzel egyidőben egy arany karórát...
Az érzelmi viszonyulás kijelentésének elmaradhatatlan érvényességi feltétele az érzelem őszintesége. Ha az adó különféle jelzéseiből nem egyértelmű a vevő számára, hogy a köszönetet, a bocsánatkérést, a hálát valóban átérzi, akkor nem történik meg a köszönetmondás, a bocsánatkérés vagy a hálálkodás; azaz a változás a világban nem megy végbe, pedig a kijelentés elhangzott.
4. A vélekedés kijelentése
Amikor a világról, illetve a világ valamely jelenségéről, vonásáról való vélekedésünket megfogalmazzuk, azáltal befolyásoljuk a világ működését, hogy hallgatóinkat állásfoglalásra késztetjük saját vélekedésünket illetően. Szélsőséges esetben az adónak kifejezett célja, hogy a vevőt elkötelezze a vélekedése mellett, azaz hogy egyetértésre kényszerítse; de ha semmiféle szándéka nincs a vélekedésének kijelentésével (ennek idegen eredetű elnevezése: asszertívum), akkor is van a megnyilvánulásának állásfoglalásra (pl. fejcsóválásra, hangos nevetésre, heves tiltakozásra, bátortalan bólogatásra stb.) késztető hatása.
Természetesen csak akkor, ha az érvényességi feltétel teljesül; ez pedig az, hogy a vevő biztosra vehesse: az adó őszintén hisz a kijelentett vélekedésében. Állásfoglalásra tehát nem az készteti a vevőt, hogy a kijelentett vélekedés objektív értelemben igaz-e vagy hamis, hanem az, hogy az adó meg van győződve a vélekedése helyességéről.
A vélekedés kijelentésének formái változatosak: megjelenhet többek között kijelentésben ("A Föld meggyőződésem szerint lapos!") vagy leírásban ("Az ufók alacsony, zöld színű, nagy szemű lények, a fejük lapos és szőrös, a fülük hegyes, és mindkét kezükön három ujj van."); de a vélekedés kijelentése a lényegi vonása a dicsekvésnek ("Az én apám sokkal erősebb, mint a tiéd!"), az esküdözésnek ("Esküszöm, hogy nincs nálam a slusszkulcs!"), de a tanulói teljesítmény értékelésének is ("jeles"; "Gergő rendszeresen készületlenül jön órára, házi feladatát a legritkább esetben készíti el, órai munkája ennek megfelelően színvonaltalan, az idei tananyagot nem tudja és nem érti.").
5. A szándék kijelentése
A szándékaink kijelentésével (ezek neve a komisszívum), ígéreteinkkel elkötelezzük magunkat valamilyen jövőbeli cselekvés megvalósítása mellett, és ezzel befolyásoljuk a világ történéseit, mert várakozásokat (esetleg elvárásokat) keltünk kijelentésünk tanúiban, megváltoztatjuk az éppen folyamatban lévő viselkedésüket.
Kérdések, feladatok:
1. Figyeld meg alaposan az alábbi szövegben az ígéreteket! Állítsd össze fejben ezek alapján a család történetét, életvitelét: mihez lehet hozzászokva az a gyerek, akihez így beszél az édesanyja? Mi jelent számára örömöt, bánatot, vigasztalást? Milyen a kapcsolata a szüleivel, mi lehet a szerepe az óvodai közösségben?
"A jövő vasárnap elmegyek veled a Gyerekszigetre. Felülhetsz a fizetős játékokra is, megígérem. És választhatsz, hogy csak ketten menjünk, vagy vigyük magunkkal apát is. De ha a jövő héten megint verekszel Danival az oviban, az egészből nem lesz semmi, kuksolhatsz itthon a négy fal között!"
2. Most vizsgáld meg mondatról mondatra, hogyan érinthetik a gyereket az anya ígéretei; melyiket hogyan fogadja? Van-e változás az ígéretek keltette hangulatban mondatról mondatra?
3. Melyik az a mondat, amelyben az ígéret jellegében különbözik a többitől? Hogyan lehetne megfogalmazni a különbséget ezen ígéret és a többi között? Milyen néven nevezhető az az ígéret, amelyik különbözik a többitől?
A szándék kijelentése is csak akkor hoz létre változást a világban, ha teljesül az érvényességi feltétele, ami pedig a szándék őszintesége. Ha a vevő nem lehet biztos abban, hogy a szándékát kijelentő adó komolyan gondolja, amit a jövőre vonatkozóan ígér, nem keletkeznek benne (az ígéret tartalmából fakadó) elvárások.
A szándék kijelentésének is többféle formája van: az ígéreten kívül lehet fogadalom ("Ha ezt a vizsgát sikerül letennem, dobok egy ezrest Szent Antal perselyébe!"), felajánlás ("Ha tudjátok használni, nektek adom a régi nyomtatómat."), megállapodás ("Akkor holnap nálam ebédeltek, igaz?"), jótállás ("A készülék meghibásodása esetén három munkanapon belül, a pénztári számla (blokk) ellenében kezelési költség levonása nélkül visszatérítjük a vételárat készpénzben vagy bankszámlára utalással."), terv ("Idén szeretném befejezni veletek a tizedikes tankönyvet."), eskü ("Ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet nem ülök autóba, ha piáltam!") stb. is.
Források: