A szókészlet újmagyar kor eleji hihetetlen méretű gyarapodása a nyelvújítás kori nyelvészeknek, íróknak, fordítóknak, tudósoknak köszönhető (a részleteket lásd a nyelvújítás módszereiről szóló aloldalon). A tudatos nyelvfejlesztéssel párhuzamban azonban természetesen a hétköznapi nyelvhasználatban is keletkeztek új szavak; ám ezeknek csoportját igen nehéz elkülöníteni a nyelvújítás során teremtett, illetve felelevenített szavakétól. A korban jelentős mértékben megszaporodott hangutánzó és hangulatfestő szavak például éppúgy származhattak közvetlenül a népnyelvből, mint ahogy tudatos szógazdagítás eredményei is lehettek.
A jövevényszavak legtekintélyesebb része a németből származik - hiszen a század elején ez volt a művelt társasági élet nyelve, amit csak a reformkor vége felé kezdett felváltani a magyar; a francia jövevényszavak és a nemzetközi vándorszavak is német közvetítéssel érkeztek nyelvünkbe. A német a század elején a művelt társasági élet nyelve volt, s csak a reformkor vége felé kezdte ebben a szerepében felváltani a magyar. Korabeli német jövevényszavaink például: smink, nett, sprőd, szaft, nassol, karalábé, kuglóf, kredenc, vicc, kuglizik, bank, lila. Német eredetű határozószók is divatba jöttek: cakompakk, furtonfurt, retúr, richtig, stikában (ez utóbbi magyar raggal).
A latin jövevényszavak azáltal keletkeztek szintén jelentős számban, hogy a közélet reformkorban megmagyarosodó - és csak a szabadságharc bukása után németre változtatott - nyelvébe sok szó került át a korábbi latinból. Például: kandidátus, mágnás, kaució, prevenció, perszóna, nulla, akció, legális, produkál, akceptál, vegetál, degradál.
Ezenkívül kisebb számban szláv és román jövevényszavaink is vannak a korból.