A szó eredeti jelentése: kísérlet. Elmélkedő, elmélyült, irodalmi (művészeti) vagy tudományos témájú, személyes hangvételű írás - ebből a szempontból a jegyzet rokona. Az esszé esetében is meghatározó a szerző személye: az olvasó érdeklődését a témán kívül a szerző is felkeltheti. Az esszé a tárgyáról nemcsak egészében, hanem részleteiben is véleményt mond. A vélemény (a hangvételhez hasonlóan) lehet személyes, alapulhat egyéni asszociációkon; tárgyilagos érvekkel való alátámasztásra, bizonyításra nem szorul, mert nem törekszik kizárólagos érvényre (mint egyetlen helyes értelmezés), hanem vállalja önnön személyes jellegét. Magas intellektuális színvonal és olvasmányosság egyszerre jellemzi. Olvasmányossága megkívánja, személyes jellege pedig lehetővé teszi, hogy a szöveget ne szakítsák meg tudományos igényű hivatkozások, lábjegyzetek - az esszé ezért tárgyára is, a tárgyáról szóló más írásokra is csak utalásszinten hivatkozik (ebből a szempontból tehát egészen másképp működik, mint a tanulmány).
Az általános és a szaksajtóban is előfordul, megcélzott közönsége a tájékozott és igényes laikust és a szakembert is magában foglalja. Terjedelme jellemzően legalább 3-4, legfeljebb 15-20 gépelt oldal.