A riport egy aktuális esemény köré épül, amelyről kiderül az a négy alapinformáció, ami a hírben is, és ezek kiegészülnek a kifejtett hírben pluszként megjelenő körülmények közül nemcsak a cselekvés vagy történés mikéntjével (mint a tudósításban), hanem az okaival is. A riport ugyanis nem a jelen idejűséghez ragaszkodva írja le a témáját, hanem a múltbeli összefüggéseit is feltárva beszéli el azt. A riportnak tehát cselekménye van, amelynek előadása jellemzően a jelenből indul, az aktuális eseménytől, és azután ennek hátterét vizsgálva visszakanyarodik a múltba, hogy onnan az időrendet vagy az ok-okozati összefüggéseket követve visszaérjen a jelenbe. A riport végződhet valamiféle végkövetkeztetés kimondásával, ami lezárja az elbeszélést, vagy befejeződhet megválaszolatlan kérdések feltételével, ami nyitva hagyja a történet végét.
A riporter újságíró ugyanúgy jelen van személyesen az eseménynél, ahogy a tudósító, és emiatt tényszerű, tárgyilagos beszámolója ugyanúgy szubjektív nézőpontból fogalmazódik meg, mint az övé; de az eseménnyel kapcsolatos véleményét a riporter sem mondhatja ki, és nem is sugallhatja. A személyes jelenlét a riporter esetében nem tétlen szemlélőt jelent (mint a tudósításban), hanem aktív, cselekvő szerepet - ezzel összefüggésben a riporter maga is szereplőjévé válhat az elbeszélt történetnek, egyes szám első személyű megfogalmazásokban a riport mondataiban, nyelvhasználatában is megjelenhet.
A körülmények részletes bemutatása során a riporter hitelességre és teljes körűségre törekszik, emiatt a tudósítóhoz hasonlóan a riporter is kikérdez másokat (szereplőket, szemtanúkat, szakértőket stb.) a témájával kapcsolatban, hogy nyilatkozataikat beledolgozza a készülő riportba. Fontos azonban, hogy a riporter alanyai nem mindannyian és nem feltétlenül résztvevői az eseménynek: vannak, akiket az eseménytől (térben és időben) távol bír szóra az újságíró az esemény hátterével kapcsolatban. A megszólaltatott alanyok száma általában nagyobb, mint a tudósítás esetében. Szintén eltér a tudósítás műfajban megfigyelhetőtől az, ahogyan a riportalanyok szövege megjelenik a riportban: itt már jellemző az egyenes, szó szerinti idézet, és ezek terjedelmesebbek is lehetnek egy-két mondatnál. A riporter és a riportalanyok szövegének terjedelmi aránya jellemzően még az újságírót mutatja domináns helyzetben, ahogy a riport menetének irányítása is az ő kezében van. Ebből a két szempontból látványos a különbség a riport és az interjú között, ahol az interjúalany többet beszél, mint az újságíró, és nagyobbrészt ő határozza meg, milyen témákba milyen mélységben mehet bele a beszélgetés.