Embedded Files
Az alapítólevél története, keletkezése, felépítése
I. András király (1046–1060) Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére maga és családja lelki üdvéért alapította a tihanyi monostort. Szűz Mária I. (Szent) István ismert országfelajánlása óta Magyarország védelmezője. Az uralkodók közötti egyezségeket, valamint az uralkodó és alattvalói közötti hűséget szavatoló Szent Ányos sem véletlenül lett a magyar király alapította monostor védőszentje. I. Andrásnak ugyanis nemcsak a maga királyi hatalma védelmében kellett a császár újabb és újabb rohamaival megküzdenie, hanem fia, Salamon számára is szerette volna a trónt biztosítani. Trónjának szilárdsága a testvére, Béla herceg és a pártütésre kész alattvalók ígéretein múlott, amiknek szavatolását rábízta tehát Szent Ányosra.
Az oklevelet a korszak általános íróanyagára, ún. déli hártyára írták, s – ahogy a szövegében is olvashatjuk – tekercs (tomus) formában őrizték.
Ami a szövegét illeti, ismert kialakult formulái voltak már a 11. század derekán az okleveleknek. Nemcsak a bevezetés és tárgyalás és befejezés részei különültek el egymástól simára csiszolt, kerek mondatokkal, hanem kisebb oklevélről-oklevélre ismétlődő, csak üres formaságoknak tetsző részek is elkülönültek a nagyobb egységeken belül.
A hitelesítés mindig annak a pecsétjével történt, akinek a nevében kelt az oklevél. Az aljára került azok aláírása, akik jelen voltak az oklevélben leírt eseménynél, vagy netán részt is vettek benne. Az aláírások között megtaláljuk az e korra jellemző királyi monogrammát is, vagyis a király nevének betűiből formált rajzot. Akár a megpecsételés, akár a tanúk sora rendkívül fontos az oklevél hitelességének bizonyításában. Az oklevél pecsétje sajnos az idők folyamán lepergett, a tanúk neve azonban megmaradt, sőt javarészt ismerjük is őket.
Az aláírás két részből áll: egy keresztből, s a kereszt mellett a keresztet rajzoló neve. A keresztet az „aláíró” rajzolta, az „aláíró” megnevezése azonban az „aláírók” írnokainak munkája. A király sem maga szokta a saját monogramját megrajzolni, többnyire az előre megrajzolt monogramma egyetlen hiányzó vonalát húzza csak be.
Végére az oklevél egyik legfontosabb része, a keltezés került. A keltezésben feltüntették Béla herceget, a király öccsét, aki ekkor még együtt uralkodik András testvérével, s utóbb I. Béla néven követi bátyját a magyar trónon.
A legvégén pedig utalnak arra, ki volt az oklevél elkészítésével megbízott személy: Miklós püspök. Számtalan jel mutat arra, hogy ez a főpap (krónikaíró, nemzetközi szerződések és magánlevek kitűnő ismerője és írója) korának legműveltebb emberei közé tartozott. A tihanyi oklevél gyönyörű kerek latin mondatai, az egyes kifejezések végén szokásos rímes végződések élő tanúi a püspök tanultságának.
Az oklevél elején, ahol az írás elméleti indokáról olvashatunk magvas elmefuttatást, rálelhetünk arra, ki is volt, aki írta az oklevelet: az írnok, akinek a keze mentette meg az emlékezet számára a történteket. Az írnok ebben a korban a szépírás mestere: tanultsága arra képesíti elsősorban, hogy lemásolja szép betűkkel azt, amit mások megfogalmaztak, lejegyeztek. Már az első látásra észrevehetjük, hogy az oklevelünk írója igyekezett gondos munkát végezni. Egyenletesen megformált betűi jól olvashatóvá teszik írását.
De vajon ki készítette azt a fogalmazványt, amit írnokunk lemásolt? Erre is megtaláljuk a feleletet az oklevelünkben, ahol azt olvashatjuk, hogy mindaz az adat, ami az oklevélben található, a jegyző kezéből származott. A jegyzőről pedig tudjuk, ki volt, hiszen az oklevél záró részéből kiderül, hogy a királyi udvarban ezt a hivatalt ekkor Miklós püspökünk töltötte be.
Szembeszökő, hogy a birtokok határainak leírásának megszövegezése elüt az oklevél többi részétől. Ebben a részben ugyanis nem a király beszél a szokásos fejedelmi többesben (adtuk, adományoztuk stb.), hanem a feljegyzés készítője beszél a királyról harmadik személyben (átadta, odaadta stb.), s ebben a részben találjuk a magyar szövegeket is. Ez arra utal, hogy a birtokok határjárását lejegyző betűvető sem az írnok, sem a jegyző nem lehetett.
Az oklevél elkészítése tehát négy-öt ember összehangolt munkája révén, a korszakban általános, több évszázadon át kijegecesedett okleveles formulák alapján született meg. A tihanyi alapítólevél az első eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk.
Az alapítólevél leghíresebb részletének kinagyítása
Az alapítólevél teljes szövege Érszegi Géza és Holub József fordítása alapján:
(a magyar nyelvű szórványok dőlt és vastagított szedéssel kiemelve)
Az oszthatatlan Szentháromság nevében! András, Isten kegyelméből a magyarok legyőzhetetlen királya.
Mivel néhányan a halandók közül többnyire ostobaságuk vagy lustaságuk, akár vétkes hanyagságuk, de leggyakrabban hamar elenyésző világi gondjaik miatt elfeledkezve és mit sem tudva arról, amit láttak és hallottak, hitelt adnak bárminek, ezért bölcs és okos atyáink, valamennyien bölcsességük, okosságuk és iparkodásuk révén kitalálták, hogy mindazt, amit az emberi nem fiai elhatároztak, a szorgalmas írástudók kezével az emlékeztető betűkre bízzák, nehogy az avítt régisége által az utánuk jövő nemzedék emlékezetében elmosódjék. Ez, mivel egykor azoknak hasznosnak és jónak tűnt, ezért valamennyi mai okos embernek is igen hasznosnak és nagyon jónak tűnik.
Tehát így a legkeresztényibb uralkodó, András, hatalmával megparancsolta, hogy mindaz, amit a nép által tichon-nak nevezett balatin fölötti helyen Szűz Mária, valamint Szent Ányos püspök és hitvalló tiszteletére szentelt egyháznak a maga és felesége, valamint fiainak és leányainak, szüleinek, valamennyiüknek, élőknek és megholtaknak a lelki üdvéért adott megművelt és műveletlen földben, szőlőkben, művelési eszközökben, szolgákban és szolgálókban, ökörben, juhban és disznóban, méhekben és őrizőikben, valamint az egyház méltóságához tartozó ékességekben, ezen ünnepélyes oklevél hártyájára hiteles tanúbizonyságul feljegyeztessék, ahogy ezt egy jelenlévő lista sorban mutatja. Odaadta ugyanis e fent említett dicső király a fent nevezett helyet ott a szigeten, ahol az egyház alapíttatott, s ennek határai így jegyeztetnek fel.
Egy tó van körülötte és egy töltés, amely a régiek keze munkájával készült; ezeken belül minden nádas és halászó hely ide tartozik. Ugyanebben a tóban van egy petra nevű hely, amely a többiekkel együtt ide tartozik. És tudja meg mindenki, hogy ami gyümölcsös, kaszáló és más egyéb – a szőlőkön kívül – a szigeten van, ide tartozik. A királyi rétek pedig, amelyek a szigethez legközelebb fekvő falu mellett terülnek el, ugyanezt az egyházat illetik. Van egy rév is ezen a tavon, s ez hasonlóképpen hozzá tartozik. Azon a fuk [1] nevű patakon ugyanis, amely a mondott tóból folyik ki, van egy hely, ahol a népek átjárnak, néha a hídon, gyakran pedig a gázlón át, s ez szintén ide tartozik. Másik hely az, amelyet huluoodi-nak [2] mondanak; ez szintén a tónál kezdődik és egészen ide tartozik; hasonlóképpen mindaz, ami ettől a huluoodi-tól a kis hegyig és ettől a turku tóig fekszik, amelynek a fele a népé, fele pedig az egyházé. Ez a hely egészen a zakadaat-ig, innen a nagy útig, azután az aruk szögig, majd a seg-ig [3] és tovább ursa-ig [4], innen pedig a nagy tóig terjed. Ezen kívül van egy másik, szénakaszálásra alkalmas és megfelelő hely a zili kut és a kues kut [5] között, amely ide tartozik. Hasonlóképp ide tartozik egy másik jó szénatermő hely, a kert hel [6]. A fent mondott egyházhoz tartozik továbbá egy hely, amely ugyancsak a bolatin tónál kezdődik, s koku zarma [7] a neve; ez a keuris tue-re [8] vezető nagy útig és innen megint a már gyakran említett tóig terjed. Mindaz pedig, amit ezek a határok foglalnak magukban, legyen az sziget, szénatermő hely vagy rét, kétség kívül ezé az egyházé. Rajtuk kívül ide tartoznak ennek az egyháznak a szolgái a földjükkel és a halászó helyeikkel, amelyeket előbb a többi néppel együtt bírtak. Azt a sok körös-körül fekvő cserjést pedig az említett király a tisztjei kezével jelölte ki ugyanennek az egyháznak tulajdonául. Ugyanezé az egyházé lettek mindazok a halászó helyek és nádasok, amelyek a seku ueieze [9] és a révhez vezető út között fekszenek. A fent megírtakkal együtt van egy másik hely is ugyancsak a bolatin-ban putu uueieze [10] és knez [11] között, s ez is a szentegyházhoz tartozik halászó helyeivel és nádasaival együtt. Hasonlóképp hozzá tartozik ezeken kívül terméseivel a lupa nevű hely, ahol különböző fajtájú fák, kaszálók és rétek vannak, s ide tartozik három másik hely is, amelyek nagyon alkalmasak szénakaszálásra. Másutt van egy falu, amelyet gamas-nak [12] hívnak; ebben a mondott egyháznak van földje, s ezt két út határolja: az egyiknek a neve ziget zadu [13], a másiké nagy út, s ezek Szent Kelemennél végződnek. Az az erdő pedig, amely itt a királyé volt, amelyet mezők vesznek körül, az említett egyházat illeti, kivéve mindazt, amiről, mint láttuk, már fentebb említés történt. Egy másik helynek, amelyet gisnav-nak [14] mondanak, ezek a határai: kezdődik: fizeg munorau kereku-nél [15], innen uluues megaia-hoz [16] megy, aztán a monarau bukurea-hoz [17], innen fizeg azaa-hoz [18], majd fizeg-en túl brokinarea-hoz [19] és innen a közútig, s ezen vonul a kurtuel fa-ig [20], innen pedig a hurhu-ig [21], azután egy másik útig, amely megint a monorau kerekv-höz vezet. Mindaz pedig, ami ezeken a határokon belül terül el – a szőlőket kivéve – a már említett egyházhoz tartozik. Van azután még egy mortis [22] nevű hely, amelynek határa a sar feu eri iturea-nál [23] kezdődik, innen ohut cutarea [24] megy, innen holmodi rea-ra [25], majd gnir uuege holmodia rea-ra [26] és innen mortis uuasara kuta rea-ra [27] s ezután nogu azah fehe rea-ra [28], innen castelic-hoz [29] és a feheruuaru rea meneh hodu utu rea-hoz [30], azután petre zenaia hel rea-ra [31]. Ezek mellett másutt van egy falu, amelyet fotudi-nak [32] hívnak, s ebben ennek az egyháznak van szántóföldje, amelynek ezek a határai: a nagy út, innen az aruk tue-ig, amely völgy a kangrez [33] útig nyúlik, tovább lean syher-ig [34], innen aruk fee-ig majd luazu holma-ig [35], azután pedig a kaztelic-ba vezető útig. Mindaz, amit e határok zárnak körül, hasonlóképp az említett egyházé. Másutt van egy hely és szántóföld rétekkel, amelyet hasonlóképp a király tisztjei jelöltek ott ki. Ennek a birtoknak a határában van egy erdő, amelynek határa az ecli [36] révnél kezdődik és fidemsi-ig [37] megy, innen az aruk tue-hez vezető nagy útig, tovább pedig a petra fejéig, azután bagat mezee-ig [38] vonul, majd innen asauuagi-hoz [39]. Ebben az erdőben sok kis halastó van, s ezek mind a fent írt egyházéi, három kivételével, amelyek közül kettő a királyé, a harmadik pedig Szent Mihályé; opoudi [40] és lopdi a királyéi. Ha pedig vannak termő és nem termő cserjék és fák, ugyanazt az egyházat illetik mindazzal együtt, amit előbb feljegyeztünk. Van egy lólegeltető hely, amelynek határa keletről a baluuana [41] útnál kezdődik, innen aui-hoz [42], azután az eleuui hamuk-hoz [43], majd a harmu ferteu-höz [44], azután a ruuoz licu-hoz [45] s innen a harmuhig-hez [46] megy, innen a iohtucou-hoz [47], azután a babu humca-hoz [48] ér el, innen az oluphel(rea)-re [49], azután pedig cuesti-hez [50], innen a culun [51] vize közepén vonul, ettől a fekete kumuc-ig, innen pedig a fuegnes humuc-hoz [52], aztán a cues humuc-hoz megy, majd gunusara-ra, [53] innen a zakadat-ig és tovább a serne holma-ig [54], azután a baluuan-ig vezető aruk-ig. Mindaz, ami e helyeken bozótosban, nádasban és rétekben található, ezen szentegyházhoz tartoznak. Mindazzal, ami előbb már megíratott, a jó király ennek a szentegyháznak adta a sumig-i [55] vásárvám egyharmadát és hasonlóképpen a harmadrészt thelena-n [56] a révvel és a vámmal és a segisti [57] tavat.
Isten szolgálatának buzgó és fáradhatatlan végzésére, de a szentek dicsőítésére és tiszteletére is a szerzetesek seregét gyűjtöttük ide, és királyi bőkezűséggel gondoskodtunk számukra mindenről, ami ételükhöz, italukhoz vagy ruházatukhoz szükséges, hogy Isten szolgálatában ne lanyhuljanak, vagy ne legyen okuk az ebben való restségre.
Hogy pedig az idők folyamán ne szenvedjenek rágalmat arra nézve, amit Krisztus tiszteletére és az ott élők és neki szolgálók fenntartására a mondott egyháznak adományoztunk, mindazt egyenként a jegyző keze erre az oklevélre jegyezte. Van tehát húsz eke hatvan mansio-val, szőlőművesek húsz szőlővel, húsz lovas, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két varga, két kovács, egy aranyműves, két ács, molnárok két malommal, egy esztergályos, egy ruhamosó, egy tímár, tíz szolgáló. Van ezen kívül 34 csődör kancákkal, száz tehén, hétszáz juh, száz disznó, ötven kas méh. Ezenkívül a barátok szükségletére a királyi ménesből ötven csikót rendeltünk évente. Vannak tehát az összes közt az egyház szolgái száznegyven mansiónyian.
Mindezt szabadon adományozva adtuk az előbb mondott monostornak. Átok alatt tiltjuk meg, hogy a következő időkben bárki is csalárdul elvenni vagy eltulajdonítani merészeljen mindebből valamit. Ha pedig akadna ezen oklevelünknek gonosz szándéktól rossz útra tévedt megszegője, azt kitaszíttatván, Istentől sújtsa örök büntetés, és kényszerítsék tizenkét font arany fizetésére. Hogy pedig ez az összeíró oklevél érvényesen és sértetlenül maradjon, pecsétünk rátételével jelöljük meg, és megerősítés végett átadjuk híveinknek.
Benedek érsek jele, Mór püspök jele, Kelemen püspök jele, Lázár apát jele, Gilkó ispán jele, Száka nádor jele, Woiteh ispán jele, Miklós püspök jele.
András király
Lajos ispán jele, Ernye ispán jele, Vid ispán jele, Márton ispán jele, Illés ispán jele, András ispán jele, Fancel ispán jele, Nána lovász jele, Koppány bíró jele, Preca étekfogó jele, Celu minister jele.
A hét mennyország és az egész teremtés egy Istene üdvöt adó testet öltésének 1055. évében, amikor az előbb mondott győzelmes fejedelem királyságának kilencedik évében szerencsésen uralkodott és vele a nemes Béla herceg, akkor állította össze ezt az oklevelet Miklós, a szentséges főpap, aki az idő szerint a királyi udvarban a jegyző szerepét töltötte be, és megjelölte a már annyiszor említett király keze, tanúk jelenlétében.
[1] Fok a Sió folyó neve.
[2] A hull igéből képzett személynévre visszavezetheti helynév.
[3] ’Halom, domb’.
[4] A helynév a ’férfi’ jelentésű személynévből lett.
[5] ’Szil-kút; köves kút’
[6] ’Bekerített hely’.
[7] Kak mint helynév ismert. Zarrna ’szarv, benyúló földnyelv, öböl’.
[8] Kőris töve.
[9] Szék, szik ’mocsaras hely’, ueieze ’halfogó rekeszték’.
[10] Pot, Pat személynév.
[11] Személy- vagy méltóságnévből lett helynév (Kenese, Kanizsa, Kenéz).
[12] A ma is meglévő Gamás nevű helynévvel azonos.
[13] Sziget-szádu. Szádu, később szád, a száj származéka, nyílást jelent.
[14] A mai disznó szóval azonos.
[15] Fizegy ’fűzes folyó’, itt a Koppány folyó neve.
[16] Ölyves mezsgyéje.
[17] Mogyoróbokorig.
[18] Aszó ’olyan völgy, melyben hol patak folyik, hol száraz’.
[19] ’Berkenyefa, berkenyés’.
[20] Körtvély fa, körtefa.
[21] Horhos, ’mély út, szoros’.
[22] Személynév eredetű helynév, Martos.
[23] Sárfő, iturea ’itató’.
[24] ’Ó út kútja’.
[25] ’Halmocska’.
[26] ’A nyárfaerdő végében lévő kis halomra’.
[27] ’Martos vásárterének kútjára’.
[28] ’Nagy aszó fejéig’.
[29] ’Várhoz tartozó, várnép’, a mai Kesztölc.
[30] ’Fehérvárra menő hadútra’.
[31] ’Petre szénája nevű helyre’.
[32] A mai Fadd község.
[33] Feltehetőleg ’kanyargós irtás’.
[34] ’Leánysír’.
[35] ’Lovász halma’.
[36] Német személynévből lett helynév, később Ekel.
[37] ’Méhes, kaptáros’.
[38] ’Bagát mezeje’.
[39] ’Ásott, mesterséges árok’.
[40] Személynévből lett helynév, az apó származéka.
[41] Bálvány, határkő, oszlop.
[42] Többféleképpen magyarázható.
[43] ’Elülső homok’.
[44] ’Három tó’.
[45] ’Ravasz-lik, rókalyuk’.
[46] ’Három hegy’.
[47] Többféleképpen magyarázzák.
[48] ’Báb homokja’.
[49] Személynévből lett helynév, Alap.
[50] Ma Kövesd.
[51] Török személynévből lett helynév, Kolon.
[52] ’Fövenyes homok’.
[53] Többféleképpen magyarázzák.
[54] ’Szernye halma’.
[55] Somogy.
[56] Tolna.
[57] Vö. 3. jegyzet, a seg alapszóhoz képzőbokor járult.
Page updated
Google Sites
Report abuse