Embedded Files
A hangzó szöveg ábrázolása - talán éppen a hanglejtés nagyban egyedi jellege miatt - megelégszik a hangsúlyok és szünetek jelzésével: "A hanglejtési hibák egy igen tekintélyes része - különösen akkor, ha papíron előre rögzített, leírt szöveget kell felolvasnunk - az írásjelekhez kapcsolódik. [...] A hanglejtési hibák fő oka a beszédhallás fejletlensége." (WACHA IMRE)
A hangzó beszédnek a nyelvi egységekhez pontosan nem kötődő (azaz szupraszegmentális) elemeit fonetikai eszközöknek nevezzük. Minden nyelvi szintnek megvannak a jellegzetes fonetikai eszközei, de a nyelvtudomány elsősorban a mondat (újabban a szöveg) fonetikai eszközeivel foglalkozik. Ezért a hangsúlyozás, hanglejtés, szünet, beszédtempó közös néven mondatfonetikai vagy szövegfonetikai eszközökként kerül be a nyelvtanokba.
A mondanivalónk szempontjából fontosabb szavak erősebb nyomatékot hordoznak, s többnyire magasabb hangfekvésben, nagyobb hangerővel és lassabban ejtjük ki őket, mint a lényegtelenebb beszédelemeket (pl. a piros ruháját vette fel; nem a moziba ment).
A hangsúly
A szavak a szószerkezetekben és a mondatokban nem viselhetnek azonos hangsúlyt, hiszen a hangzó beszédben a hangsúlynak fontos szerep jut az információ célba juttatásában. A beszéd egységeit a közös hangsúly kapcsolja össze, s ez a hangsúly elválasztja őket más beszédegységektől.
A beszédnek a szavak után következő nagyobb fonetikai egységei, a szólamok a frázisok (vagy frazémák) nem feltétlenül esnek egybe a nyelv egységeivel, a mondatrészekkel (glosszémák) , a szószerkezetekkel és a mondatokkal. A következő hibás sajtónyelvi mondatban például a korabeli vagy utánzatmellérendelő választó szószerkezet a nyelv szerkezetének ismeretében elkülöníthető egység, a korabeli vagy későbbi utánzatfrazéma, illetőleg a korabeli és a későbbi utánzatszólamok pedig a hangzó beszédnek az egységei: Csak abban nem vagyok biztos, hogy ez a bútor korabeli vagy későbbi utánzat.
Feladat
Olvassátok fel az előbbi mondatot kétféle hangsúlyozással és más-más helyen tartott szünetekkel! Milyen jelentésbeli különbségek adódnak a mondatfonetikai eszközök eltérő alkalmazásából? Változott-e a kétféle jelentésű mondat szerkezete?
A különböző hangsúlyfajták
A valódi szavaknak (lexémáknak) olyan jellemzőik vannak, amelyekkel az álszók nem rendelkeznek. Az egyik ilyen jellemző a szóhangsúly, ami elkülöníti egymástól a hangzó szöveg szavait: egy szóalak addig terjed, amíg egy újabb hangsúlyozási egység nem jelenik meg (pl. megáll, holnapután, bezárt volna, magasan, mosogatás, legaprólékosabb, az utcán).
A morfémákat egységbe kapcsoló hangsúlyfajta a szólamhangsúly, amely a kiejtésben a szótőhöz szorosan hozzáköti a toldalékmorfémákon kívül az álszókat is. a szakirodalomban a szóhangsúly által egybekapcsolt egységeket, amelyekben egy valódi szó és esetleg álszók vannak, glosszémának nevezi.
A szószerkezetet (szintagmákat) többnyire közös hangsúly, az ún. szakaszhangsúly tartja össze, ez teszi a hallott szövegben érzékelhetővé a szintagmát alkotó szavak összetartozását.
A félreértések elkerülése végett fontos a szószerkezetek helyes hangsúlyozása. Írásban az írásjelek jelzik a hangsúlyozási egységeket (nem elég pontosan, viszont lehetőségünk van többszöri olvasásra).
A rádióban hangzott el a következő mondattöredék: "...a falkavadászat, amelyet lóháton csaholó ebek társaságában űznek". Írásban vesszővel jelöljük többek között a szünetet, a hangsúlyozási egységek határát, de ebben a mondatban a szóbeli változatban nem volt szünet a lóháton és a csaholó szavak között. A hangsúlyozásnak jelentésmegkülönböztető szerepe lehet. Ha a lóháton csaholó szavakat szakaszhangsúllyal összekötjük, vagy írásban nem választjuk el őket vesszővel, akkor mulatságos kép tárul elénk: a vadászaton részt vevő kutyák eszerint ugyanúgy lovagolnak, mint a gazdáik. A mondat értelme teljesen megváltozik, ha kiteszünk egy vesszőt, vagy a szóbeli nyelvváltozatban áthelyezzük a szakaszhangsúlyt: lóháton, csaholó ebek társaságában.
A szakaszhangsúly egy-egy mondatban többször is előfordulhat, gyakorisága függ a mondat terjedelmétől. Leggyakrabban azonban egy predikatív viszonyhoz köthető: az alany-állítmányi viszony esetében a szakaszhangsúly általában megegyezik a mondathangsúllyal, de a lesüllyesztett predikatív viszony, az állítmánytalanított szerkezetek önálló szakaszhangsúllyal, mondat elemeként (Elemeként: frazémaként) jelennek meg.
A hosszabb mondatokban több szakaszhangsúly követi egymást, s ezek közül a leglényegesebb információt közvetítő elem viseli a legnagyobb nyomatékot, ez különül el a leginkább a mondat többi elemétől, és hangzásával is. Ilyenkor mondathangsúlyról beszélünk (pl. Nem üzemel a komp sem, Megyer és Pünkösdfürdő között.)
A hangsúlyviszonyok önmagukban nem elengedőek a mondat határainak jelzéséhez: ezeket erőteljesebb szünet, a kezdetét nagyobb nyomaték, a végét pedig jellegzetes hanglejtésforma mutatja.
A bekezdésnyi szövegegység (textéma) mondatai közül hangsúllyal kiemelendő a tételmondat
szóhangsúly (lexéma): "kapcsolóív" - kis, lefelé nyitott ív a szó előtt, fent
szólamhangsúly (glosszéma): "gyenge szakaszhangsúly" - pontvonallal való aláhúzás
szakaszhangsúly (szintagma, szintagmacsoport): "közepes szakaszhangsúly" - folyamatos vonallal való aláhúzás
mondathangsúly (mondat): "emelt erejű szakaszhangsúly" - folyamatos vonallal és (alatta) pontvonallal való aláhúzás
mondathangsúly (mondat): "fő- vagy mondathangsúly" - két (fölül vastagabb, alul vékonyabb) folyamatos vonallal való aláhúzás
szaggatott függőleges vonal: "rövid szünet"
folyamatos függőleges vonal: "közepes szünet"
dupla folyamatos függőleges vonal: "hosszú szünet"
A hanglejtés
Az egyszerűbb szerkezetű magyar mondatok néhány hanglejtéstípusba besorolhatók:
a.) eső-ereszkedő: Lehetetlen.
b.) eső: Sötét.
c.) lebegő: Hátra!
d.) emelkedő-eső: Ott voltál?
e.) ereszkedő-felkapó: Miért nem jöttél el?
f.) szökő: Juj!
A hanglejtésnek jelentésmegkülönböztető szerepe lehet: ugyanaz a mondat lehet kijelentő vagy kérdő attól függően, hogy milyen hanglejtéssel mondjuk ki (pl. Lehetetlen. - Lehetetlen?).
A hanglejtés szabályainak leírása nem könnyű feladat, hiszen sok egyéni eleme van. Ábrázolására többféle módszer alakult ki a magyar szakirodalomban is.
A hangszín (hangfekvés)
Az előadóművészek 7-8 hangfekvésben képesek hangjukat használni, a hétköznapi beszédben azonban 3 hangfekvéssel is jól elboldogulhatunk. A mondanivaló legfontosabb eleme nemcsak az erősebb hangsúly, hanem a magas hangfekvés által is kiemelkedhet.
A hangerő
A beszédtempó (rimtus)
A szünettartás
A mondat szintjén a szünetnek a megértést segítő, tagoló szerepe van. A következő mondat más jelentést hordoz a szünet (írásban a vessző) elhelyezésétől függően:
a) Kisebb, javításra szoruló utánfutó eladó.
b) Kisebb javításra szoruló utánfutó eladó.
A beszéd hangzó eszközeinek kombinációja
Már a bekezdésnyi szövegegység (a textéma) szintjén is fontos a leglényegesebb információt tartalmazó mondat (a tételmondat) kiemelése a szövegfonetikai eszközök segítségével. A mondathangsúly fokozása erre önmagában nem elegendő; szerepet játszik a hanglejtés, a ritmusváltás és a jelentősebb bevezető szünet közbeiktatása is.
A teljes szöveg legfontosabb mondanivalóját a fókuszmondat tartalmazza (ez kizárólag tartalmi egység a szövegben; egyrészt nem feltétlenül teljes mondat, másrészt viszont nem feltétlenül egyetlen mondat). A hangzó szövegben a fókuszmondatok kiemelésének eszközei egyrészt fonetikai természetűek, mint pl. a fókuszmondat előtt a mélyebb lélegzetvétellel összekötött hosszabb szünet, a ritmus lassítása, a vele együtt járó hangszínváltozás és hangerőfokozás; a fókuszmondat után pedig rendszerint a halkabb, alacsonyabb hangfekvés és a pergőbb ritmus. Másrészt retorikaiak is, mint a hatáskeltő, figyelemfelhívó szemkontaktus a hallgatósággal, bizonyos gesztusok, valamint a szónoklásban alkalmazott egyéb, nyelven kívüli eszközök.
Page updated
Google Sites
Report abuse