Déli nyelvjárás:
- az egytagú szavak kivételével az eredeti [ë] hang helyett [ö] hangzik (ő-ző nyelvjárás) (öszik, mögy, szedök, löhet, verök)
- a lő/löv-, illetve hí(v)/hiv- típusú igék a déli nyelvjárás dunántúli részén (Somogy megyében) lűn, illetve hín alakban; a Duna-Tisza közébe eső részén lű, illetve hí vagy híl
A dél-alföldi nyelvjárási régió
A Baja környéki, a kiskunsági és a Szeged környéki nyelvjárástípusok alkotják.
Az ö-zés a fő jellemzője (embör, mögvötte, köröszt), emiatt az ë-zés szűkebb körű. Megvan a többhang értékű (= a + l, e + l) a, e (asó ’alsó’, eső ’első’), jelentkezik az l, r, j-nek a megelőző magánhangzót nyújtó hatása, köznyelvi óx, o helyén gyakori az ú, u (rúzsa, lu). A -hoz/-hez/-höz leggyakoribb változata a -hó/-ho, a -szor/ -szër/-ször-é pedig a -szó/-szo.
Szövegrészlet:
Mikor kenyérsütéshösz készütünk, előző napom mindig bekészitöttük a lisztöt, hogy az jó meleg lögyön, mert a kenyér csak akkol kelt szépen, hotyha melek hejön vót a lisztye neki. Este morzsotkát ásztattunk. Pár óra hosszájig asz kelt, utánno kovászt készitöttünk, ëgy részit a lisztnek kivöttük a teknyőbű, féretöttük, abba készitöttük a kovászt. Lëtakartuk, melek födőt a zabrosz alá, s az röggelig ot mökkelt.
(Izsák, Bács-Kiskun megye. A felvétel 1961-ben készült.)