Tiszta érv: azt az érvet nevezzük tisztának, amely úgy éri el a konklúziót, hogy nem vet fel további kérdéseket. Ez akkor történhet meg, ha a premisszák a konklúziót kikényszerítik, és/mert a premisszákat a konklúzióval általánosan és szilárdan elfogadott igazságok kötik össze, amiknek megfogalmazását ezért aztán el is lehet kerülni.
Hibás érv: hibásnak ezzel szemben azt az érvet nevezzük, amely
- téves, mert csak formálisan, látszólag éri el a konklúziót, lényegét tekintve, valójában nem;
- nem a kívánt konklúziót éri el, hanem valamilyen másikat;
- nem a kívánt úton éri el a konklúziót (pl. egy orvosi kérdés tisztázásakor, amelynek során kívánatos lenne, hogy orvosi érveket hozzunk az álláspontunk igazolására, nem ilyen, hanem pl. vallási érvekre hivatkozunk);
- hamis premisszákon keresztül jut el a konklúzióhoz (amely viszont ettől még akár igaz is lehet).