Embedded Files
Feladatok:
1. Olvasd el a sajtóhírt, amelyre a link mutat, majd válaszolj a kapcsolódó kérdésekre! Vázold fel azt a kommunikációs helyzetet, amelyben az olvasott szöveg az üzenet! Nevezd meg a kommunikáció többi tényezőjét és az összes tetten érhető funkcióját! Döntsd el, egy- vagy kétirányú, tisztán verbális vagy részben nonverbális, közvetett vagy közvetlen ez a kommunikáció!
2. Csoportokban beszéljétek meg egymással, hányféle szereplőnek hányféle érdeke fűződhet ahhoz, hogy a fenti üzenet eljusson a sajtó fogyasztójához!
3. A megbeszélés eredményei alapján gondoljátok végig még egyszer, mik a kommunikáció tényezői és funkciói!
Tény és vélemény
A médiában megjelenő információk jellemzően valamilyen eseményhez vagy események láncolatához kapcsolódnak. Eseménynek nevezünk ebből a szempontból mindent, ami leírható úgy, hogy valahol, valamikor valami történt.
Az események sajtóbeli előadásának két alapvető fajtája van. Az első olyan információközlés, ami a tényekre szorítkozik, és nem tér ki az újságírónak a tényekkel kapcsolatos véleményére. A sajtónak azokat a műfajait, amelyek így számolnak be az eseményekről, tényközlő műfajoknak nevezzük. A másik műfajcsoport a véleményközlő. Erre az jellemző, hogy a tények mellett kisebb vagy nagyobb mértékben megjeleníti a tények újságírói értékelését is.
Látható ebből a felosztásból, hogy az újságírás kiemelt szempontként kezeli a tények és a tényekhez fűzött vélemények egymástól való elkülönítését. A nyugat-európai gyakorlatban a minimális sajtótisztességhez tartozik, hogy a médiafogyasztó mindig tudhassa, hogy amit éppen olvas, lát vagy hall, az megkérdőjelezhetetlen, objektív valóság része, vagy annak szubjektív értelmezése, kiegészítése.
Pulitzer József (1847, Makó - 1911 Charleston, Dél-Karolina, USA)
Pulitzer Józseftől, a magyar származású amerikai újságírótól származik a szállóigévé vált mondás: a hír szent, a vélemény szabad.
A hír szent voltából következik, hogy a megtörtént dolgokat sem elhallgatni, sem eltorzítani nem szabad; továbbá tilos megtörténtként feltüntetni olyan dolgot, ami nem történt meg. A sajtó mindenről be kell, hogy számoljon, ami közérdekű, és minden eseményről a jelentőségéhez mért terjedelemben kell, hogy hírt adjon. Nem fér tehát össze a sajtótisztességgel, ha egy médium egy esemény fontosságát kisebbíteni igyekszik azzal, hogy aránytalanul szűkszavúan számol be róla; és ugyanígy etikátlan az is, ha jelentéktelen eseményeket nagy horderejűekként tüntet fel.
A vélemény szabad volta azt jelenti, hogy sem az újságírót, sem a sajtóorgánumot nem érheti retorzió a megjelenő vélemény miatt.
A tények közlése az etikai kérdéseken túl bizonyos esetekben bonyolult, nehezen megítélhető jogi problémákat is felvet. Állami vagy üzleti titkok megőrzésének szempontja például gyakran ütközik az információhoz jutás jogával. Nehéz meghúzni a határt a kettő között, emiatt kényes téma mindig az ún. „kiszivárogtatások” ügye, amikor egy médium informálja fogyasztóit őket nagyon is érintő témákról, ám ezeket az információkat az ügy valamelyik szereplője jogosult lenne titokban tartani.
A vélemény közlésének szabályait is több alapvető, és egymással gyakran nehezen összeegyeztethető elv határozza meg. Egyfelől az újságírót is megilleti a szabad véleménynyilvánítás joga, ahogy mindenki mást is egy demokratikus társadalomban. Másfelől azonban a véleménynyilvánításnak a hétköznapi helyzetekben is korlátja mások jogainak (jó hírnevének, emberi méltóságának, üzleti érdekeinek stb.) tiszteletben tartása, és – minthogy a média tömegekhez juttatja el információit, egy esetleges jogsértés így nagy nyilvánosság előtt történne –, az újságíróra ez különösen vonatkozik.
A hagyományos elektronikus médiumok típusai
A rádiós és a televíziós újságírásnak három típusa van: a közszolgálati, a kereskedelmi és az ezeknél lényegesen kevesebbszer szóba kerülő kisközösségi. A típusok egymástól való elkülönítése azon alapul, hogy hogyan működik a médium: mik a céljai az információk közlésével, kinek milyen érdeke fűződik a médium működéséhez, és ez (mármint a működés) milyen pénzből valósul meg. A nyomtatott és az internetes sajtótermékekkel kapcsolatban nem szokás e médiatípusokról beszélni.
1. A közszolgálati média
A nyugat-európai típusú társadalmakban az információhoz jutás joga alapjognak számít. Ebből az következik, hogy az államnak kötelessége biztosítani, hogy polgárai a közélet eseményeiről értesülhessenek, ha akarnak. Az állam ennek a kötelezettségének ún. közszolgálati médiumok közpénzből való fenntartásával tesz eleget.
A köz szolgálata azt jelenti, hogy a médium – mindenféle üzleti érdektől függetlenül, politikai részrehajlás nélkül – tájékoztatást nyújt (profilján belül) mindarról, ami az állampolgárokat érdekelheti. A közszolgálati médiában megjelenő tartalmak kiválasztásának fő szempontja a fogyasztók érdeke: érdeklődésük kielégítése, minőségi tartalmakhoz juttatásuk, a társadalmilag helyesnek tekintett értékrend közvetítése. A műsorszolgáltatás céljai közé tartozik a nemzeti kultúra, örökség, nyelv és identitás megjelenítése, valamint a kisebbségi társadalmi csoportok szempontjainak, érdekeinek láthatóvá tétele.
A közszolgálati médiumok működésének alapfeltétele a teljes lefedettség, azaz hogy a műsorokat az ország (vagy a nyelvterület) egészén jó minőségben lehessen fogni. Alapvető követelmény a közszolgálati adók műsorával kapcsolatban a kiegyensúlyozottság, tehát az, hogy minden jelentős társadalmi csoport (beleértve ebbe a politikai irányzatokat, pártokat is) véleménye megjelenjen.
Az adófizetők pénzét az állam azért költi az efféle médiumok működtetésére, mert üzleti értelemben ez a tartalomszolgáltatás nem megtérülő, és mert az üzleti érdeket az állam távol is akarja tartani ettől a médiaféleségtől. A közszolgálati tévék és rádiók is sugároznak reklámokat, de műsoridejüknek csak törvényileg szűkre szabott hányadában: az 1996-os magyar médiatörvény szerint egyetlen műsorórában sem lehet több a reklámok bejátszására fordított idő hat percnél, a napi műsoridőben pedig átlagosan legfeljebb öt percet tehetnek ki a reklámok. Ez az előírás biztosítja azt, hogy a kereskedelmi médiumok finanszírozása csak kis részben legyen piaci; működtetésükben meghatározó szerepet a központi (állami) költségvetés játsszon.
2. A kereskedelmi média
Üzleti vállalkozásokként, piaci alapon működnek ezzel szemben az ún. kereskedelmi médiumok. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a reklámbevételekből tartják fenn őket a tulajdonosok.
A közvetített tartalmak kiválasztásánál épp ezért a legfontosabb szempont a magas hallgatottsági vagy nézettségi arány elérése és megtartása (hiszen a hirdetőnek akkor éri meg reklámot közzé tenni egy médiumban, hogyha a hirdetése így hatalmas tömegekhez jut el). Egy tartalom népszerűsége azonban nem feltétlenül van összefüggésben a színvonalasságával – még a közéleti eseményekről szóló információk esetében sem (gondoljunk például a celebekről szóló műsorokra, amelyek általában rendkívül népszerűek, viszont nagyon ritkán színvonalasak). A műsorszolgáltatás célja a kereskedelmi médiában az üzleti nyereség maximalizálása.
A médiumok finanszírozásában a reklámbevételek a meghatározók (ennél a médiatípusnál ma Magyarországon 12 perc az óránkénti reklámidő maximuma), de egyes csatornák esetében szerephez jutnak az előfizetési díjak is.
A kereskedelmi és a közszolgálati médiatípus nem különül el egymástól élesen. A kereskedelmi médiumok is láthatnak el (a bennük megjelenő egyes műsorok és egyes tartalmak révén) közszolgálati feladatokat, és (általában a több fogyasztó megszólításának reményében) a közszolgálati médiumok tartalmain, szerkezetén és előadásmódján is érezhető gyakran a kereskedelmi sajtótermékek hatása.
3. A kisközösségi média
A közszolgálati és a kereskedelmi média mellett léteznek még kisközösségi (más szóhasználatban szabad vagy harmadik típusú) médiumok is. Ezeket valamely kistelepülésen élő vagy hasonló érdeklődésű, származású, vallású stb. emberek közössége tartja fenn (gyakran alapítványokon, civil szervezeteken keresztül), a működésük az ő anyagi ráfordításukból, illetve pályázatokon nyert állami támogatásokból valósul meg. E médiatípus létezését az indokolja, hogy a kisközösségek érdekeit a nagyobb rádió- vagy tévéadók gazdaságosan nem tudják képviselni. A kisközösségi médiumok működésének feltétele, hogy nem lehetnek profitorientáltak. Vételi körzetük jellemzően egy kilométer sugarú kör.
A médiumok sokfélesége
A közszolgálati, kereskedelmi és közösségi média megkülönböztetésekor már láttuk, hogy a médiumok típusokba sorolása a sajtótermékek lényegi tulajdonságaikra irányítja rá a figyelmet (sajtóterméken itt a nyomtatott sajtó termékein kívül a rádió- és televízióadók is értendőek). A működési és bérköltségeket fedező, esetleg üzleti hasznot is hozó bevételek forrása alapvetően határozza meg, hogy milyen tartalmak jelennek meg egy sajtótermékben, és ezáltal természetesen azt is, hogy a médiafogyasztó mit várhat az illető médiumtól; hogy a benne megjelenő tartalmakhoz hogyan viszonyulhat.
Hasonlóképpen fontos tudnivalók derülnek ki a sajtótermékek más szempontú csoportosításából is. Négy fontos tényező alapján szokás csoportokat megnevezni: hogy hol, hogy mikor, hogy kinek, és hogy miről szól a médium.
Egy frissen divatba jött étrendkiegészítő készítményről értelemszerűen más megközelítésben és más terjedelemben számol be egy országos napilap, egy ifjúsági képes hetilap, egy orvosi szakfolyóirat és egy testépítők számára készített magazin. Aki a témának utána akar olvasni, végig kell gondolnia, hogy melyik fajta médiumban találkozhat az érdeklődésének megfelelő részletességgel, a szakértelméhez illő tudományossággal, az ízlésének megfelelő (pl. nyelvi) igényességgel.
1. A terjesztési kör
A terjesztési kör szempontjából megkülönböztetünk országos és helyi médiumokat; sőt egyes felosztások külön kategóriaként kezelik a nem országos sajtón belül az egy település lakóihoz szóló (helyi) és a megyei (regionális) médiát. A nagyobb országos napilapoknak ezenkívül világszerte vannak területi kiadásai, ami azt jelenti, hogy ugyanabban a lapszámban egyes oldalak az ország különböző területein más-más tartalommal jelennek meg. A tízmilliós Magyarországon, ahol az alacsony számú fogyasztóra való tekintettel a piac nagyon sokféle változatát nem tartaná el ugyanannak az újságnak, a legnagyobb naponta megjelenő országos lapoknak is csak kétféle (budapesti és vidéki) kiadásuk van.
A terjesztési kör szerint való megkülönböztetés azért lényeges, mert ugyanarról az eseményről más-más terjedelemben, más-más megközelítésből számolnak be a különböző területekhez tartozó sajtóorgánumok. Ez érthető is, hiszen pl. egy mohácsi emlékműavatás másként érinti a mohácsi médiafogyasztókat, mint a miskolctapolcaiakat, ugyanakkor lehet annyira fontos esemény, hogy nemcsak a helyi sajtóban jelenik meg róla egy helyszíni tudósítás, hanem az országos média is beszámol róla egy rövidhírben.
Kurír. Reggel és este.
2. A megjelenés rendszeressége
A nyomtatott sajtó termékeit, illetve az elektronikus média egyes műsorait aszerint is osztályozni szokás, hogy milyen rendszerességgel találkozhat velük a közönség (az internetes sajtóban ennek a szempontnak a frissítések gyakorisága felel meg valamennyire). A nyomtatott lapok között a leggyakoribb típusok a napi, a heti és a havi megjelenésűek, és ugyanígy vannak naponta, hetente és havonta jelentkező rádió-, illetve tévéműsorok is. A napi- és a hetilapokat összefoglaló néven hírlapnak szokás nevezni; ezzel szemben a két hétnél nem gyakrabban, de évente legalább kétszer megjelenő lapokat hagyományosan folyóiratoknak hívják. A ritkább típusok közé tartoznak a naponta többször jelentkező (reggeli és délutáni vagy esti kiadással rendelkező) napilapok (Magyarországon 1990 után egy rövid ideig a Kurír nevű lap jelent meg így); a negyedévi folyóiratok, az évkönyvek, valamint a nem szabályos időközönként, mégis rendszeresen megjelenő, alkalmi kiadványok (általában intézmények vagy rendezvények híreit tartalmazó füzetek, pl. a városi könyvtár új beszerzéseinek jegyzéke).
Van, hogy egy esemény nemcsak megtörténtének napján aktuális, hanem még utána is hosszabb ideig az érdeklődés középpontjában van. Ilyenkor a napi sajtón kívül beszámolnak róla a heti és havi sajtóorgánumok is, de természetesen más megközelítésben és terjedelemben, mert az esemény is más okból érdekes aznap, illetve a megtörténte utáni héten vagy hónapban.
3. A célközönség
További jelentős különbségeket eredményez a médiumok között, hogy melyiknek kikből áll a megcélzott közönsége. Ebből a szempontból általánosnak nevezzük azt a sajtóterméket, amelyik mindenkihez, bárkihez szól. Ezzel szemben jól körülírható fogyasztói köre van az életkori csoportokhoz, valamely szakma képviselőihez, a különféle hobbik művelőihez, egyes települések lakóihoz szóló médiumoknak. Beszélhetünk ilyen alapon pl. gyermek-, ifjúsági vagy nyugdíjas közönségnek készülő lapokról (műsorokról); tudományos szaklapokról, sport- vagy egyéb hobbilapokról, helyi sajtóorgánumokról stb.
Tipikus bulvárcímlapok
Különös és (már csak elterjedtsége miatt is) szóba hozni való médiaforma az ún. bulvár. A nyomtatott bulvársajtó, illetve az elektronikus médiumok bulvárműsorai jellegzetes közönséget szólítanak meg, de ez a közönség elsősorban nem életkorával vagy szakmai hovatartozásával írható körül. Tagjai között sokkal inkább a sajtóval szemben támasztott elvárásban, a közéleti érdeklődés irányultságában, az olvasási szokásokban keresendő a közös nevező.
A bulvár a kereskedelmi sajtónak is hangsúlyosan populáris, gyakran felszínességgel, szenzációhajhászással, igénytelenséggel és etikátlansággal vádolt formája. Nevét a nagyvárosok körútjairól (boulevard) kapta, ahol (a 19. század végén és a 20. első felében, amikor a bulvársajtó hagyományai kialakultak) a rikkancsok a lapokat árulták, illetve ahol a lapok olvasóközönsége korzózott, időzött kávéházakban és élt társasági életet a polgári lakások szalonjaiban.
A bulvársajtó a politikai-társadalmi-művészeti közélet helyett elsősorban a sztárpletykákra figyel, ezeket igyekszik minél hatásvadászabb formában fogyasztói elé tárni. Azt a közönséget, amelyhez szól, a hétköznapi emberek életét érintő eseményeknél jobban érdeklik a kivételesen híres-hírhedt személyek viselt dolgai. A mai bulvársajtó az átlagember (már nem a körúti polgár!) igényeihez és képességeihez igazodik: kevés és egyszerű szöveget közöl sok képpel, filmbejátszással, zenével (médiatípustól függően).
4. A téma
A sajtótermékek csoportosításának negyedik szokványos szempontja a téma, amellyel kapcsolatos információk a médiumban megjelennek. Ez természetesen összefügg azzal, hogy milyen közönségre számít a sajtótermék, de nem teljesen azonos vele. A sportújság kategória egyszerre jellemzi a lapot olvasóinak érdeklődése, hobbija, illetve a benne megjelenő tartalom szempontjából. A történelmi tárgyú tévéműsorok között azonban vannak olyanok, amik az iskolás korosztály számára készülnek, és emiatt az ismeretterjesztés szintjén foglalkoznak a témájukkal; olyanok, amik a bulvárközönség igényeit elégítik ki, mert a történelem botrányos életű szereplőiről vagy nagy katasztrófáiról szólnak; és (leginkább a tematikus adókon) olyanok is, amik még egy szakemberek szemével nézve is érdekesek, informatívak, színvonalasak.
A téma szerinti felosztásban is általános sajtóterméknek nevezzük azt, amelyiknek nincs meghatározott profilja, hanem sokféle aktuális témát közread. Beszélünk ezekkel szemben többek között politikai, közéleti, tudományos, művészeti, kritikai, hirdetési, lakberendezési, női, férfi, életmód-, divat-, konyha- és rejtvénylapokról, illetve -műsorokról.
Feladatok:
1. Keress példákat a leírások alapján valamennyi médiaféleségre!
2. Válassz egy számodra ismerős, rendszeresen megjelenő nyomtatott sajtóterméket, rádió- vagy televízióműsort, és készíts róla ismertetőt, amelynek során minden szempontból beosztod a megfelelő kategóriába!
Page updated
Google Sites
Report abuse