Az indoeurópai és az uráli nyelvcsalád családfája

Az indoeurópai nyelvcsalád

A környezetünkben élő népek többsége az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. A nyelvcsalád másik elnevezése (indogermán) utal arra, hogy egész Eurázsiában elterjedt nyelvcsaládról van szó. Az indoeurópai alapnyelv nyomait kihalt utódnyelvek írásos emlékeiben fedezhetjük fel. A legrégebbről ismert indoeurópai nyelvet, a szanszkritot Indiában beszélték, és nyelvemlékek alapján rekonstruálható. Vannak azonban olyan holt nyelvek is, amelyeknek csak a nevük maradt fenn: szarmata, vandál, burgundi, lombard stb.

Az indoeurópai alapnyelv két fő ága a kentum és a szatem. Nevüket egy szabályos hangmegfelelésről kapták: a feltételezett ősnyelv k hangja szókezdő helyzetben a kentum ág nyelveiben (német, angol, latin, görög, olasz, francia stb.) megmaradt, a szatem nyelvekben pedig (perzsa, iráni, orosz, lett stb.) sz-szé alakult. Az elnevezésben szereplő szótő jelentése 'száz', amely szanszkritül szatamnak, latinul pedig kentumnak (eredetileg így ejtették a centumot) hangzott. A germán nyelvekben a szókezdő k az ún. Grimm-törvénynek megfelelően h-vá változott (németül a száz Hundert, angolul hundred). A magyar száz finnugor eredetű, de a finnugor nyelvek ősében a szatem nyelvek egyikéből átvett indoeurópai jövevényszó.

A nyelvcsalád hettita, tokhár, trák-fríg és illír ága kihalt, az ind ág viszont ma is virágzik. Legrégibb írásos emlékei a Kr. e. II. évezredből szanszkrit nyelven maradtak fenn, ez a nyelv lett később az indiai irodalom és tudomány legfontosabb nyelve. Az újind nyelvek közül ma legtöbben a hindi, az urdu, a bengáli, a pandzsábi, a gudzsaráti, a szingaléz és a cigány nyelvet beszélik.

Az iráni ághoz tartozó óperzsa nyelven fontos nyelvemlékek maradtak ránk a Kr. e. 6. századból, többek között Zarathusztra tanításai a mazdaizmus (az óperzsa vallás) szent könyvében, az Avesztában. Ma is sokan beszélik az újperzsát (ennek egyik változata a tadzsik), a kurdot, az afgánt és az oszét nyelvet.

Az örmény és az albán nyelv közeli rokonok nélkül, külön ágként jelentkezik a nyelvcsaládon belül, s így járt az egykor több nyelvjárási csoportban (dór, ión, attikai) létező görög is.

A germán Európa egyik legnépesebb nyelvcsaládja. A nagy népvándorlás idején élő germán törzsek által beszélt nyelvek jó része kihalt. Közülük a legjelentősebb a gót volt. A Wulfila püspök által 400 körül készített Biblia-fordítás például nagyban hozzájárult a germánok körében a keresztény vallás elterjesztéséhez. Írásukat, az ún. gót betűket hosszú időkig használták a németek.

A germán nyelvcsalád keleti ágába tartozó nyelvek, így a gót is, kihaltak. A nyugati csoporthoz tartozik az angol, a német és a flamand, az északi csoporthoz pedig a skandináv nyelvek: a svéd, a dán, a norvég és az izlandi.

Az itáliai ág nyelvei az egykori beszélt latin leszármazottjai. A Római Birodalom hódításai nyomán elterjesztett latin nyelv helyi változataiból fejlődött ki nyugaton a francia, a provánszi, a katalán, a szárd, a rétoromán, a spanyol, a portugál, keleten pedig a dalmát (időközben kihalt), az olasz és a román.

Kelta nyelveket ma kevesen beszélnek Európában. A szárazföldi csoport legjelentősebb tagja a gall volt, a szigetkelta csoporthoz tartozik az ír, a velszi és a breton.

A szláv alapnyelv az i. sz. 6. századtól kezdve három csoportra bomlott: a) nyugati szláv (cseh, szlovák, lengyel), b) déli szláv (szerb, horvát, macedón, szlovén, bolgár), c) keleti szláv (orosz, ukrán, belorusz). A szláv népek első írásos emlékei a 9. századból maradtak ránk óbolgár vagy más néven óegyházi szláv nyelven, amelynek írását Cirill és Metód alkotta meg görög minta alapján.

A balti nyelvek közül az óporosz kihalt, a lettet és a litvánt ma a Balti-tenger mellékén beszélik. Mindkét nyelv archaikus, ma is őrzi az ősi indoeurópai alapnyelv sok jellemvonását.

Az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó népek többsége latin betűkkel ír. Eredetét tekintve ez az írás a huszonkét jelből álló föníciai írásból származik. Ezt bővítették ki a görögök nyelvük szükségleteinek megfelelően. A görög ábécé két irányban fejlődött tovább: nyugati változata lett a latin betűs írás, a keleti pedig a cirill betűs írás. A perzsa nyelvet beszélők - valószínűleg a mohamedán vallás hatására - arab betűkkel írnak, az indiai írásoknak pedig több fajtája létezik ma is (szótagírás, hieroglifák).

A szöveg forrása:

Gaál Edit: Nyelvről, anyanyelvről 15 éveseknek. Calibra Kiadó, Budapest, 1993. 25-29. oldal

A szöveg első bekezdése szerepel Gaál Edit tankönyvének elektronikus változatában, a Sulinet Tudásbázisban is: >>>